A leendő miniszterelnököt csak négy hónappal a bosznia-hercegovinai választások után jelölték, az ország bonyolult politikai rendszere, illetve az ebből fakadó politikai játszmák lassították ugyanis a folyamatot.

Az 51 éves építészmérnök jelölését a bosznia-hercegovinai parlamentnek is el kell fogadnia.

A boszniai háborút lezáró daytoni szerződés értelmében 1995-ben az országot két részre, úgynevezett entitásra osztották: a terület 51 százalékát kitevő, bosnyákok és horvátok lakta Bosznia-hercegovinai Föderációra és a többségében szerbek lakta boszniai Szerb Köztársaságra. A bosnyák-horvát föderáció további, egymástól elkülönülő közigazgatási egységekből, kantonokból áll.

A daytoni szerződés alapján a két entitásnak külön vezetése, parlamentje és alkotmánya is van, de Bosznia-Hercegovina rendelkezik a teljes államra vonatkozó vezetéssel is. A boszniai alkotmány három államalkotó népet különböztet meg, a bosnyákot, a szerbet és a horvátot. E három nemzetiség csak közösen alakíthat kormányt, illetve az entitások vezetői is csak háromoldali megegyezés eredményeként nevezhetők ki. Így nem meglepő, hogy egy-egy vezető kinevezése több hetet, sőt hónapot vesz igénybe.

A 2010-es választás után például 16 hónapon át nem sikerült kormányt alakítani, de a helyzet később sem javult. A túlburjánzott állami adminisztrációban dúló ellentétek miatt szinte egyetlen törvényt sem sikerült elfogadtatni, nem valósították meg sem a beígért reformokat, sem az európai integrációs folyamathoz szükséges lépéseket.

Az Európai Unió most ismét gazdasági reformokat és gyorsabb ügyintézést vár.