Anat Berko, az izraeli hadsereg nyugalmazott alezredese és kriminológus kutatóként különleges előnyre tett szert: közvetlen forrásokkal dolgozik, több száz interjút készített az elmúlt húsz évben azokkal, akik maguk is öngyilkos merénylőként indultak útnak, csak valamiért nem értek célba. Nem tudták végül megnyomni a gombot, vagy a bomba maga mondott csütörtököt. Akadt köztük férfi, nő és gyerek, de találkozott megbízókkal is, akik toborozták és kiképezték a merénylőket.

Vimeo

Első könyve, az Út a paradicsomba a teljes jelenséggel átfogóan foglalkozott. A második könyvét – Az okosabb bomba: nők és gyerekek az öngyilkos merénylők között – éppen most publikálták az Egyesült Államokban.

Anat Berko iraki zsidó családból származik, az arab az első nyelve, ezért könnyebben tudott bizalmat ébreszteni interjúalanyaiban. Készített interjút Ahmed Iszmail Hasszán Jaszin sejkkel, a Hamász alapítójával, akivel izraeli célzott támadás végzett 2004. március 22-én, de beszélgetett az Iszlám Dzsihád vezetőivel és a Hamász parlamenti képviselőivel is. Kriminológusként nem a nagy ívű történelmi és politikai konfliktus szemszögből tekint az eseményekre. „Az emberek érdekelnek, a gondolkodásuk, a viselkedésük, és az a szellemi közeg, ahol ez a jelenség gyökeret ereszt.”

Az öngyilkos merénylők szakértője Budapesten adott interjút a hvg.hu-nak.

hvg.hu.: Mikor találkozott Jaszin sejkkel?

Anat Berko: 1996 decemberében.

hvg.hu.: Ez még egy korai időpont a Hamász és Izrael konfliktusában.

A. B.: Nem, ezt azért nem mondanám. Valóban csak néhány éves volt ekkor a konfliktus, de az első öngyilkos merényletek már megtörténtek.

2001. szeptember 11. - New York

AFP / Stan Honda

hvg.hu.: Nem hiányzik kutatási módszeréből a nagypolitika? Nem torzul a vizsgálata azzal, hogy a háborús konfliktust kevésbé vizsgálja, és csak a kriminológus szemszögéből tekint az eseményekre?

A. B.: Szerintem inkább előny. Kriminológusként ugyanis mindig azt a kérdést teszi fel magának az ember, hogy az öngyilkos merénylet az rendőrségi ügy, egy fajtája a bűnözésnek, vagy valami más? Mindig kiderül, hogy ez valami más. A rendőrség tudja, hogyan kezelje a bűnözést. A hadsereg tudja, hogyan kezelje a háborút. De a terrorizmus önálló megoldást követel.

Az első kutatásom, amiből a PhD-t írtam, a irányítókról szól, azokról, akik megbízzák és halálba küldik a robbantókat. A morális ítéleteik felől érdeklődtem. Ezeket az embereket vetettem össze sorozatgyilkosokkal és kisstílű bűnözőkkel, ügyelve, hogy minden alanyom arab származású legyen. Fontos, hogy a kultúra, a nyelv, az intellektuális háttér azonos, csak így hasonlíthatóak össze. Számomra meglepő volt, hogy a sorozatgyilkosok teljesen különböztek az irányítóktól.

Ezek az irányítók mintha kettős természettel rendelkeznének. Egyrészt hétköznapi, normális emberek. Másfelől rögeszmésen próbálják a keresztényeket, zsidókat, izraelieket megfosztani emberi karakterüktől, démonizálják őket. Mondok egy konkrét példát. Bin Laden biztosan egy kiváló nagyapa, remek apa és férje volt négy feleségének. Másrészt egy vérszomjas terrorista.

hvg.hu.: Az öngyilkos merényleteket nem tartja háborúnak, nem tartja rendőrségi ügynek. Miként definiálná?

A. B.: Hadviselés és bűnözés egy különleges színnel. A rendőrségnek kellene foglalkoznia vele. Ha Budapesten történne hasonló támadás, akkor a rendőrség foglalkozna vele. Nyilván itt is létezik egy terrorelhárítás, és ez a rendőrséghez tartozik.

hvg.hu.: Nálunk ez egy önálló belügyi egység.

A. B.: Ez a legjobb! Erre az amerikai példa a bizonyíték. Azért buktak meg a 9/11 támadások elhárításában, mert az FBI és a CIA nem kommunikált megfelelően. Szükséges, hogy a különböző területekről érkező információ és a gyakorlat találkozzon.

És globálisan is meg kell osztani az információt, hiszen ez egy globális probléma. Rengeteg muszlim hal meg a terrorizmus öngyilkos merényleteitől Irakban, Afganisztánban, Pakisztánban, Jemenben, Egyiptomban, Szíriában.

hvg.hu.: Ezeket az országokat is vizsgálja?

A. B.: Izraelben személyesen tudok találkozni a merénylőkkel. Ezt az előnyt nem tudom kihasználni más országokban. Ugyanakkor rengeteg professzor és szakértő ír a terrorizmusról különböző országokban, de nem találkoztak élőben terroristákkal.

hvg.hu.: Lát bármilyen különbséget az Izraelben elkövetett támadások és a külföldi öngyilkos merényletek között? Más a bűn mintája?

A. B.: Irakban nagyon hasonló. Azok a gyerekek, akik sahiddá, vagyis mártírrá szeretnének válni Irakban, hasonló kultúrában, viselkedési környezetben nőnek fel, hasonlóan szocializálódnak, mint Izraelben vagy Palesztinában.

Készítettem egy interjút egy női merénylővel, akit a PKK [Kurd Munkáspárt – szerk.] indított útnak a törökök ellen. Ott is felfedeztem valamit, ami nagyon hasonlít az izraeli példákra. Nem tudta felrobbantani magát, és azt mondta, hogy amikor a célpont felé lépkedett, az anyukájára gondolt. Azért nem tudta felrobbantani magát, mert az anyukájára gondolt – ezzel Izraelben is találkoztam. Az egyetlen szereplő, aki meg tudja állítani őket, az a szülő.

2005. - metró mellett buszt is robbantottak Londonban

AFP / Adrian Dennis

Semelyik édesanya vagy szülő nem akarja, hogy a gyereke meghaljon, sem zsidó, sem muszlim, sem keresztény. Ez egy legenda…

hvg.hu.: Legenda, hogy pénzjutalmat kapnak a szülők a Hamásztól, akiknek a gyerekeik öngyilkos merényletben haltak meg?

A. B.: Tisztázzunk valamit. Amikor a fiuk vagy a lányuk meghalt, miután felrobbantották magukat, akkor már részt vesznek a játékban. Utána már miért ne fogadnák el a pénzt? Fellépnek a tévében, mesélnek a gyerekükről.

De Oszama bin Laden nem küldte el a saját gyerekeit a repülőgépeken, amivel megtámadták Amerikát. Akik kiadják a davát, és igazolják az öngyilkosságokat, nem küldik el a saját gyerekeiket.

hvg.hu.: A megbízók miben mérik a sikert?

A. B.: Egyszerű: az áldozatok számában. És versengenek.

hvg.hu.: Mármint a megbízók? Mi a verseny tárgya? Presztízs? Pénz?

A. B.: Ha megvan a presztízs, megvan a pénz. Ez egy pszichológiai hadviselés, lerombolja a társadalmunkat belülről, hatalmas médiafigyelmet vonz. Különösen akkor, ha a merénylő nő. Egy nő merénylete végképpen szörnyű befolyással bír. Egy nőt ki kell tépni a patriarchális családból, hogy merénylő legyen, valakivel találkozott, egy férfival, innentől neki nincs visszaút. Egy ilyen nő zsákutcában jár, minden értelembe véve.

hvg.hu.: Alacsonyabb a női merénylők aránya, mégis, ők sokkal több sikeres merényletet hajtanak végre, mint a férfiak. Mi az oka ennek?

A. B.: Sokkal szabadabban mozognak. Ha rám néz, akkor nem fogja azt gondolni, hogy öngyilkos merényletre indulok. Ha a férjemmel elmegyek egy bevásárlóközpontba, őt már biztosan megállítják, és kikérdezik, hogy van-e nála fegyver. Sok női merénylő terhesnek álcázza magát, a pocakja helyett robbanóanyagot visz. Ha meglát egy hagyományosan öltöző terhes muszlim nőt, nem mondja azt, hogy kezdjen vetkőzni.

A második könyvemben, Az okosabb bombában beszéltem egy olyan merénylővel, aki úgy szállt fel a repülőre, hogy a robbanóanyag a tamponjában volt, amit használt. Ezt hogyan találja meg? Az Egyesült Államokban már azt emlegetik, hogy beoperálják az emberi testbe a robbanóanyagokat. És nincs sok robbanóanyagra szükség ahhoz, hogy felrobbantsanak egy repülőt.

hvg.hu.: Meglátogatott robbantási helyszíneket?

A. B.: Nem. Befolyásolná a kutatásomat.

hvg.hu.: Hogyan történik a merénylők toborzása? Mi a legfontosabb motivációja egy mártírnak?

A. B.: Ez egy nagyon fontos kérdés. Nincs olyan merénylő, aki úgy kel fel egy reggel, hogy na, ez egy remek kis nap arra, hogy felrobbantsam magamat. Valaki toborozza és kiképzi őt. Ezek a legfontosabb emberek – ha le akarjuk győzni a terrorizmust, őket kell legyőzni.

Találkoztam velük a börtönben. Az egyik azt mondta: „szomorú embereket keresek. Gyakran ők találnak meg engem, nem is kell keresni őket”. Vagyis ezek az emberek tudják, hogyan találják és közelítsék meg az elesetteket. Sármosak. Beszélgetnek, meghívják a későbbi áldozatokat kávéra.

Beszéltem egy olyan lánnyal, aki abba szeretett bele, aki a bátyját kiképezte és egy sikeres merényletre küldte. Megkérdeztem, hogy miként szerethetett bele, hiszen ő küldte a bátyját a halálba. Mire ő: ha ő nem küldi, akkor megtalálja és kiképzi valaki más. Működik.

hvg.hu.: Úgy tűnik, hogy a megbízók profilt készítenek azokról, akiket beszerveznek, hasonlóan a nyugati titkosszolgálatok gyakorlatához. Keresik az alkalmasakat.

A. B.: Alapvetően a marginalizáltakat keresik. Olyanokat, akik az életüket csak fekete és fehér színekben látják, akik bizonyítani akarnak, akik a saját társadalmuk elismerésére vágynak. Akár a halálban is. Jaszin sejk elárulta, hogy azokból a családokból, ahol izraeli kollaboráns volt, a merénylők azért jelentkeznek, hogy tisztázzák a családot. Elég az is, ha egy lányról azt pletykálják, hogy tisztátalanná vált házasság előtt, akkor ő is tisztázhatja magát, így nem ölik meg becsületbeli ügyből.

hvg.hu.: Mennyi idő telik el, míg merényletre küldik őket?

A. B.: Korábban tovább tartott, akár 5 hónap. Ma már elég egy nap, vagy néhány óra.

Abdul Mutallab

Tumblr

hvg.hu.: Hatékonyak mártírműveletek? Összehasonlíthatatlanul több palesztin hal meg a konfliktusokban, mint izraeli.

A. B.: Ez egy rossz megközelítés. Több millió izraeli óvóhelyeken éli élete egy részét. Az izraeli attitűd arról szól, hogy megvédje ezeket az életeket. A Hamászé az, hogy gyerekeket küldjön merényletre, és minél nagyobb médiafigyelmet vonzzon. Rakétákat telepítenek az iskolaudvarokra.

Pszichológiai értelemben az öngyilkos merénylet rendkívül hatékony fegyver. Emellett sok halált és még több sebesülést okoz. És egy nagyon olcsó fegyver. Bevetették Londonban, New Yorkban is, és fogják még használni.

hvg.hu.: Mégis, 2008 óta nem történt öngyilkos merénylet Izraelben.

A. B.: A motiváció természetesen még megvan, de felépült a biztonsági fal. Most már nem tudnak egy bombával felszerelt övvel besétálni egy izraeli városba. Ezen túl az izraeli hírszerzés sokkal jobban működik, mint a nyugati titkosszolgálatok. Amikor előadást tartok az Egyesült Államokban, látom, hogy nem is igazán értik ezt a gondolkodást. Én egy iraki zsidó családból származom, az első nyelvem arab, és ismerem az arab mentalitást is, ahogy az izraelit is. Rendkívül hasznos.

hvg.hu.: Cinikusan hangzik, de talán a nyugati merényletek, mint a 2005. július 7-i londoni támadás, talán segíthetett abban, hogy Európában is megértsék az ön szemléletét.

A. B.: Minden vérontásért fáj a szívem. Fáj a szívem azokért az irakiakért, akik bombatámadásban halnak meg. Fáj a szívem azokért a szíriai nőkért, akiket elrabolnak és megerőszakolnak. Fáj a szívem a molesztált arab kisgyerekekért. Fáj a szívem minden egyes élet elvesztéséért. Úgyhogy egyáltalán nem gondolkodom azon, hogy segített-e vagy sem. A terrorral mindenhol harcolnunk kell.

Amit különösen fájlalok a londoni merényletben, az nem más, mint hogy a rendőrségnek volt előzetes információja, méghozzá az egyik merénylő szüleitől. És semmit nem kezdtek vele, mert nem tartották fontosnak. Pedig valamikor elég, ha csak figyelünk: a szülők nem akarják, hogy a gyerekük meghaljon. Gyakran ők adják a hasznos tippet a hírszerzésnek, emlékezzünk csak vissza Abdulmutallabra, aki robbanóanyagot próbált egy repülőgép fedélzetére csempészni. Ott is az édesapa figyelmeztette az FBI-t, és megakadályozott egy tragédiát.

hvg.hu.: Milyennek találta Jaszin sejket?

A. B.: Saját népe szemében egy rendkívül szerény ember volt. Tényleg úgy tekintettek rá, mint egy vezetőre. Ő egy csúcs-toborzó volt, ahogy bin Laden is. Egy időben spirituális és operatív vezető.

Néhány hónappal azelőtt találkoztam vele, hogy szabadon engedték. Rendkívül együttműködő volt, annyit kért csupán, hogy takarjam le a hajamat. Megtettem, és öt órán keresztül beszélgettünk. Felajánlottam, hogy megszakítom az interjút, hogy megebédelhessen, de elutasította, folytattuk. Hozzátette, hogy ha bármire szükségem volna, akkor találkozhatunk Gázában, az otthonában.

hvg.hu.: De pontosan tudta, hogy ön ki?

A. B.: Persze. Szerette volna, ha az ő véleménye is elhangzik. És engem az élete, a családja érdekelt, hogy miként gondolkodik. Ez igaz a többi toborzóra is. Folyamatosan szóba álltak velem. Ha találkoztunk újra, akkor mindig megkérdezték, hogy miért nem jöttem előbb látogatóba. Egy börtönben a látogatás nagyon fontos.

Elmesélek egy másik esetet. Egyszer egy börtönlátogatáson azt láttam, hogy egy pici baba kúszik-mászik a földön. Felemeltem, ringattam, odalépett hozzám az édesanyja. Beszélgettünk, de csak a gyerekekről, mint anyák, arabul. Aztán elmondtam neki, hogy ki vagyok, és hogy kutatást végzek, ezért vagyok itt a börtönben. Ő is beszélgetett, hiszen a vezetők már szóba álltak velem, és ez elég volt.

hvg.hu.: Mi volt a legmeglepőbb Jaszin sejkkel kapcsolatban?

A. B.: Hogy nem tudott pontosan idézni a Koránból.

hvg:hu.: És mi lesz azokkal a szabadulás után, akik sikertelen merénylet után kerülnek börtönbe?

A. B.: Ez egy egyszeri show, többször már nem próbálják meg. Azt mondják, Allah nem akarta, hogy így történjen.