"Az iszlám számunkra ismeretlen fogalom volt. Hogy valaki áttért a protestáns vagy a katolikus hitre, bizonyos okokból, azt meg lehetett érteni. De hogy muszlimmá válni? Innentől kezdve többé nem ejtettük ki Leopold nevét a családban" - meséli Asad mostohatestvére annak a pillanatnak a hatását, amikor apjuk 1926-ban levelet kapott Leopoldtól, amiben a kalandvágyóként jellemzett fiatal hírül adta, hogy áttér az iszlám hitre. A testvér szerint Asadot az iszlám univerzitása szippantotta be, az, ahogyan a világ muszlim közössége, az umma felépül, és soha nem tudta elfogadni a zsidóság kiválasztottságának teóriáját.

Muhammad Asad Leopold Weiss néven született 1900-ban Lembergben, egy rabbicsaládba. Erős vallásos neveltetése ellenére már fiatal korában eltávolodott atyai örökségétől, és heves vitákat folytatott az akkoriban megjelenő cionista eszmék hirdetőivel. A Frankfurter Zeitungban - ahol előbb szabadúszóként, később szerződéssel dolgozott - megjelent cikkeiben hangot adott az arab világ cionizmussal szembeni félelmének. Asad Berlinben, 1926-ban tért át az iszlám hitre és vette fel a Muhammad Asad nevet. A második világháború Indiában érte őt, majd 1949-től az új iszlám állam, Pakisztán ENSZ-nagykövete lett. 1952-ben lemondott politikai funkcióiról, és új feleségével Spanyolországba költözött. Ebben az időben született bestsellerré vált önéletrajzi főműve, a Road to Mecca. Az önmagára mindig újságíróként tekintő Asadot élete vége felé elszomorította az iszlám fanatikusok előretörése, és a Korán politikai okokból történő félreértelmezése, és nekilátott egy saját angol nyelvű fordításnak. "Nem érdekes, hogy egyetértenek-e interpretációimmal. A klasszikus Korán-kommentárok sem értettek egyet mindenben" - vallotta Asad a film több megszólalója által is meghatározó jelentőségűnek nevezett munkájáról.

A film készítői bejárják Asad életútjának állomásait, és mindegyik helyen találnak olyanokat, akik tisztelik és becsülik Asad munkásságát. Georg Misch filmjében olyan "intim" pillanatokat láthatunk, ahogyan a bécsiek Asad hírnevéhez és a téravatásra érkező nagyságok presztízsének méltó teret keresnek egy már előre eldöntött névadó ünnepséghez; ahogyan két szaúdi újságíró egymásnak feszül arról vitatkozva, hogy Asad negatív vagy pozitív hatással volt-e az iszlámra; ahogyan egy kaotikus pakisztáni utcán végigvisznek egy Asadot dicsőítő, kézzel festett óriásplakátot, hogy aztán a kép előtt helyiek emlékezzenek meg a nagy gondolkodó munkásságáról; vagy ahogyan Asad granadai sírja felett még ma is összecsapnak az iszlám különböző értelmezései.

"Asad elhagyta eredeti vallását, és muszlim lett. Egy olyan vallást vett fel, ami örökös harcban állt a nyugati világgal. Mindazonáltal az itt élő emberek elég nyitottak ahhoz, hogy újra felfedezzék őt és elismerjék. Ez minket is gondolkodásra kell hogy sarkalljon. Mi, muszlimok kihívás előtt állunk, nagyobb toleranciát és megértést kell tanúsítanunk. De mi továbbra is áldozatként tekintünk magunkra. 'Előítéleteik vannak velünk szemben, és szövetkeznek ellenünk' - gondoljuk, miközben mi magunk vagyunk előítéletesek azáltal, hogy makacsul elzárkózunk emiatt másoktól. Ez (a bécsi ENSZ-negyed előtti tér elnevezése Asadról, lásd a képet az avató ünnepségről - a szerk.) egy lépés az irányunkba, amire nekünk nyitottsággal kell válaszolnunk. Ez Muhammad Asad öröksége is" - vélekedik a kamera és hívei előtt Adnan Ibrahim bécsi imám. 2008 áprilisában, 16 évvel halála után, Asad szelleme hazatért Bécsbe, s bár ennek akkor nem mindenki örült, az osztrákok egy lépést megléptek mindenki nevében.