Ez közelebb hozza az emberekhez a bíráskodást, és felgyorsítja a kis ügyek elintézését, felszabadítva a hivatásos törvényszékek energiáját a nagyobb perekre – állítják a támogatók. A 4000 békebírónak jogvégzettnek kell lennie, legalább 3 év szakmai gyakorlattal, de bírói szakvizsga nem szükséges. Némi szépséghiba, hogy mivel az alkotmányban erről az intézményről nincs szó, annak módosításához pedig nincs meg a kellő többség, a megválasztott embereknek utóbb át kellene menniük a vitatott legitimitású, mert a parlamenti többség által választott Országos Bírósági Tanács eljárásán, és az államfőtől kell kinevezést kapniuk. A békebíróság a Pawel Kukiz (képünkön) egykori rockzenész által vezetett négyfős képviselőcsoport vesszőparipája, amely elvben ellenzéki, de ennek az ötletnek a megvalósítása fejében hajlandó más ügyekben támogatni a parlamenti többségét hónapokkal ezelőtt elvesztett kormányt.

Igaz, közben jól fizetett banki állásokkal vagy államtitkári kinevezésekkel sikerült visszacsábítani néhány független vagy kilépett volt kormánypárti képviselőt, de ezek egyike ellen a napokban súlyos csalási vád vetődött fel, vagyis szinte naponta változik, hogy a 460 fős képviselőházban van-e a kormánynak legalább 231 támogatója. Kukizék tehát fontosak.

Mindez nem terelheti el a figyelmet az egész lengyel igazságszolgáltatás körüli uniós és hazai vitáról. Látszólag csak azért javasolt szankciót az Európai Bizottság, mert az Európai Bíróság tilalma ellenére tovább működik a Legfelső Bíróság úgynevezett fegyelmi kamarája, amely egyebek között ítéleteik tartalma és indoklása miatt is felfüggeszt bírókat, és amelyet annak az Országos Bírósági Tanácsnak a döntése alapján nevezett ki az államfő, amelyet a bírói kar képviselete helyett – sokak szerint alkotmányellenesen – a parlamenti többség politikai kinevezettjévé alakítottak.

Jaroslaw Kaczynski, a vezető kormánypárt elnöke már a nyáron megígérte, hogy a fegyelmi kamarát megszüntetik, de azóta nem történt semmi. Most Zbigniew Ziobro igazságügyi miniszter, a radikális kisebbik kormánypárt elnöke, aki egyszerre irányítja az ügyészséget és a bírósági szervezetet, átfogóbb tervezettel állt elő: háromról kettőre csökkentenék a bírósági szintek számát, ami több ezer bíró áthelyezésével és újra kinevezésével járna, politikai tisztogatást is lehetővé téve. A Legfelső Bíróságon pedig minden eddigi (polgári, büntető stb.) kollégiumot megszüntetnének, és felére csökkentenék a létszámot, ezzel eltávolítva a korábbi eljárás szerint, azaz három évnél régebben kinevezett, a kormány szerint hozzá nem elég lojális főbírókat.

Ennek megfelelően nagy a háborgás is. Közben súlyos ellentétek terhelik az egész rendszert: vannak bírák, akik nem hajlandók együtt ítélkezni az új eljárás szerint kinevezett kollégákkal, akik szerintük nem törvényes bírók. Mások az ilyen bírók által hozott ítéleteket semmisítik meg másodfokon azon az alapon, hogy azokat nem legitim bíró hozta. Ezért viszont – és azért, mert az Európai Unió Bíróságának, illetve azt Emberi Jogok Európai Bíróságának ítéleteit tekintik mérvadónak a lengyel Alkotmánybíróság véleménye ellenére – őellenük indíttat fegyelmit a miniszter. A zavart már külföldön is látják: például holland és norvég bíróságok megtagadták körözött közönséges bűnözők kiadatását arra hivatkozva, hogy nem látják garantálva az illetők fölött ítélkezni hivatott lengyel bíróságok függetlenségét.

Andrzej Duda, a kormánypártból indult köztársasági elnök hírek szerint nem támogatja Ziobro elképzeléseit, és vétóval fenyeget, ahogy 2017-ben egyszer már meg is akadályozott egy hasonló törvényt. Csakhogy Ziobro zsarol: az ő 19 – jelenleg kormánypárti – képviselője nélkül végképp nincs többség. Kaczynski pedig egyelőre nem tudja, hogyan oldja meg a dilemmát.