"A rendszerváltozás első éveiben a kormány még evidenciának tekintette (éppen a korábbi szocialista rendszer gyakorlatával szemben), hogy az éves költségvetés a gazdaságpolitika irányadó mesterterve legyen. Ennek tudatában a költségvetési terv benyújtása és parlamenti elfogadtatása a kormánykoalíció számára kiemelt fontosságú volt. Előfordult, hogy még szilveszter napján is folyt a szavazás a költségvetés keretszámairól, nagy izgalmak közepette, mert a parlamenti felhatalmazástól függött, hogy a kormány miként folytathatja a munkáját a következő évben."

"Nincsenek már hosszú parlamenti viták az egyes területek keretszámairól, és nagy izgalmak sem az elfogadáskor. (...) A költségvetést a parlament egyre korábban fogadja el, olyan időszakban, amikor még csak nagyon keveset lehet tudni arról, hogy milyen gazdasági tendenciák fognak érvényesülni a következő évben. Ez is azt jelzi, hogy a gazdaságpolitika irányvonala nem itt dől el, hanem a kormány operatív döntései határozzák meg."

"A 2010 utáni időszakban eléggé általánossá vált a kiszámíthatatlan, szeszélyes és önkényes, büntető jellegű, nem ritkán visszamenő hatályú adóztatás. Ez a gyakorlat viszont nagyban rontotta a befektetői környezetet, ezért aztán nem lehet csodálkozni azon, hogy a magánberuházások aggasztó mértékben csökkentek. A nemzetközi versenyképességi rangsorokban azért kerülünk egyre hátrébb, mert a vállalkozók különösen bizonytalannak értékelik a szabályozási környezetet."

A teljes cikk a nyomtatott HVG-ben olvasható.