Tudja minden kislány és kisfiú, hogy ez egy különleges hétvége. Papa és mama izgatottan sugdolóznak, aztán valaki elkiáltja magát: itt járt a nyuszi! És kezdődik a tojásvadászat a lakásban vagy a kertben, mert húsvétkor a húsvéti nyuszi csokitojást tojik a jó gyerekeknek. De mit is ünneplünk ilyenkor, és hogy jön ide Jézus?

Az emberek mindig, már ősember korukban is örültek a tavasznak. A japánoknál például a cseresznyevirágzás ünnepe fejezi ki ezt a vidámságot, a természet újjászületését. Tehát ahogy a karácsonynak vagy a farsangnak, ennek is alapvetően meteorológiai, éghajlati okai vannak.

A zsidó vallásban nagyjából ugyanilyen tájolású ünnep a pészach. Ilyenkor arról emlékeznek meg, hogy a barbár ókorban az akkor még szingli Isten – beszűkült tudatállapotában – tömegesen irtotta ki az egyiptomi fiúgyermekeket; de bezzeg a zsidókat nem, mert ők bekenték a ház ajtaját bárányvérrel. Megint mások pedig azt mondják, hogy ezt az egészet egyszerűen kitalálták, mint a Gyűrűk Urát, de ha esetleg igaz volna, akkor meg egyáltalán nem szép dolog minden évben ezen örömködni. Általában a népirtásokat illik tiszteletben tartani, nem letagadni, pláne nem ünnepelni.

A keresztények húsvétkor egy hasonlóan véres és érthetetlen történetet idéznek fel, ahol szintén fiúgyermeket öl az az állítólagos Jóisten, ám ezúttal csak egyet, viszont pont a sajátját. Furcsa jellemzőjük, hogy egyszerre üdvözlik az Isten ezen döntését, és közben szomorkodnak is nagyon, hogy szegény Jézussal mit csináltak: elverték, mint a lovat, majd felszögezték egy fakeresztre. Innen az egész vallás óvodai jele, a kereszt. A szomorkodás abban nyilvánul meg, hogy nem esznek húst egy ideig. Bár ez közel sem annyira rossz, mint keresztre szögezve lenni, mindazonáltal hasznos szokás: ma méregtelenítő kúrának hívják, de a régi időkben nem voltak wellness-magazinok és táplálkozástudomány, szóval muszáj volt ebből is valami istenügyet kerekíteni. Ma már fel vannak fedezve a bélbolyhok és a fehérjék, így a böjtöléshez nem kell semmilyen hit.

A keresztények szerint Jézus története végül – az egyiptomi kissrácokéval szemben – hepienddel ért véget, mert Jézust eltemették ugyan, harmadnapon viszont kimászott a sírból. De nem kezdte ám harapdálni az embereket, se nem huhogott, hanem cuki dolgokat mondott a szeretetről, és mindenki álmélkodott, hogy mekkora arc, amiért meg se halt. Ők úgy mondják, feltámadt, vagyis már meg volt halva, és újra élni kezdett. Hasonló eseményt egyébként a tudomány nem ismer, Jézuson kívül még senki sem támadt fel, videóbizonyíték nincs, így aztán annak az esélye, hogy ez igaz, gyakorlatilag nulla.

Ennek a minden bizonnyal csak kitalált feltámadásnak az ünnepe a húsvét, amikor is vége a szomorkodásnak, és lehet újra húst enni, szó szerint ez a húsvétel napja. Magyarul veszünk egy nagyobb darab sonkát, lehetőleg hagyományosan pácoltat. Jézus amúgy a feltámadása után még egy darabig mászkált fel-alá, mindenkinek elmesélte a sztorijait, aztán felmászott egy hegyre, és onnan felszállt az égbe – legalábbis így hiszik a keresztények.

Feladat: Szerinted hogyan ment Jézus az égbe? Hátirakétával? Sapkába rejtett helikopterrel? Rénszarvasszánon? Rajzold le!

De mi köze Jézusnak a csokitojáshoz és a nyúlhoz?

A keresztények többsége szerint semmi. Sem a Jézus történetét elbeszélő ősi szövegekben, sem a nagyobb egyházak hitvallásában nem bukkan fel a csoki- vagy más tojást tojó csodanyúl. A nyúl és a tojás ismereteink szerint már jóval Krisztus előtt a tavasz és a szaporodás jelképe volt, csokoládé pedig nem is létezett.

Ugyanakkor egyes szakadár csoportok megpróbálják összekötni a szálakat. Ők azt vallják, hogy a csokitojásokat Jézus tojja, de nyúlnak öltözve, és a kézbesítéshez ugyanazt a járművet használja, mint amivel felméne a mennyekbe. Éjjel odarebben az alvó kertekbe, és rakja, rakja a kindertojást, mint a halak az ikrát, sőt, még arra is van gondja, hogy szövőmirigyeivel ráhímezze az ajándékra a kakaótartalmat és a szavatossági időt.

Ám ezekre az elképzelésekre éppúgy nincs bizonyíték, mint a Jézus-történet egyéb elemeire.

Húsvét örömhíre az, hogy minden vallásosság nélkül, hitvalló hitetlenként is élvezhetjük. Zabálhatjuk a sonkát és a vele főtt tojást, és aztán keresgélhetjük a nyuszi csokitojásait sötétedésig anélkül, hogy egy pillanatig is komolyan kellene vennünk az ősrégi, és amúgy is korhatáros horrormeséket. Kedves gyerekek, húsvéthoz nem kell Krisztus, csak életöröm. És hús. Meg csoki.