Az emberi tevékenység által „leharcolt” területek helyreállítása lehet az egyik leghatékonyabb és legolcsóbb módja a klímaváltozás elleni harcnak, és segítheti a vadállatok populációjának növekedését is – derül ki egy, a Nature-ben megjelent tanulmányból, amelyet a The Guardian ismertetett.

A kutatók szerint, ha a bolygó leginkább leromlott állapotú területeit helyreállítanák, a jó állapotúakat pedig megőriznék jelenlegi formájukban, akkor gigantikus mennyiségű üvegházhatású gázt lennének képesek megkötni: a felét annak, amennyit az emberiség az ipari forradalom óta a légkörbe bocsátott.

Mindezzel azoknak az állatfajoknak a 60 százalékát is meg lehetne menteni, amelyek az előrejelzések szerint várhatóan ki fognak halni.

A kutatáson dolgozó brazil, ausztrál és európai kutatók azonosították is azokat a területeket, ahol szerintük a helyreállító, megóvó beavatkozások a legjobb eredményt hoznák. Akad köztük trópusi erdő, part menti vizenyős terület és magasan fekvő tőzegláp is. Sok közülük fejlődő országokban található.

A probléma az, hogy a klímaválság kezelésére fordított összegeknek mindössze 1 százalékát költik helyreállításra.

Pedig Bernardo Strassburg, a kutatás vezetője szerint a természeti területek helyreállítását nem kell a mezőgazdaság kárára végrehajtani. Azt mondta, ha megfelelően előkészítik ezeket a munkálatokat, az még növelheti is az agrárium termelékenységét.

Elegendő élelmiszert lehetne termelni a világ számára még úgy is, ha a jelenleg mezőgazdasági termelésbe fogott földek 55 százalékát visszaadnánk a természetnek. Ehhez a gazdálkodás intenzitásának fenntartható növelése a kulcs.

A kutatás készítői szerint a faültetés nem mindig megfelelő módja a biodiverzitás megőrzésének. Arra figyelmeztettek, hogy a tőzeges területek, a vizes élőhelyek és a szavannák szintén számos különleges fajnak adnak otthont, és jelentős mennyiségű szén-dioxidot kötnek meg, ha megfelelően karban vannak tartva.