Azt már megértettük, hogy nekünk, a szegény kicsi bóvliországnak nem ad kölcsön sem Kína, sem Szaúd-Arábia, sem Azerbajdzsán. Pedig ezek mind sokkal szimpatikusabb tényezők, mint a valutaalap, amely egyébként nem más, mint a saját bankunk. Oké, hát akkor az IMF-nél a pénz, ezzel együtt kell élnünk.

Csakhogy ez nem jelentheti azt, hogy bármit elfogadunk tőlük.

Kiadáscsökkentés, hiánycél, átláthatóság, Matolcsy György feje citrommal a szájában: ezeket kibírjuk valahogy. Fát lehet vágni a magyarok hátán, hiszen eddig is az történt. Talán azt is lenyelnénk, ha konkrétan a Közgépet veszélyeztetné a valutaalap. Mellesleg ha számot tart némi megbecsülésre ebben az országban, akkor nagyon jól tenné, ha igyekezne a Közgépet veszélyeztetni.

De úgy nagyon nehéz lesz nekünk, ha még találgatni is kell, miről is tárgyalunk. Az nem fog menni, hogy az IMF a magyar kormány közvetítésével kommunikál. Ezekre nem lehet ezt rábízni, mert rendre és oda-vissza meghamisítják az üzeneteket. Jogunk van tudni, mi ellen szabadságharcolunk éppen és már megint, hogy eldönthessük, megéri-e nekünk a harc.

A némaság - ez ma az IMF legsúlyosabb hibája. Miért kell a legsötétebb sztereotípiáknak megfelelően, árnyékban közlekedve, titkosan tárgyalni? Itt nem érvényes a banktitok, ez az egész országra tartozik.

Lehet, sőt kell is civilizálni az elmaradott államokat. Elmentünk a falig, bajba kerültünk, és most éppen jól is jönne, ha letelepedne közénk a jóságos IMF Apó, és elmesélné, szerinte hol rontottuk el. Például akkor kialakulhatna egy egészséges vita arról, hogy a bürokrácia csökkentése vajon tényleg nem érdeke-e Magyarországnak, vagy ezt csak a Fidesz-frakció döntötte el ilyen visszakézből, a pereputty védelmében.

Ebből kudarc lesz, ha titokban próbálják intézni. Mózesre rá lehetett bízni a kőtáblákat, nem írta hozzá a bokor mögött, hogy a heringkereskedelem pedig mindörökké a Mózes és Fia Társaságé. De ezekkel a tolvaj ganefekkel nem lehet üzenni. Néma anyának a gyermek sem érti a szavát.

Az IMF eddig sem volt szószátyár, a színfalak mögött tette meg ajánlásait, és a kivitelezést a helyi kormányzatokra bízta. Ez kisebb zökkenőkkel és zavargásokkal működhetett olyan kultúrnépekkel, mint az olasz vagy a görög. Orbán Viktor azonban megakad a torkukon. Nem azért, mert olyan okos lenne. Pont ugyanazt a pofátlan taktikát követi, amit Brüsszellel szemben megpróbált: meghamisítja az elvárásokat, saját mozgásterét nemzeti szuverenitásnak hazudja, és aztán az utolsó pillanatig ügyeskedik, csal, hazudik és félrefordít.

Akkor van a legkönnyebb dolga, ha a tárgyalófél néma. És akkor a legbiztosabb, hogy az IMF nem lesz képes teljesíteni civilizáló és stabilizáló küldetését. Át kell lépnie a kormányon, és alászállni a nép közé. Vagy legalább röpcédulát szórni repülőről. Különben hülyére pofoztatjuk magunkat.