Nem tud elképzelni más kormányfőt, mint Benjamin Netanjahut az általa vezetett jobboldali párttömörülés, a Likud. A balközép Kék és Fehér párt nem hajlandó olyan kormányhoz csatlakozni, amelynek korrupcióval vádolt tagja van, értsd: amelynek élén vagy a soraiban maga Netanjahu állna. Nem akar mást, mint nemzeti egységkormányt a Likuddal és a Kék és Fehér párttal a szélsőjobboldali, világi Jiszrael Bétenu (Izrael a Mi Otthonuk), amely a kedden tartott parlamenti választás után a királycsináló politikai erővé emelkedett.

Voksoló család fényképezkedik az előrehozott izraeli parlamenti választáson a ciszjordániai Tekoa zsidó telepen 2019. szeptember 17-én

MTI / AP / Cafrir Abajov

Ha mindhárom párt tartaná magát a fogadkozásaihoz, aligha lenne új kormánya Izraelnek a választás eredményei alapján. A voksok közel 90 százalékos feldolgozottsága alapján ugyanis teljes a patthelyzet, és engedmény nélkül nem lesz koalíció. Hetekig tartó alkudozások várhatóak, miután még ma, vagy később közzé teszik a hivatalos végeredményt. Sajtóhírek szerint annyira szoros a verseny, hogy a választási bizottság alapos ellenőrzésnek veti alá a szavazatszámlálást.

Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnöknek, a Likud párt vezetőjének óriásplakátját viszik támogatói Jeruzsálemben 2019. szeptember 13-án.

MTI / AP / Abir Szultan

A szerda délelőtti állás alapján kijelenthető, hogy Netanjahu nem jutott előbbre, hiszen a 120 fős parlamentben eddig birtokolt 35 helynél kevesebbre számíthat. Az előzetes kalkulációk szerint 33-30 mandátumban bízhat. Feleslegesen szólította tehát ismét a szavazókat az urnákhoz az áprilisi választás után öt hónappal, ami példátlan Izraelben, ahol egy éven belül még soha nem tartottak két választást. Ám még ez az abszurd helyzet is fokozható, hiszen ha valóban kudarcot vallanak a kormányalakítási törekvések, akkor egy harmadik megméretés sem kizárt. És hogy ennek azért van némi esélye, azt jól mutatja, hogy Reuven Rivlin elnök közölte, minden áron szeretné elkerülni a triplázást.

Beni Ganz miniszterelnök-jelölt, a centrista Kék-fehér párt vezetője a párt eredményváró rendezvényén az előrehozott izraeli parlamenti választás napján, 2019. szeptember 17-én Tel-Avivban.

MTI / AP / Oded Balilty

Bár a választást a jelek szerint Netanjau – becenevén Bibi – elvesztette, az ellenzéki Kék és Fehér párt nem nyerte meg. Vezérük, Beni Ganc volt vezérkari főnök 34-32 helyre számíthat az eddigi szintén 35 helyett. A két erő elvben tehát nagykoalíciót alkothat, hiszen a többséghez 61 mandátum kell a kneszetben.

Bibi vesztett, de Beni nem nyert

Csakhogy Netanjahu személye ezt akadályozza. A kormányfőt három ügyben is korrupcióval, csalással, hatalommal való visszaéléssel vádolják, és a legfőbb ügyész vádemelést javasolt. Előtte azonban a gyanúsítottnak joga van a személyes meghallgatásra, azaz kap egy esélyt a „kimagyarázásra”, amelyre októberben kerül sor. Így hát a nagy kérdés az, hogy ki lehetne a kormányfő, ki kezdhetné el a koalíciós alkudozásokat?

A nemzeti egységkormány még biztosabb lábakon állna az Avigdor Lieberman volt védelmi miniszter vezette Jiszrael Bétenu részvételével. Az áprilisi választás utáni kormányalakítás éppen azért bukott el, mert Lieberman nem volt hajlandó csatlakozni a Netanjahu vezette koalícióhoz, amelyben ultraortodox vallásos pártok is részt vettek volna. Látszólag azért, mert a világi Lieberman a csatlakozást ahhoz kötötte, hogy korlátozzák az ortodox vallásos zsidó fiatalok katonai szolgálat alóli felmentéseit.

Avigdor Liberman korábbi védelmi miniszter, a jobboldali Jiszráél Béténu (Izrael a Hazánk) párt alapító-vezetője és miniszterelnök-jelöltje voksol feleségével, Ella Liebermannal az előrehozott izraeli parlamenti választáson a ciszjordániai Nokdim zsidó telepen 2019. szeptember 17-én

MTI/EPA/Abir Szultan

A háttérben azonban nemcsak a vallásosok sorozása körüli régi huzavona játszhatta a szerepet – állítólag megvolt a kompromisszum Lieberman és a vallásos pártok között. Az egykori orosz bevándorló Lieberman védelmi miniszterként már korábban is összeütközött Netanjahuval, akit azzal vádolt, hogy puha választ adott a palesztin szélsőségesek Gázai övezetből érkező rakétatámadásaira. Ki is lépett Netanjahu kormányából, így szövetségesből riválissá, sőt ellenséggé vált. Lieberman számítása bejött, az előrejelzések szerint megduplázhatja a képviselői számát, mely 9-10 lehet.

Jelen állás szerint nincs alternatívája a nagykoalíciónak. Netanjahu a vallásos és a szélsőjobboldali erőkkel, Ganc pedig a baloldali, a centrista pártokkal, valamint a közös arab listával hozzávetőleg 56-56 mandátumot tud összekaparni. Természetesen a Jiszrael Bétenu nélkül.

Egy korszak vége

Bárhogy is alakulnak majd a koalíciós tárgyalások, most az látszik, hogy a Netanjahu-éra a végéhez közeledik. Nemcsak a politikai szövetségesei, de a választók körében is érzékelhető egyfajta Bibi-fáradtság. Mintha az embereknek elegük lett a kormányfő és felesége körüli korrupciós botrányokból, amelyek a demokratikus kereteket is kikezdték. Netanjahu ugyanis a számos sötét ügy során – a vádak alapján – befolyásos üzletemberek lekenyerezésével igyekezett befolyásolni a sajtót is.

A fásultságot nemcsak a választáson való részvételi adat mutatja: bár a közel 70 százalékos részvétel magasabb, mint áprilisban, az arány elmarad a korábbi választásokon tapasztalt érdeklődéstől. Az is jelzi ezt, hogy a szavazókat különösebben nem hatotta meg Netanjahu utolsó nagy dobása, a Jordán völgyének annektálására tett ígérete. Sőt, az is lehet, hogy visszaütött a taktikázás, hiszen az izraeli arabok részvétele nőtt az áprilisihoz képest, és így kettővel, 12-re növelni tudták mandátumaik számát, amivel gyakorlatilag a harmadik legnagyobb erővé léptek elő.

Bármilyen kormány is alakul, Izrael politikája nem sokat változhat. A Likud, valamint a Kék és Fehér nagyjából ugyanúgy gondolkodik a fő kérdésekben. Így a gazdaság piaci alapon való működtetésében, az USA-hoz fűződő szoros viszony fenntartásában, az Iránnal szembeni féken tartás fokozásában és a palesztinokkal való kapcsolatban.

Miért nem volt elég a tabudöntés Netanjahunak?

Kelet-Jeruzsálem és a Golán-fennsík után a ciszjordániai zsidó telepeket és a Jordán folyó völgyét is annektálná Izrael. Ez végképp aláásná a palesztin állam létrehozásának esélyét. A friss hírek szerint viszont ez a kampányigért sem ért többséget Netanjahunak a választáson, igaz az ötletet ezután akár egy másik miniszterelnök is könnyebben megvalósíthatja.

A ciszjordániai zsidó településekre és a Jordán völgyére való izraeli szuverenitás kiterjesztése nem áll távol a centrista erőktől sem. Ganc például nem sokat árult el arról, hogy támogatna-e egy független palesztin államot, a Jordán völgyét pedig biztonsági okokból Izrael keleti határának nevezte. Netanjahu fénye megkopott annak tekintetében is, hogy magát Izrael biztonságának a letéteményeseként állította be éveken át sikeresen. Ganc és a pártjában felsorakozó egykori tábornokok ugyanis maguk is tevékenyen részt vettek Izrael védelmében, biztonsági tapasztalatuk aligha kérdőjelezhető meg.

Netanjahu az áprilisi választás után a nyáron – David Ben-Gurion alapító kormányfőt megelőzve – a leghosszabb ideig hivatalban lévő izraeli miniszterelnökké vált. De savanyú lesz a szőlő, ha az összesen eddig a kormányfői székben eltöltött 13 év után nem sikerül ötödik alkalommal is kormányt alakítania.