A konfliktus nagy stratégiai jelentőséggel bír, elvégre az Egyesült Államok terrorellenes háborújának egyik legszilárdabb szövetségesét állítja szembe Oroszországgal, az ismét feltörekvő nagyhatalommal, amely egyre nyilvánvalóbban próbálja érvényre juttatni akaratát a nemzetközi színtéren.

Tbiliszi alighanem arra számított, hogy a Pekingben tartózkodó Vlagyimir Putyin távollétét kihasználva gyors lerohanással visszaszerezheti az ellenőrzést a szakadár Dél-Oszétia fölött,

miközben a egész világ a pekingi olimpiára figyel. Csakhogy a hazárdjáték visszafelé sülhet el: Washington nem támogatja a grúzok akcióját, Moszkva ellenoffenzívája pedig igazi háborúhoz vezetett, amelyet Grúzia aligha nyerhet meg.

Ez már csak a szembenálló felek erőviszonyai alapján is valószínűsíthető. A grúzok 8 harci géppel, 128 páncélossal, 37 helikopterrel és 32 ezer fős hadsereggel rendelkeznek. Moszkva viszont 1800 katonai repülőgépet, 23 ezer harckocsit, 1930 helikoptert képes bevetni 395 ezer fős szárazföldi erőinek az oldalán.

Az orosz hadigépezet pénteken délután ellentámadásba lendült, ami gyászos következményekkel járt. Chinvali, a dél-oszétiai tartomány székvárosa tv-felvételek tanúsága szerint szombaton már úgy nézett ki, mint Groznij a több hónapos csecsenföldi háború után. Hogy Moszkva számára nem csupán az "orosz állampolgárok megvédése" a cél (Dél-Oszétia lakosainak zöme orosz útlevéllel is rendelkezik), azt jól mutatják a színtiszta grúz népesség lakta települések elleni támadások. Orosz gépek több hullámban bombázták az oszét határtól 20 kilométerre fekvő Gorit (Sztálin szülővárosát), és rommá lőtték a Fekete-tenger partján fekvő Poti stratégiai fontosságú kikötőjét. Ezek mellett még tucatnyi grúz települést ért orosz bombatámadás.

A pénteki offenzíva látványos kudarca korábbi harcias retorikájának átfogalmazására késztette a grúz államfőt. A hazája NATO-csatlakozását 2004 óta rendületlenül szorgalmazó Mihail Szaakasvili a BBC World televíziónak nyilatkozva arról beszélt, hogy a dél-kaukázusi katonai konfliktus miatt egyelőre szertefoszlott Grúzia NATO-csatlakozásának reménye. "Nem hiszem, hogy ilyen körülmények között Grúziát a közeljövőben felvennék az észak-atlanti szövetségbe" - fogalmazott vasárnap este a grúz elnök.

Az Amerikában tanult 40 éves politikus nem vette komolyan a koszovói példát - mutatnak rá megfigyelők. Fél évvel ezelőtt, amikor a zömmel albánok lakta tartomány egyoldalúan kikiáltotta függetlenségét Szerbiától, a lépést váltig ellenző Moszkva értésre adta: ezek után Dél-Oszétiának, Abháziának és Moldova Dnyeszteren túli (oroszok lakta) területének is joga van az önrendelkezéshez.

Oroszország a jelek szerint csak az alkalomra várt, hogy ezt a jogot katonai erővel segítse érvényre jutni. Szaakasvili offenzívája tálcán kínálta fel Moszkvának az ürügyet a "humanitárius segítségnyújtásra".

Az orosz sajtó egy része lelkesen üdvözölte az ellentámadást. Szombati számának címlapján a Moszkovszkij Komszomolec sorozatvetőkből kilőtt rakéták egész oldalas képét prezentálta olvasóinak "Olimpiai tűz" aláírással. Egyúttal megdorgálta a (szabadságát töltő) Dmitrij Medvegyev elnököt "tétova lépéseiért".

A grúzok vasárnapi tűzszüneti ajánlatát az orosz fél elutasította, egyúttal ultimátumot intézett a grúz csapatokhoz, azt követelve, hogy tegyék le a fegyvert. Ez növeli a valószínűségét a megfigyelők által lehetségesnek tartott további forgatókönyvek legmeredekebbikének. Eszerint Moszkva nem érné be azzal, hogy kiűzi a grúz csapatokat Dél-Osztétiából. Az orosz szárazföldi erők az oszét-grúz határt átlépve nagyszabású offenzívát kezdenének, megpróbálva megdönteni a Kreml szemében szálkát jelentő Szaakasvili elnököt. Grúzia szomszédai és a nagyhatalmak ezt várhatóan élesen bírálnák, elítélve a nemzetközi határok megsértését - ám aligha tehetnének bármit is az orosz invázió megállítása érdekében.

Egy kevésbé "meredek" forgatókönyv szerint Moszkva kieszközli a "status quo ante" helyreállítását, azaz rákényszeríti Grúziát arra, hogy törődjön bele Dél-Oszétia tartós elszakadásába. Ennek későbbi fejleménye lehet a szakadár tartomány Oroszország általi bekebelezése, majd az Orosz Föderáción belüli egyesülése Észak-Oszétiával.