Fejlődik a technológia, elindult a nagy zöld energiaátmenet, hogy klímasemlegessé váljanak a világ országai, és elkerüljék a globális felmelegedés legsúlyosabb következményeit. Ehhez azonban még hosszú út áll előttünk itthon is, ahol a 2050-es kibocsátási célok érdekében minél gyorsabban kellene, minél több épületet korszerűsíteni energetikailag, mert a jelenlegi ütem nem lesz elég.

Az energetikai korszerűsítés egyik legfontosabb eszköze az épületek hőszigetelése, de fűtésre így is szükség lesz még jó darabig. Az átmenet folyamatos, de vajon, mi lesz 15 év múlva, mivel tartjuk melegen otthonainkat? A kérdésre Gyurkovics Zoltánnal, a Magyar Mérnöki Kamara Épületgépészeti Tagozatának elnökével igyekeztünk választ találni.

Az biztos, hogy az évtized végéig újabb fordulópont jön. Jelenleg az új épületekkel szembeni elvárás, hogy közel nulla energiaigényűek legyenek, de ez 2030 után változni fog. Akkortól már nem az energiaigénynek kell közel nullának lennie, hanem a károsanyag-kibocsátásnak. Ez viszont azt jelenti, hogy előnyt jelentenek majd az olyan fűtési rendszerek, amelyekben nem, vagy csak nagyon kevés tüzelőanyagot kell elégetni. Ez viszont nem lesz könnyen megvalósítható főként a már meglévő, régi épületek és otthonok esetében.

Szóval, az, hogy mivel fűtünk majd 15 év múlva attól függ leginkább, hogy milyen épületről van szó. Az új építésű, korszerű és jól szigetelt ingatlanok esetében a világos irány az elektrifikáció, vagyis az elektromos fűtés. Senki ne gondoljon azonban hagyományos cekászos hősugárzókra, inkább a hőszivattyúkra és a légtechnikára.

Utóbbi elengedhetetlen lesz a szinte légmentesen záró hőszigetelt nyílásszárókkal ellátott, és a vastag szigetelőanyagba burkolt, a korszerűtlen épületekhez képest természetes úton kevésbé szellőző új otthonoknál. Ezekben kedvezőtlen esetben megeshet – és ezt vizsgálatok is alátámasztják –, hogy rosszabb a levegő minősége, mint kint az utcán.

Tehát a fűtés jövője részben legalábbis a hővisszanyerőkkel vagy közvetett hőcserélőkkel ellátott szellőztetőrendszerekben keresendő. Ezek használata során az belső helyiségek elhasznált, kipumpált levegője át tudja adni a hőjét a helyére beérkező friss levegőnek. Például a kinti mínusz 15 fokos levegőből, 18-20 fokos lesz, aminek további felfűtéséhez kevés energia is elegendő.

Az épületgépész mérnök azonban figyelmeztet: a mesterséges szellőzéssel egy új hibaforrás kerül a rendszerbe, ami nem megfelelő karbantartás esetén problémákhoz vezethet. Rutinszerűvé kell, hogy váljon a rendszeres ellenőrzés és tisztítás, még talán jobban is mint amit most a kémények ellenőrzésénél megszoktunk. Példaként említett olyan esetet, ahol a szellőztető rendszer külső levegőszűrője egy év alatt annyira elkoszolódott, „mintha olajködben párolták volna”, pedig az érintett családi ház nem is vészesen szennyezett levegőjű környéken áll.

A másik – akár a fentit kiegészítő – várhatóan egyre jobban elterjedő fűtési mód a hőszivattyús lesz. Ezek a hűtőgép elvén alapuló, rendkívül energiahatékony eszközök 1 kW elektromos energia felhasználásával képesek akár 3 kW fűtési energiát is előállítani, és ha megújuló energiaforrások révén termelt elektromos árammal üzemelnek, szinte kibocsátásmentes fűtés ígéretét hordozzák.

Az, hogy melyik változatát – levegő-levegő, levegő-víz vagy földős – választja valaki, az adott épület és gépészetének adottságaitól, és persze a pénztárcájától függ majd leginkább.

A meglévő épületeknél várható, hogy hibrid rendszerek terjednek el. Alapvető igényként merül fel ugyanis már most is, hogy a meglévő kazános-radiátoros központi fűtési rendszerekre is telepíthető legyen egy hőszivattyú, anélkül, hogy a teljes rendszer jelentős átalakítására lenne szükség.

Az ilyen hibrid rendszereknek azonban vannak korlátai. Az erre alkalmas levegő-víz rendszerű hőszivattyúk – amelyek a kinti levegőből vonják ki a fűtéshez szükséges hőt, és a benti vizes rendszert fűtik – jellemzően alacsonyabb hőmérsékletű vizet szolgáltatnak, mint a kazán. Ennél fogva legtöbbször kiegészítőként lehet majd alkalmazni őket, késleltetni velük a kazános szezon idejét – mondja a szakember, aki azonban kiemeli: a fűtési rendszer korszerűsítése magában nem elég. Szükség van a beruházás optimalizálására, komplex rendszerben kell gondolkodni, amelynek első lépése az, hogy „a hővédő burkot megjavítjuk”, vagyis szigetelünk, nyílászárókat cserélünk, majd jöhet a fűtéskorszerűsítés, egy modernebb kazánnal, hőszivattyúval, hőcserélős légtechnikával. Ezeken belül a hőszivattyúk ígérkeznek a legjobban elérhető, leginkább pénztárcabarát megoldásnak.

Abban azonban még talán korai reménykedni, hogy minden fosszilis fűtés módtól el tudunk búcsúzni. Ez az új építésű épületeknél nem kérdés, Gyurkovics Zoltán szerint már elenyésző azok száma közülük, ahol még mindig földgázzal oldanák meg a fűtést, de vannak olyan területek – régi, korszerűtlen gépészettel rendelkező, drágán felújítható épületekkel teli városmagok például – ahol kevés lehetőség lesz kiváltani a gázt. Itt megoldásként magának a gáz összetételének a módosítása jöhet szóba, például nagyobb mennyiségben keverni hozzá megújuló energiaforrások segítségével előállított zöld hidrogént, amivel még elműködnek a meglévő gázkazánok, de kisebb károsanyag-kibocsátással. Itt is legelső azonban, hogy kevesebb energiára legyen szükség a fűtéshez, vagyis szükséges a nyílászárócsere, szigetelés.

Ezekben az esetekben szóba jöhet még a távfűtés, bár ehhez is jelentős fejlesztésekre, sok helyen komoly, közlekedési fennakadásokkal is járó hálózatépítésre volna szükség. A távfűtésben a már meglévő rendszereknél van nagy potenciál, az ilyennel ellátott, tömegesen épített lakások korszerűsítése (szigetelés) jelentősen csökkenti a szükséges hőmennyiséget, a felszabaduló kapacitást máshol lehet felhasználni.

Tehát nincs egyszerű válasz arra, hogy mivel fűtünk 15 év múlva, várhatóan olyan sokszínű lesz az ország, ahogy most is, amikor az új épületek már hallomásból sem ismerik a földgázt, miközben még mindig 100 ezres nagyságrendben üzemelnek hagyományos, atmoszférikus gázkazánok, nem beszélve a hátrányosabb helyzetű térségekről, ahol továbbra is rossz hatásfokú régi kályhákban, vegyes tüzelésű kazánokban elégetett biomassza (extrém esetben háztartási hulladék) biztosítja meleget. Hogy ezeket mikorra és legfőképp miből tudják majd lecserélni tulajdonosaik, most még úgy tűnik, talán még a 15 évnél is távolabbi jövő kérdése.

A szakember úgy látja, hogy 15 év múlva egy korszerű fűtési rendszer jellemzője az lehet, hogy nagyon kevés energiára lesz majd szüksége, elsősorban a megfelelő hőtechnikának, szigetelésnek köszönhetően. Szinte elég lehet majd csak a szellőzés friss levegőjét fűteni, sőt, akár az is előfordulhat, hogy odabent több hő termelődik, mint amire szükség van, vagyis akkor hűteni.

Az azonban még kérdéses, nem áll-e küszöbön egy, az ezredforduló környékén megtapasztalt innovációs robbanáshoz hasonló, amit még csak elképzelni sem tudtak 10-15 évvel korábban. Akkor terjedtek el a zárt égésterű kondenzációs kazánok, vagy épp a változtatható teljesítményű szivattyúk, amik révén a korábbinál jóval hatékonyabb rendszereket tudtak kialakítani. Ha lesz is hasonló technológiai ugrás, az már viszont inkább az elektrifikáció és az intelligens vezérlőrendszerek területén várható – véli Gyurkovics Zoltán.