"Ha Ted Cruzt valaki megölné a szenátus termében, egyetlen szavazat sem érkezne a tettes elítélésére. Így jellemezte egyszer szókimondóan republikánus párti kollégája egyedülálló népszerűtlenségét párttársai körében Lindsey Graham dél-karolinai szenátor" - a HVG kérdésére ezzel a történettel magyarázta Robert Shrum, a Dél-Kaliforniai Egyetem (USOC) professzora, hogyan sikerült megszerezni pártja elnökjelöltségét a kezdetekkor esélytelennek ítélt Donald Trumpnak, akinek 15 másik riválisa - közte éppen Graham - legyőzése után az említett texasi szenátor maradt az egyetlen ellenfele. Így a republikánusok kisebbik rosszként a New York-i ingatlanmágnás mögé álltak, aki megnyerte nekik az elnökválasztást, mostanra pedig teljesen elfoglalta, és a maga képére formálta a pártot - summázta Shrum. 

foreign press center - state department

Egyben hozzátette:

a jövő keddi félidős kongresszusi választás ezért valójában Trumpról szól, aki mindent meg is tesz azért, hogy a középpontban maradjon.

Az utolsó napokban az elnök nyolc olyan szövetségi államban is kampányol, ami republikánus bázisnak számít, nehogy a szavazók átcsábuljanak ellenfeleikhez.

AFP / Mandel Ngan

A demokratáknak ugyanis a veterán újságíró és politológus professzor szerint minden esélyük megvan arra, hogy a képviselőházban megszerezzék a többséget - ehhez 23 mandátumot kell elnyerniük a republikánsoktól. Márpedig az USOC közvélemény-kutatása alapján a megkérdezettek

17 százalékponttal szavaznának inkább egy demokrata képviselőjelöltre, mint egy republikánusra,

és ez - véli Shrum - azt jelenti, a kongresszus alsóházában akár 34-37 mandátum is gazdát cserélhet. Különösen, mert a Cook Political Report politikai elemzőcég becslése szerint a 435 képviselői körzetből 69 helyen billeg a republikánus mandátum sorsa, és csak hatban a demokratáé. A szenátusban éppen fordított a helyzet, ott a demokratáknak kell megvédeniük 26 mandátumot, míg a republikánusoknak csak ötöt. Shrum ennek ellenére nem tartja esélytelennek az erőviszonyok átírására a demokratákat, ám elemzők szerint a papírforma inkább az, hogy

a republikánusok ott még növelhetik is a többségüket.

Trump a republikánusok sötétebb tónusú érzéseit hívta elő - folytatta a professzor -, és illúzióvá tette, hogy Barack Obama, az első afrikai-amerikai elnök 2008-as megválasztásával az USA a faji kérdéseket meghaladó társadalommá vált. Az elnök rossz emlékeket idézett azzal is, hogy egy gyilkosságért bíróság elé állított spanyol ajkú férfi ügyét összemosta a Hondurasból északra tartó menekültkaravánnal, amely ugyan még jó ideig nem érhet az USA közelébe, ám Trump mégis válságot kreált belőle, amit csak tetézett több ezer katonának a déli határhoz vezénylésével. Ezzel a saját bázisának politizál, ami a választópolgárok 35 százaléka lehet.

MTI/AP/Moises Castillo

Shrum úgy véli, a demokraták most nem követik el azt a hibát, mint a 2016-os elnökválasztásban, amikor Hillary Clinton politikai hirdetései a finisben szinte csak Trump-ellenes üzeneteket tartalmaznak. Most az Obama-féle egészségügyi reform fontosságát hangsúlyozzák, bírálják a jövedelmek stagnálását, illetve a gazdasági tisztesség hiányát. Miközben mindenki azt hitte - és a republikánus kongresszusi vezetés azt tervezte -, hogy az erős gazdasági növekedés és a történelmi mélységbe süllyedt munkanélküliség a republikánusok kampányának központi eleme lesz, Trump ehelyett az illegális bevándorlók kérdését pozícionálta oda - és a pártja követte.

Amennyiben a demokraták a képviselőházi többség megszerzése mellett a kormányzói posztokból is többet elhódítanak a republikánusoktól - azaz a pártok színe után kék hullámnak nevezett előretörésük nemcsak országos szinten, hanem a szövetségi államokban is megtörténik -, akkor egy másik előnyhöz is juthatnak. A 2020-as - tízévente tartott - népszámlálás után a lakosság számának változására reagálva újraosztják a képviselői helyeket az államok között, és lehetőség van a választási körzetek átrajzolására. Ez egy örök játék a két párt között, s minél több államban lesznek hatalmon - a kormányzói poszton és a törvényhozásban - két év múlva a demokraták, annál többen van esélyük a számukra kedvező földrajzi határok meghúzására.

Kaliforniáról szólva Shrum úgy vélte, az USA leggazdagabb állama egyre jobban kicsúszik a republikánusok ellenőrzése alól. Pedig nem is olyan régen még az ő felségterületüknek számított, hiszen 1964 és Lyndon B. Johnson után csak 1992-ben, Bill Clinton révén szavazott Kalifornia demokrata elnökjelöltre, miközben a Fehér Házba juttatta kétszer-kétszer a republikánus Richard Nixont és Ronald Reagant. Most viszont Trump elutasítottsága 69 százalékos az államban, ahol a párt elveszítette a fehér, egyetemi végzettségű nők, a függetlenek és az elővárosokban élők szavazatának zömét. Az adatok pedig azt mutatják, hogy a regisztrált szavazók körében - akiknek az adatok rögzítésekor meg kell adniuk pártpreferenciájukat vagy annak hiányát - a republikánusok már csak a harmadikok a demokraták, illetve a magukat függetlennek vallók mögött.

Shrum nem tartja elképzelhetetlennek, hogy Kalifornia 53 képviselőházi mandátumából akár 45 is a demokratáké legyen a jelenlegi 39 helyett. A jóslásokkal azonban a bizakodás ellenére mégsem árt óvatos lenni - tette hozzá -, hiszen a 2016-os elnökválasztás estéjén a tévében nyilvánította ki, hogy Trumpnak "ezen a napon, ebben az univerzumban" semmi esélye sincs a győzelemre.

Nagy Gábor / Los Angeles