A magyar egyetemisták talán eddig is elmerengtek néha azon, hogy az őket hivatalosan képviselő hallgatói önkormányzatok véletlenül nem a legalja férgekből állnak-e. Erre az egyes karok hallgatói különböző válaszokat találhattak, nyilván volt, aki elégedettebb volt a HÖK-ösökkel, máshol meg már korábban is felmerült, hogy ezek elég gáz figurák.

Aztán minden ment tovább ugyanúgy.

A pletykák terjedtek, lehetett tudni, hogy vannak színjobbikos HÖK-ök, hogy maguknak szavazzák meg az ösztöndíjat, a maradékot meg haveri alapon osztják szét, továbbá elisszák. Tucatnyi kis Zuschlag vigyorgott a HÖK-ökből.

Hát speciel a dugható nők és a zsidók összeírását azért nem tételezték fel róluk sehol, de a korrupció és a mutyi ugyanúgy közismert volt, mint a választások kérdéses legitimitása. Ki szavazta meg ezeket? – csattant fel a romkocsmákban olykor az ingerült kérdés, de aztán tett nem követte, és a felismerés sem: hogy ti szavaztátok meg őket magatoknak. Az is, aki semmit nem csinált.

A diákönkormányzatiság egyébként egy nagyszerű elv, valamint a demokrácianevelés rövid ideig ünnepelt, majd szándékosan elsorvasztott eszköze. Alkalmat adna az ifjúságnak arra, hogy jártasságot szerezzen a közügyekben, a demokratikus versengésben, meggyőzésben és érdekérvényesítésben. Ami ebből megmaradt, az egy sima OKJ-s zsigamarcell-képző: nyerj akárhogy, aztán vidd, amit érsz, és ha kérdeznek, akkor ne válaszolj.

Pista és kora

Az ELTE BTK hallgatói önkormányzata például valami egészen elképesztő kékcédulás módszerekkel került hatalomra, onnantól viszont szó szerint az elnöké a döntés mindenben. Orbán kormányzása és választási machinációja ehhez képest aggályoskodó tojástánc a fékek és egyensúlyok között.

Ez annak ellenére így alakult, hogy a szabályzat szerint bárki indulhatna a HÖK-választáson, és ha nem övezné azt teljes érdektelenség, akkor ilyen ellenfelek mellett meg is nyerné simán. A normálisabbja azonban nem indul, mert ez már politika, és az gáz. Tényleg politika és tényleg gáz, de ha más nem jelentkezik, akkor a csőcselék örömmel vállalja.

Nem lenne pedig nehéz dolga az ellenjelöltnek, pláne most. Elég volna megígérnie a Pisták nyilvános elszámoltatását, átlátható gazdálkodást és erőteljesebb érdekérvényesítést, meg hogy ő személy szerint nem náci. Ez még csak nem is volna populizmus, csak teljesen normális igények figyelembe vétele.

Ha lennének ilyen igények. A BTK HÖK listája nem rendőrségi ügyként érdekes; azt ki lehet játszani szögletre. Hát persze, hogy nem ők írták oda, ki a zsidó és ki a basznivaló, hanem a CIA a HaHa megbízásából. Lehet, hogy a bíróság ezt kénytelen lesz elhinni, viszont ezek választott képviselők. A kérdés az, hogy a választóik elhiszik-e, és erre nem tenném a fejem Garbai Ádám és társai helyében.

Van dolguk a felnőtteknek is, az ELTE vezetésének, de nem az, hogy közvetlen döntéssel avatkozzanak be. Az ő feladatuk, hogy az önkormányzat csődjét és illegitimitását felismerve, jótékony kéksisakosként segédkezzenek egy átlátható, tiszta választás lebonyolításában. Ez a brancs nekik is ciki.

Tompa népnek nincs barátja

Az országos politikában ilyen botrányok után választási bukás vagy szégyenteljes lemondás következik. Sőt, ehhez elég lett volna az eddigi visszaélések ismerete. Márpedig ha a hallgatói önkormányzatok sokkal súlyosabb pofátlanságokat is megúszhatnak, abból az a szomorú megállapítás következik, hogy az egyetemisták, különösen a budapesti bölcsészek politikailag tompábbak, mint a teljes népesség. Nemhogy önfenntartásra, de önvédelemre is képtelenek. Az ilyen magatehetetlen sokaságon a legkönnyebb uralkodni és élősködni. Az ilyen közegben a Pistáknak mindig jó lesz. Meg ők is jók lesznek Pistának egy numerára.

És ha ez így van, akkor tényleg jogos a kérdés, hogy mire is jó a bölcsészet egyáltalán.