Pár napos politikai káosz után rendeződni látszik a szlovák válság, amelyet az idézett elő, hogy a Radicová-kormány bizalmi szavazásával összekötött euró-mentőövi javaslat nem kapott többséget a törvényhozásban. A legfrissebb hírek szerint a korábban az euróválság elmélyülésével is fenyegető krízis nem váltja be a legrosszabb várakozásokat. A váratlan kormánybukás azonban így is különösen sok izgalmat tartogat Magyarország északi szomszédjának, a politikai erővonalak újrarendeződése pedig a szlovákiai magyar kisebbség sorsára is kihatással lehet.

Beteljesítetlen ígéret maradt – vonta meg a hvg.hu kérésére az Iveta Radicová vezette, négy párt támogatásával működő koalíciós kormány mérlegét Ravasz Ábel, a Publicus Slovensko elemző központ szakértője. A jobbközép pártokból összeállt formáció szavazóinak nagy részét a korábbi miniszterelnök, Robert Fico neve fémjelezte kurzussal szembeni ellenérzések fűtötték a 2010-es választásokon. Az azóta eltelt szűk másfél év során a koalíció saját víziói megvalósításába még nem kezdett bele, energiáit lekötötte a Fico-adminisztráció szabta irány korrigálása és a saját működési kereteinek megteremtése.

A változás tűnő szele

“Úgy tűnt, hogy a Radicová-kormány folyamatos alkukényszerben is hatékonyan működött. Az eddig eltelt időben előjöttek különböző ügyek, ahol a négy párt megpróbált kompromiszumokat kötni – emlékezhetünk például a kettős állampolgárság körül zajló vitára, vagy a szlovák nyelvtörvényre, ahol a Most-Híd tett engedményeket. Úgy tűnt, hatékony a modell, már majdnem művészien alkudoztak egymással, folyt a reformok előkészítése, a változás szele benne volt a levegőben” – vélekedett Ravasz.

A váratlan kormánybukás apropója az eurózóna új stabilitási alapjáról szóló parlamenti döntés volt. A globális gazdasági válság kezdete óta egyre-másra röppennek fel a hírek (leggyakrabban) a görög, vagy a spanyol, olasz államcsődről. Az európai pénzügyi unió egyik újonnan létrehozott eszköze lenne ennek elkerülésére az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz (EFSF), amely az eddigi megoldásoknál jobban látható és intézményesítettebb pénzügyi védőhálót biztosítana a bajba jutott tagok számára. Az EFSF pénztárcáját a tagországoknak kell feltölteni – a szlovákok például 660 millió euró készpénzzel és 7,7 milliárdos felelősségvállalással járulnának hozzá a 440 milliárdot kitevő teljes összeghez – és erről minden országban egyenként döntés kell szülessen. Ezzel a mai napig egyedül Szlovákia adós.

A liberálisok a "kardjukba dőltek"

A helyzet érezhető visszásságára (Szlovákia szegényebb például az egyértelműen megmentendő Görögországnál) a koalíció egyik tagja, a liberális, szabadpiac-párti Szabadság és Szolidaritás (Sas) játszott rá, amely az elutasítás beláthatatlan következményei ellenére jelezte: nem támogatja a döntést. A Richard Sulik vezette SaS szerint Szlovákiának külön feltételhez kellene kötnie az aláírást: ilyen lenne, hogy Szlovákia kimondja, nem csatlakozik az EFSF-et 2013-ban felváltó állandó stabilizációs mechanizmushoz (ESM), amely a tagországoktól nemcsak garanciavállalást vár el, hanem bizonyos nagyságú tőke befizetését is.

Ezen kívül az SaS azt a nemzeti vétóintézményt is fenntartaná Szlovákiának, hogy minden egyes mentőakció előtt megkérdezhessék a parlamentet, hogy támogatják-e az alapból az eladósodott ország megsegítését. Sulik egyébként a hvg.hu-nak adott interjúban azt mondta, hogy Görögország rendezett csődjét szeretnék a folyamatos támogatás helyett.

A szlovák parlamentben egyébként az Sas mellett egyedül a Ján Slota vezette szélsőségesen nacionalista, a törvényhozásban ülők közül a legkisebb létszámú párt van még ezen a véleményen, míg az ellenzékisége dacára önállóan a legnagyobb támogatottságot felmutatni képes Irány-Szociáldemokrácia (Smer) például biztos az EFSF szükségességében.

Hogy akkor Ficóék miért nem nyomtak igent a maradó három koalíciós párttal együtt? “A Smer már jóval korábban leszögezte, hogy második körben akkor szavazza meg a csomagot, ha előrehozott választások lesznek” – mondta Szigeti László, a Magyar Koalíció Pártja alelnöke a hvg.hu-nak. Emellett Radicová, aki érthető okokból a sajátjaival szerette volna elfogadtatni, egy bizalmi szavazáshoz kapcsolta az eurógátnak becézett döntést. A lapok kiterítésekor pedig a Fico-féle párt számára fontosabbnak bizonyult a kormányra kerülés lehetősége az EFSF-nél, míg az SaS saját kormányzati pozíciói ellenére is kitartott az ellenzés mellett. Az EFSF-ről szóló döntés és a kormány ezzel megbukott.

A pártvezér Richard Sulíkra és társaira a piacpárti elvek mellett “hatottak a belpolitikai számítások is. Az új, röviddel a választások előtt megalakult párt gyakorlatilag semmit sem valósított meg sokszor radikális választási ígéreteiből” – írta az Élet és Irodalomban a szlovák nyelvű liberális Sme napilap publicistája, Morvay Péter. “Nagyot csalódtak benne azok a választói, akik a politikai élet megreformálását, az elvtelen kompromisszumokkal és hatalmi üzletekkel való szembefordulást várták az SaS-től. A népszerűtlen mentőcsomag elutasítása, amit bátor elvi politizálásnak és árral szembeni úszásnak lehet feltüntetni, Sulíkék reményei szerint segíthet visszaszerezni a választók bizalmát.”

Iveta Radicova (SDKÚ-DS) és Richard Sulík (Sas)

AP

“Egy rendkívül tapasztalatlan párt, amelyik megbuktatta a saját kormányát" – fejtette ki Szigeti az SaS-ról vallott véleményét. “Ők nem érzik azt, hogy ők buktatták volna meg az eurógátat. Ma nyilatkozta az egyik miniszterük, hogy még a kormányban a helyük. A tapasztalatlanságuk egészen infantilis dolgokra vezeti őket.” Ravasz szerint is több felelősség hárul az SaS-re, mint a Smerre. “A politikai ellenzék feladata, hogy magához ragadja a hatalmat. A Smer, kegyetlenül és kíméletlenül ugyan, de a dolgát tette, úgy politizált, ahogy a helyzetében bárki tenné”.

A politológus úgy vélekedett, az SaS nem jött ki jól az ügyből. “Nem mutatott kellő flexibilitást, egy olyan kemény irányba vitte el a tárgyalást, amire senki, ők sem voltak felkészülve. Megpróbálta a saját politikai preferenciáit erőltetni, és ehelyett a saját kardjába dőlt.” “A tegnapi nap nyilatkozatai arra utaltak, hogy az SaS koalíciós potenciálja nullára csökkent. A kormánypártok nem szeretnék liberálisokkal folytatni és a szavazói bázisuk is át fog alakulni, amiben benne van a megcsappanás lehetősége is. A fiatal protestszavazóknak tett ígéretek melegházasságról, a marihuánafogyasztás legalizálásáról elúsztak, a kifejezetten Fico-ellenes szavazóik pedig a kormánybuktatást nem fogják értékelni. Akik fölsorakozhatnak mögöttük, azok a szoft euroszkeptikusok. Ma néztem a párt Facebook-falát, ahol máris megjelentek az ilyen figurák. Nem hiszem, hogy az SaS-nek eredetileg ez volt a célcsoportja.”

Újrafestik a képet

A beinduló politikai mozgások persze nem csak a liberális pártot érintik. A paletta újrarajzolása a szlovákiai magyarság politikai érdekei számára is hordoz lehetőségeket és veszélyeket egyaránt (Ravasz gyorselemzését a többi szereplőről lásd keretesünkben).

Szeptemberi közvélemény-kutatási adatok szerint a szlovák-magyar "vegyes" Most-Hídnak és a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) is van esélye a parlamentbe jutásra. Az országosan kilenc százalékra tehető magyar népesség politikai érdekképviseletét felvállaló két párt – a magyarok magas szavazási hajlandósága miatt – tizenkét százaléknyi kifejezetten magyar szavazaton osztozhat. A Most-Híd esetében ehhez szlovák voksok is bőven adódnak, amely a pártnak az elmúlt egy év folyamán mért stabil hat-nyolc százalékos támogatottságot jelent (a bejutási küszöb a magyar rendszerhez hasonlóan ötszázalékos). Az MKP négy-hat között mozgó támogatottsága jó esetben két magyarnak is mondható pártot jelentene a szlovák törvényhozásban.

Az érem másik oldalán viszont szinte biztos, hogy a Smer lesz a tavasszal felálló új kormány domináns résztvevője. “A Smer 'magyarkérdés-kezelése' mindig radikális volt, itt nem várok változást” – vélekedett Szigeti. Ravasz szerint nagyon sok fog múlni azon, hogy a Fico-féle párt egyedül vagy koalícióban alakíthat kormányt. “A magyar szempontból legrosszabb szcenárió a slotás koalíció” – mondta. “Ha a Smer maga kormányozna, akkor nagyon vad dolgokra nem lenne rászorulva, de magától is egyre nacionalistább irányba menne.”

A lehetséges további Smer-partnerek közül a KDH inkább lehetne vevő a nacionalista kártyára, a Dzurindáékkal kötendő nagykoalíció középirányba mozdítaná a hangsúlyokat, de a Fico-párt megfelelő mértékű domesztikálására csak magyar koalíciós partner adhat esélyt a szlovák politikai valóságban, ahol Ravasz szerint majdnem mindenki nacionalista, a baloldal még inkább, mint a jobb. “Korábban pedzegették, hogy az MKP a Smerrel szívesen működne együtt. A Most-Híd és Fico szövetségét Bugár Béla pártelnök korábban kizárta, de bármi megtörténhet. Smer nélküli koalíció csodaszámba menne”.

Robert Fico ideje következne?

MTI/EPA

A márciusi kormányalakítás a magyar-szlovák államközi kapcsolatok és a szlovákiai magyar kisebbség körül dúló politikai vihar számára kritikus időszakban következik be. A kettős állampolgárságról szóló magyar törvény és a válaszul elfogadott szlovák ellentörvény miatt még mindig folyik a kötélhúzás, amelynek legújabb eseménye a magyar választási törvénytervezet, amely szavazójogot adna a határon túl élőknek is.

“Magyarország és Szlovákia is meglépheti a maga módján ezeket a döntéseket, hiszen állami kompetenciába tartoznak” – vélekedett Szigeti, aki hozzátette, “ez itt most marginális kérdés, főleg a mostani helyzetben. A választójog megadása egyébként – a kettős állampolgársággal szemben – nem a kulturális nemzet, hanem a politikai nemzet kategóriájába tartozó fogalom. Ezért azt gondolom, hogy a szlovákiai magyar politikai paletta egyik felének, a Most-Hídnak is szinte biztos lesz kifogása ezzel szemben”.