A pert indító Alburnus Maior civil szervezet a 2002-ben hozott önkormányzati döntések ellen perelt, mert az ipari övezetté nyilvánítás, az ennek alapján készült általános, majd részletes rendezési terv volt az első kapu az RMGC arany- és ezüstbányászati tervei, a lakosság erőszakos kiköltöztetése, a közüzemi szolgáltatások elvitele előtt. A szervezet szerint a rendezési tervek költségeit az RMGC finanszírozta, több önkormányzati képviselő pedig úgy szavazott igennel az ipari övezet mellett, hogy közben már a kanadai cég alkalmazottja volt.

A táblabíróság ítélete alapján a helyi vezetőség most kénytelen lesz új rendezési terveket készíttetni, a környezetvédelmi minisztérium pedig vissza fogja adni az RMGC-nek a beadott engedély-kérelmet, a környezetvédelmi hatástanulmányt, hisz az eljárási folyamatot korábban már amúgy is felfüggesztették.

Marius Liviu Harosa, az Alburnus Maior egyik ügyvédje azt nyilatkozta az Adevarul napilapnak, hogy a kanadai vállalat, ha nem adja föl terveit, kénytelen lesz elölről kezdeni a teljes engedélyeztetési procedúrát. Ami, szakemberek véleménye szerint akár tíz évig is eltarthat.

A RMGC az ítéletet nyilatkozatban kommentálta, s ebben leszögezték, hogy a döntés semmiben sem befolyásolja a már folyamatban lévő, más engedélyeztetési procedúrát, ugyanakkor „felelőtlennek, etikátlannak, sértőnek” ítélik az Alburnus Maior „túl korai értékelését az ítéletről, a verespataki önkormányzat rendezési terveiről”. A támadás azért is furcsa, mert a cég tavaly december 4-én bejelentette, drasztikusan csökkenti tevékenységét Verespatakon, elbocsátja alkalmazottainak zömét, mivel nincs munkájuk. Ezen „felbuzdulva” pedig, Korodi Attila környezetvédelmi miniszter magánemberként arra biztatta a verespataki önkormányzatot, hozzanak más befektetőket, mert aggasztó a munkanélküliség.

Irházi János/Arad