A konzervatív német napilap Magyarországról rendszeresen tudósító újságírója, Reinhard Olt budapesti keltezésű cikkének bevezetőjében arra emlékeztetett, hogy Pozsonyban - minden belső és külső intést, illetve tiltakozást figyelmen kívül hagyva - fogadták el a törvényt, amit Ivan Gasparovic államfő már alá is írt. Mindez - mint az újság írta -  a magyar parlament külügyi bizottsága elnökének, Németh Zsoltnak, továbbá valamennyi magyar párt parlamenti képviselőinek heves felháborodását váltotta ki, kudarcot vallott ugyanis minden kísérletük arra,  hogy a szlovák felet a törvény rendkívül szigorú rendelkezéseinek módosítására bírják. Annak ellenére, hogy Szlovákia a tervezettel kapcsolatos viták során megígérte, hogy módosítja a Budapest, továbbá a szlovákiai magyar kisebbség parlamenti képviselői által egyaránt kifogásolt cikkelyeket.

Reinhard Olt szerint most a magyar európai parlamenti képviselők Brüsszelben és Strasbourgban egyaránt napirendre kívánják tűzni az ügyet, meggyőződésük ugyanis, hogy  nemzetállami hatásait tekintve a törvény nemcsak a kisebbségi jogokat sérti a legdurvábban, hanem azokat a nemzetközi megállapodásokat is, amelyeknek éppen ezeket a jogokat kell védeniük. És a magyar képviselők mindezt pártállástól függetlenül teszik,  ami a kormányzó szocialisták és a (nemzeti)konzervatív ellenzék között évek óta mérgezett légkör miatt szinte csodának számít.

A magyar parlamentben elfogadott közös tiltakozó nyilatkozat különösen a nyelvtörvényben foglalt azon alapelv ellen irányul, amely szerint az állami nyelv használata nem csupán a hivatalos hatósági kommunikáció során, de a közélet valamennyi területén kötelező és ennek megszegése jelentős pénzbüntetéssel jár. Mindez főként a Szlovákia déli  részén élő, a lakosság mintegy 10 százalékát kitevő 560 ezer etnikai magyart sújtja - mutatott rá a cikkíró.

A Frankfurter Allgemeine Zeitung tudósítója szerint a vitatott paragrafusok kétségtelenül diszkriminatív rendelkezéseket tartalmaznak. Ennek kapcsán Reinhard Olt a többi között megemlítette: a kórházakban, illetve az egészségügyi és szociális intézményekben a magyarok csak ott beszélhetnek saját nyelvükön a személyzettel, ahol az adott körzetben legkevesebb 20 százalék etnikai magyar él.

Ezen kívül a nyelvtörvény korlátozza a földrajzi elnevezések jegyzékét. A térképeken a földrajzi elnevezéseknek a kisebbségi lakosság  nyelvén történő feltüntetése kifejezetten tilos. Ez a tilalom összhangban áll azzal a 2008 decemberében elfogadott törvénnyel, amely a kisebbségi tankönyvekben való nyelvhasználatot szabályozta. A Szlovákiában élő magyarok parlamenti képviselőinek csak  nehéz csatározások után sikerült elérniük azt, hogy a magyar népcsoport tankönyveiben a helységneveket a szlovák megnevezés után legalább zárójelbe helyezve magyar nyelven is feltüntethessék - emlékeztetett a tudósító, majd beszámolt arról: a most elfogadott nyelvtörvényben előírtak megszegése 100-tól 5000 euróig terjedő  pénzbüntetéssel sújtható.

Németh Zsolt és politikustársai számára  elfogadhatatlan az is, hogy a nyelvtörvény nem  csupán a magánszférába avatkozik be, hanem az állami szerveket, a városokat és a községeket kifejezetten aktív szereppel ruházza fel a nyelvhasználat ellenőrzésében - írta a lap. 

Szlovákiában (a szakadást megélt) Magyar Koalíció Pártja az alkotmánybíróságon szeretné elérni a "nyelvi rendőrség betiltását", mert a törvény "nyíltan megsérti az EU alapelveit". Ha az EU vagy az Európai Bizottság nem lép közbe, Gál Kinga európai parlamenti képviselőnek feltétlenül az Európai Bírósághoz kell fordulnia - írta  Németh Zsoltot idézve a tudósító, utalva arra: ez egyébként egybecseng az egyházak és a zsidó hitközség  állásfoglalásával is, amelynek lényege, hogy Szlovákiában súlyosan megsértik az etnikai kisebbségek jogait. Amennyiben az EU  elfogadná ezt a törvényt, akkor az már nem a szabadság Európája lenne. Az unió létezésének az értelme ugyanis ma is polgárai szabadságának védelme - idézte a lap Németh Zsoltot.