Bernhard Zand a délnyugat-kínai Kujcsou tartomány Picsie városában kutatott a korábban nagy vihart kiváltott, szén-monoxid-mérgezésben meghalt öt-tíz év körüli utcagyermek ügyében. Az eset az általános felháborodáson túl a kínai társadalmi rendszer számos hiányosságára, így egyebek közt a kiskorú gyermekek védelmének kérdésére is rámutatott. 

Az újságíró többek között az ügyet kiszivárogtató s emiatt az ügy kipattanása után hetekig fogva tartott kínai újságíróval készített interjút, és a halott gyermekek családtagjait, rokonait kísérelte meg körbekérdezni. Zandot elmondása szerint végig követték ott-tartózkodása alatt, potenciális interjúalanyait megfélemlítéssel igyekeztek elhallgattatni, őt pedig szemtől szembe is "finomított híradásra" kérték fel, mondván, a kritika nem használna a térségbeli beruházásoknak. Az újságíró telefonját, táblagépét vízbe mártva tették tönkre szállodájában, számos elektronikus dokumentumát és összes fényképét törölték. 

Zand meggyőződése, hogy a "betörést" előre eltervezték, s az kifejezetten személye és munkája ellen irányult. Az ügyet jelentette a hotelben, amely intézkedés helyett a panasz visszavonására és a tartomány elhagyására szólította fel az újságírót. 

Az eset után megjelent, a kínai sajtószabadság korlátozásáról szóló német nyelvű cikkében Bernhard Zand pesszimizmusának ad hangot az új kínai vezetést és a várt reformokat illetően. Az elmúlt hónapok újságírókat érintő ügyei és az őt magát érő atrocitás alapján Zand azt írja, Kína és bürokratikus elitje a liberalizáció helyett a sajtópolitika és a központi cenzúra szigorításának irányába mozdul el, Peking pedig semmit sem tesz annak a jogállamnak a megvalósításáért, amelyről a vezető politikusok az elmúlt időkben folyton beszélnek.