Az amerikai hírtévé birtokába jutott az A-119-es jelzésű több évtizeddel ezelőtti szupertitkos projekt dokumentációja, amely a Holdkutatási repülések tanulmánya címet viselte. Az ártatlannak tűnő elnevezés mögött egy az amerikai légierő által megrendelt tervjavaslat rejlett, amely azt taglalta, hogyan végezhetne Amerika atomrobbantást a Holdon?

Az ötlet 1958-ban fogant meg, abban az időszakban, amikor a világ két katonai szuperhatalma, az Egyesült Államok és a Szovjetunió nukleáris fegyverkezési hajszát folytatott egymással. Úgy tűnt, hogy ez a versengés évtizedekig elhúzódhat, és a két ország az atomháború küszöbére sodródik.

Az Egyesült Államok jelentős hátrányba került a Szovjetunióval szemben az űr meghódításában: a szovjetek 1957-ben felbocsátották a Szputnyik-1-et, az első műholdat. Az űreszköz világűrbe juttatásával megkezdődött az űrkorszak. Amerikának valami igazán nagy dobásra volt szüksége, hogy behozza lemaradását.

Ez a nagy dobás egyes elképzelések szerint egy atomrobbantás lett volna a Holdon. Ezáltal az Egyesült Államok újfent bizonyította volna elrettentő erejét úgy, hogy elkerülhető lett volna egy pusztító hatású robbantás a Földön - idézte fel az akkori megfontolásokat Leonard Reiffel, akit a projekt vezetőjévé jelöltek ki.

A most 85 éves fizikus chicagói otthonában a CNN-nek elmondta, hogy 1959-ben jelentést készített a Holdra tervezett atomrobbantásról. Akkori beszámolója szerint ezt a lépést tudományos, katonai és politikai érvek egyaránt indokolták.

Az atomrobbantás katonai következményei ijesztőek voltak. Reiffel jelentése szerint ez lett volna az első lépés az atomfegyverek űrbe telepítése felé vezető úton. A fizikus a CNN-nek kifejtette, katonai körökben akkoriban komolyan felmerült annak a lehetősége, hogy katonai eszközöket telepítsenek a Holdra. Egyebek mellett felvetődött, hogy atomfegyver-felbocsátó helyeket építsenek a Föld kísérőjére. Katonai stratégák úgy érveltek, hogy egy atomháború esetén, ha esetleg a Szovjetunió mérné az első csapást az Egyesült Államokra, megsemmisítve a válaszcsapás lehetőségét, akkor Washington a Holdról indíthatna nukleáris ellentámadást.

Reiffel rettenetes forgatókönyveknek nevezte ezeket az elképzeléseket, és hozzátette, remélhetőleg örökre a tudományos fantasztikum szintjén maradnak.

A fizikus elmagyarázta: az alapkoncepció az volt, hogy egy interkontinentális ballisztikus rakétát bocsátottak volna fel egy meg nem nevezett helyről. A rakéta 386 ezer kilométert haladva érte volna el a Hold felszínét, és az atomtöltet a becsapódáskor robbant volna fel. A projekt szakértői egy ugyanakkora méretű bombát terveztek feljuttatni a Holdra, mint amekkora a Little Boy, az 1945-ben Hirosimára ledobott atombomba volt.

Reiffel cáfolta azokat az értékeléseket, amelyek szerint egy ilyen detonáció szétrobbantotta volna a Holdat. A fizikus szerint ezek teljességgel téves becslések: "szinte mikroszkopikus, lényegében még a Földről teleszkóppal sem látható robbanás lett volna". Kitért arra, hogy a terv kidolgozásában több nagyszerű koponya is részt vett, Reiffel csapatának tagja volt például egy energikus posztgraduális diák, Carl Sagan, akiből később a világ egyik legismertebb csillagásza lett.

Az A-119-es projekt megvalósításával végül felhagytak. A fizikus úgy fogalmazott: "nem akartuk összekavarni a Hold természetes radioaktivitását további, a Földről származó radioaktív sugárzással".

A CNN ehhez hozzáfűzte: a Holdon történő atomrobbantás kiötlői nem voltak biztosak a terv megvalósíthatóságában, és az amerikai közvélemény jelentős negatív reakciójától tartottak sikertelenség esetén. "A projektnek nyoma veszett a Pentagon aktái között" - állapította meg Leonard Reiffel, hozzátéve, hogy szerinte nem ez lett volna a megfelelő válasz a fegyverkezési versenyben. Az amerikai légierő a CNN megkeresésére nem volt hajlandó kommentálni az A-119-es projektet.