A globális GDP nem, csupán a növekedésének üteme csökkenne, az is mindössze 0,03–0,04 százalékkal éves szinten, ha fellépne az emberiség az éghajlatváltozás mérséklése érdekében. Ebbe még bele sem számolták a klímaváltozás negatív hatásai miatt növekvő gazdasági károkat, illetve az azokhoz történő alkalmazkodás ugyancsak egyre magasabb költségeit, amelyekre akkor számíthatunk, ha tétlenek maradunk. Minderről a Másfélfok írt kedden az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete (IPCC) legutóbbi jelentése alapján.

Ráadásul a fenti értékekkel számoló forgatókönyvek jelentősen alulbecsülik a cselekvés gazdasági előnyeit, így például azokat a járulékos hasznokat sem vették számításba, mint a tiszta levegőnek köszönhető alacsonyabb egészségügyi kiadások. Vagyis a GDP növekedésének lassulása még a fenti becsléseknél is kisebb lehet.

Ha a globális felmelegedést sikerült 2 Celsius-foknál megállítani még ebben a században, akkor az erre költött pénz messze megtérül azzal, hogy alacsonyabbak lesznek a klímaváltozás okozta károk, sőt a klímaváltozás mérséklését célzó intézkedések révén akár magasabb fokozatra is kapcsolhatjuk a gazdaság növekedését.

Ehhez számos olcsó és hatékony eszköz áll rendelkezésre:

• a nap- és szélenergia nagyobb mértékű kihasználása;
• az energiahatékonyság növelése;
• a természetes ökoszisztémák pusztításának megakadályozása;
• a metánkibocsátás csökkentése (elsősorban a szénbányászat, olaj- és gázipar és hulladékkezelésében).

Ezek árát a szén-dioxid-kibocsátás elért csökkentéséhez képest számolják, vagyis ahhoz, mennyibe kerül, hogy egy-egy tonnával kevesebb káros gáz jusson a légkörbe. Az elemzés szerint így a tonnánként 100 dollárba vagy annál kevesebbe kerülő intézkedések révén a 2019-es szint legalább felére lehetne csökkenteni a globális üvegházgáz-kibocsátást 2030-ra, de ennek a potenciálnak több mint felét a tonnánként 20 dollárnál alacsonyabb költségű intézkedések teszik ki.

A cikket jegyző meteorológus, éghajlatkutató emlékeztet, hogy 2010 és 2019 között a napenergia fajlagos ára 85 százalékkal csökkent – ez ma a legolcsóbb energiaforrás a legtöbb országban –, miközben a szélenergia 55 százalékkal, a lítium-ion akkumulátorok 85 százalékkal olcsóbbak.

A legdrágább intézkedések közé tartoznak a különböző szénkivonó- és megkötő technológiák:

• energiatermelés biomasszával, de szén-megkötéssel és -tárolással kiegészítve (Bioenergy with Carbon Capture and Storage, BECCS);
• a szén-dioxid közvetlen megkötése a légkörből (Direct Air Capture, DAC).

A Másfélfok arra figyelmeztet, hogy minél tovább halogatjuk a költséghatékonyabb opciókat, annál nagyobb mértékben lesz szükség a fenti drága, és sok esetben még gyerekcipőben járó technológiákra.

Az IPCC jelentésében arra hívta fel a figyelmet, hogy a jelenlegihez képest 3–6-szor több pénzt kellene a globális felmelegedés mértékének csökkentését célzó intézkedésekre költeni ahhoz, hogy a föld átlagos hőmérséklete legfeljebb 1,5–2 Celsius-fokkal nőjön. Ehhez rendelkezésre is áll a megfelelő mennyiségű globális tőke és likviditás, ehhez azonban a tiszta technológiák irányába kellene átirányítani a jelenleg a fosszilis iparágba ömlő finanszírozást.