Egy kihalás szélére sodródott madárfaj kezdi elfelejteni a párkereső énekét

Egy kihalás szélére sodródott madárfaj kezdi elfelejteni a párkereső énekét

Utolsó frissítés:

Szerző:

szerző:
MTI / hvg.hu
Tetszett a cikk?

Nincs elég példány a kockás mézevőkből, amelyek tovább adhatnák a párkereső éneket.

Elfelejtik éneküket a súlyosan veszélyeztetett kockás mézevők, így kevésbé sikeresek a pártalálásban és párzásban. A hím énekesmadarak általában idősebb fajtársaiktól tanulják meg éneküket. Ha viszont kevés az utánozható példa, a nem megfelelő hangok miatt sikertelenebb lesz a pártalálás.

A fekete-sárga színekben pompázó kockás mézevő (Anthochaera phyriga) Ausztrália nagy populációkban élő madara volt, élőhelyeinek eltűnése miatt azonban az 1950-es évek óta a vadon élő egyedek száma 300-400-ra csökkent. Az Ausztrál Nemzeti Egyetem munkatársa, Ross Crates öt éve vizsgálja a súlyosan veszélyeztetett madárfaj éneklési képességét és szaporodási sikerességét.

Míg korábban a hím madarak nagy rajokba tömörültek, mára már többnyire szétszóródva élnek, több állat egyedül repül. Ezért egyre kevesebb idősebb madár van jelen a fiatal fiókák nagyon fontos első évében. "Az ének megtanulása nagyon sok madárnál az emberi nyelv megtanulásához hasonló folyamat, a többiek meghallgatása révén történik. Ha nem hallasz más egyedeket, nem tudod, mit kellene megtanulnod" – mondta Crates.

A tudósok megfigyelték, hogy a hím kockás mézevők jelentős része más fajok egyedeitől is tanul. A megfigyelt hímek 12 százaléka kevert bele énekébe például az orrszarvúmézevőtől (Philemon corniculatus) vagy az álarcos kakukkgébicstől (Coracina novaehollandiae) eltanult hangokat. Bizonyos fajok, például a rigó esetében a hangok átvétele színesebbé teszi a tojókat csábító szerelmes dalt, a kockás mézevő esetében azonban a tojókat nem hozza lázba a furcsa keverék. "Úgy véljük, a tojók kerülik a szokatlan dalt éneklő hímekkel a párzást és fészekrakást" – mondta Crates. Ez pedig aggasztó egy olyan faj esetében, mely a kihalás szélén van.

A szakértők eredményeikről a Proceedings of the Royal Society B című tudományos lapban számoltak be. A vizsgálat arra utal, hogy a kicsire zsugorodott populáció dalának elvesztése csak felgyorsítja az egyedszám csökkenését – mondta Peter Marra, a Georgetowni Egyetem biológusa. Annak okát, hogy miért nem kedvelik a keverék dalt a tojók, egyelőre nem tudni. Valószínűleg a tojók fel sem ismerik, hogy a hagyományostól eltérő dalt éneklő egyedek potenciális partnerek, ezért nem közelítik meg őket.

A hím madarak általában első évükben több hónapot töltenek azzal, hogy megtanulják és finomítsák a dalt, melyet egész életükben párszerzéskor vetnek be. Egyes madarak apjuktól tanulják, a kockás mézevők azonban még azelőtt elhagyják fészküket, hogy megtanulnának énekelni, ezért "mentorokat" kell találniuk maguknak. "Nagy figyelmet kell szentelnünk a madarak dalkultúrájának. Lehetséges, hogy genetikailag életképes egy populáció, de a kulturális tudás átadását tekintve mégsem. A madarak túlélését biztosító tényezők némelyike nem ösztönös, hanem meg kell tanulniuk" – mondta Carl Safina, a Stony Brook Egyetem kutatója. Crate és csapata a fogságban nevelt fiatal madarak megsegítésére hím madarak énekéről készült felvételeket játszik le nekik, valamint hímeket költöztet melléjük. Remélik, ezek az idősebb egyedek képesek megtanítani éneküket a fiataloknak.

Hozzászólások