Azok a politikusok, akik a Nyugat-Európához képest koldusszegény Keleten a „hanyatló Nyugattal” hergelik bűnbakképzésben jobban teljesítő népeiket, néha jó érzékkel tapintanak rá a szabad világ gyenge pontjaira. Persze, ők nem azokat az értékeket kérik számon Európán, amelyektől az valójában nagy és erős lett, hanem saját, illiberális rendszereiket tolnák le a Nyugat torkán, ám azt mégiscsak jól látják, hogy valami alapvető zavar van.

Egyre bátrabban próbálkoznak, mert a Nyugat következetes abban, hogy nem áll ki saját – a keleti despotáktól őt megkülönböztető – alapvető értékei, például a szolidaritás mellett. A nagy nemzetközi politikai szervezetek döntésképtelensége már közhely. Nem újdonság, hogy a gyakorlatilag születése óta agonizáló ENSZ mindig is a diktatúrák és kollaboránsaik homokozója volt, de az, hogy a nemzetközi sportszervezetek is gyakran kétes politikai szerepet vállalnak, és közben a világ legkorruptabb szervezeteivé lesznek, az elmúlt évtizedek aggasztó fejleménye.

A korrupcióban de facto megfulladt FIFA és az UEFA egykori vezetői, Sepp Blatter és a Magyarországra az elmúlt hat évben szinte hazajáró Michel Platini várhatóan rácsok mögé kerülhet, de ettől ők még évekre, évtizedekre befolyásolták a futball és vele együtt milliók, milliárdok életét. A megvesztegetéssel megszerzett vb- és Eb-rendezési jogok sorában minden bizonnyal érdekesek lennének az Eb 50%-os létszámbővítésének háttér(hatalmi) körülményei, a megannyi sorsolási botrány, és minden egyéb pénzügyi döntés, amelyet a két rivális maffiózót idéző Blatter és Platini hozott. Regnálásuk alatt felerősödött a modern futball hamis ideológiája, amely nemcsak a szurkolói kultúrát hígította fel számos tekintetben, hanem embertelenné, lélektelenné tette a világ futballmilliőjét.

Nem is csoda, hogy a döntő, szimbolikus pillanatokban az UEFA is rosszul vizsgázik. Miközben a stadionokban már lassan a légy zümmögését is szabályozzák, a nézőket gyermeknek tekintve szó szerint cenzúrázzák a tévéközvetítéseket, hogy a még rettenetesebb hazai példákról (Puskás-molinó elkobzása a Kispest-szurkolóktól Felcsúton, stb.) és az MLSZ hazai ámokfutásáról ne is beszéljünk. Kényszeresen beleszólnak és megakadályoznak minden spontán megnyilvánulást, holott csak az erőszakot és a rasszizmust kellene üldözniük.

A szereptévesztés és a gyávaság legszembetűnőbb példája az UEFA részéről a franciaországi Eb-n jelent meg, amikor a június 15-i francia–albán mérkőzés előtt csak a franciaországi iszlamista terrormerényletről lehetett megemlékezni, az orlandói tömegmészárlásról nem. Az UEFA egy ostoba, bürokratikus ürüggyel (merthogy a terrortámadás nem Európában történt) megtiltotta a spontán megemlékezni akaró civilek kezdeményezését.

Az UEFA Európa egyik legismertebb szervezete. Gyávasággal viszont nem nyert még soha senki háborút, különösen olyanok ellen, akik nem válogatnak a célpontok között. Ha Európa hátat fordít a vele évszázados értékközösségben élő Amerikának, nem kell csodálkoznia, ha egy eljövendő európai válsághelyzetben a tengerentúlon megvonják a vállukat: végül is mi sem érdekeltünk benneteket.