Hát, ezen is túl vagyunk. Túl is tesszük rajta magunkat, vállvonogatva, ilyen egy royal wedding, tehát akkor ez végül is valami monarchia, ahol a királyi párt tisztelni illik, és még jó, hogy beviszi a rendőr azt, aki összerondítja az esküvői aszfaltot.

Viszont ha valóban tiszteljük a királyt, akkor odafigyelünk arra, amit üzen népének, és ő ezzel az egésszel üzenni kívánt. Ő maga döntött úgy, hogy ez társadalmi esemény. Így kezdődött az egész.

Amikor az uralkodó a családi életébe enged betekintést, akkor azzal tetszeni akar. Szívesen és magától tette például közzé a menüt, meg a zenei műsort a csűrdöngölővel és cigányzenével. Büszkén híresztelte, hogy ő magánemberileg egy miskakancsó. Tehát úgy gondolja, hogy a magyaroknak ez tetszik, erre fognak a legtöbben bólogatni: igen, milyen szép is ez, ahogy nagyanyáink... illetve nagyanyáink korában a földesurak.

A fiatalok szerencsére  a maguk módján mulattak, ami valami egészen más lehetett, mint az örömapa hurkaszagú elképzelése a partizásról. Láttuk már Orbán Ráhelt mulatni, amikor nem a fater szervezte a bulit. Elég ahhoz annyi, hogy nem Semjén Zsolttal meg Tarlós Istvánnal szokott keringőzni jókedvében.

No de ezt már például nem a hivatalos uralkodói közleményekből tudjuk, ahogy az esküvői kátyúzást is a sajtó derítette ki. A tollforgató terroristák. És mi volt a reakció? Beleállt az egész gépezet a témába, megszakértette a bérkugli, hogy itt karaktergyilkosság folyik, meg nem is azért kátyúztak ott két nappal esküvő előtt, csak így jött ki, és különben is mindenki gazember, aki a fiatalok örömét el akarja rontani.

Még lehetett volna hátrálni, kifizetni farzsebből azt a nyomorult útépítést, elnézést kérni – de nem, az üzenet az volt, hogy ez így van rendjén. És hogy rohadjon meg, akinek nem elég, amit közhírré teszünk, hanem még szaglászik is.

De hát uralkodócsaládnak lenni, az kérem, ilyen.

Harry herceg mesélhetne erről. Őt nem a Soundon kapták le szendvicsben, hanem náci egyenruhában meg anyaszült meztelenül, ami elég kínos volt a királyi háznak. Ugyanakkor Harry azóta felismerte, milyen kötelességekkel jár a státusza, és például elment a légierőhöz helikopterpilótának, meg Irakba. Hogy lássa a nemzet, ő is megteszi, amit királyfinak tennie kell.

Hát ez a része még hátravan. Ráhel nagyhercegnő még csak ezután fogja meghálálni népének a jólétet és a kátyúzást. Adja isten, hogy jó hercegnője legyen sokat szenvedett népének. Bár élete végéig elkíséri a neve, tanúságául annak, hogy amikor ő született, az apja még egész másoknak akart tetszeni – de már akkor is ez volt a szempont.

Mint ahogy az esküvője is olyan lett, ahogy apa akarta. Eszköz csupán, ahogy a neve is, ugyanolyan kíméletlenül bedarált alattvaló, mint bárki más. Akinek el kell játszania a templomi szertartást, mélyzsidó névvel, reformátusként ismert apja oldalán katolikus templomban. Akkor is, ha annyit nem tud az egészről, hogy fedetlen vállal nem megyünk templomba, mert hiszen nyilván nem járt ott jószántából régóta. És viselnie kell, hogy ezt sem lehetett korrupció nélkül megrendezni. Megszenvedi ezt az államformát mindenki a maga módján.

- Miféle ember az, aki csónakmotort csinál a lányából? – kérdezi Rabo Karabekian Vonnegut regényében, miután mindenki megünnepelte az úszóbajnok kislányt, akit óvodáskora óta erre neveltek. Hát éppen ezt sikerült megint megüzenni: hogy miféle ember.