Kálomista Gábor a Gothár-ügyről: A színházi szakmában a rettegés diktál
A Thália Színház igazgatója Bayer Zsolt műsorában azt mondta: nem normális, aki azt hiszi, hogy Gothár Péter botránya egyedi eset.
A jövőben kormányzati döntéssel kerülhet a megfelelő ember egy színházigazgatói posztra. Az eddigi több évtizedes gyakorlat megváltoztatását a Katona József Színházban történt zaklatási üggyel indokolják a kormánypropagandában, de ugyanerre hivatkozva készülnek a Színművészeti Egyetem rektorválasztására is.
- Fogd be a pofád!
- Jó, befogom. Éljen a diktatúra!
– ez a párbeszéd zajlik Pintér Béla legújabb darabjában a társulatvezető és az egyik színésznő között. A Jubileumi beszélgetések címűben az idén 20 éves társulat maró öngúnnyal beszél a belső feszültségekről, rossz döntésekről, Pintér kevéssé demokratikus vezetési stílusáról. Van megalázás, gyilkosság, sőt – utalva a színházi közbeszédet uraló témára – a darab végén Pintér rituálisan meg is erőszakolja a társulatának tagjait.

A kormánymédia és megmondóemberei épp ennyire rajzolják túl (csak nem művészi eszközökkel, hanem nyílt hazugságokkal) a Gothár-ügy kapcsán a magyar színházakban – kormányolvasatban persze csak a „balliberálisokban” – uralkodó helyzetet.
A Thália Színház igazgatója Bayer Zsolt műsorában azt mondta: nem normális, aki azt hiszi, hogy Gothár Péter botránya egyedi eset.
A már a való világban játszódó rémdrámában fellép Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház direktora – akinek régóta fáj a foga a Színház- és Filmművészeti Egyetemre (SZFE) –, a Thália Színházat igazgató Kálomista Gábor, az erkölcsi kérdésekben is gyakran „útmutatásokkal szolgáló” Eperjes Károly, és természetesen Bayer Zsolt.
Ők a kormány által uralt médiacsatornákon rendre apokaliptikus képet festenek az ízlésüknek nem megfelelő színházakról, ahol Kálomista szerint „a rettegés diktál”, Vidnyánszky szerint pedig csak annak a színésznek terem babér, aki megalázkodik a rendezők előtt. (A saját teátrumaik körül persze nincs semmi látnivaló.)
A szervezet közgyűlésén a kulturális tao eltörlését is üdvözölték.
De vajon mi az igazság ezekben? Tényleg „rendszerváltás kell” a magyar színházakban? És mennyire határozza meg az e témáról gondolkodást a politikai szekértáborokhoz tartozás?
Egyre nagyobb az ellenállás a hallgatók és a tanárok részéről a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) autonómiájának csorbításával szemben a kormány döntése miatt, miszerint az egyetem alapítványként működhet tovább Vidnyánszky Attila vezetése alatt. Az SZFE körül kialakult szolidaritási mozgalomhoz egyre több világhírű művész csatlakozik, Vidnyánszkyék mégsem tágítanak. Az SZFE-botrány legfrissebb fejleményeit cikksorozatunkban követheti.
5 071 632 000 forint, 2 658 350 euró, 1 257 100 dollár.