A fideszes kultúrharcosoknak kapóra jött a Gothár-ügy

HVG

5 perc

2019.12.07. 07:15

A jövőben kormányzati döntéssel kerülhet a megfelelő ember egy színházigazgatói posztra. Az eddigi több évtizedes gyakorlat megváltoztatását a Katona József Színházban történt zaklatási üggyel indokolják a kormánypropagandában, de ugyanerre hivatkozva készülnek a Színművészeti Egyetem rektorválasztására is.

- Fogd be a pofád!

- Jó, befogom. Éljen a diktatúra!

– ez a párbeszéd zajlik Pintér Béla legújabb darabjában a társulatvezető és az egyik színésznő között. A Jubileumi beszélgetések címűben az idén 20 éves társulat maró öngúnnyal beszél a belső feszültségekről, rossz döntésekről, Pintér kevéssé demokratikus vezetési stílusáról. Van megalázás, gyilkosság, sőt – utalva a színházi közbeszédet uraló témára – a darab végén Pintér rituálisan meg is erőszakolja a társulatának tagjait.

Jelenet a Jubileumi beszélgetések című előadásból

Rendezői elvek

Kiss-Kuntler Árpád

A kormánymédia és megmondóemberei épp ennyire rajzolják túl (csak nem művészi eszközökkel, hanem nyílt hazugságokkal) a Gothár-ügy kapcsán a magyar színházakban – kormányolvasatban persze csak a „balliberálisokban” – uralkodó helyzetet.

A már a való világban játszódó rémdrámában fellép Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház direktora – akinek régóta fáj a foga a Színház- és Filmművészeti Egyetemre (SZFE) –, a Thália Színházat igazgató Kálomista Gábor, az erkölcsi kérdésekben is gyakran „útmutatásokkal szolgáló” Eperjes Károly, és természetesen Bayer Zsolt.

Ők a kormány által uralt médiacsatornákon rendre apokaliptikus képet festenek az ízlésüknek nem megfelelő színházakról, ahol Kálomista szerint „a rettegés diktál”, Vidnyánszky szerint pedig csak annak a színésznek terem babér, aki megalázkodik a rendezők előtt. (A saját teátrumaik körül persze nincs semmi látnivaló.)

De vajon mi az igazság ezekben? Tényleg „rendszerváltás kell” a magyar színházakban? És mennyire határozza meg az e témáról gondolkodást a politikai szekértáborokhoz tartozás?