Előzéshez készülődve

Bácsi Róbert

Előnyei mellett természetesen a különböző útszakaszok megannyi veszélyt rejtenek magukban. A baleset esélyének szempontjából a legveszélyesebb utak közé tartozik a négyes, az ötös és a hatos. Az egyik legalapvetőbb probléma az utak kialakításából fakad, ugyanis sokszor nagyon szűk, sőt helyenként egyáltalán nincs hely a vészhelyzetek korrigálására elkerülésére. Az útról letérve egyből földes, füves, vagy murvás felületre érkezünk esetenként mély árokba (pl. a 6-os út a töltés tetején fut). Így az a nem kívánt helyzet alakul ki, hogy sokkal nehezebben lesznek végrehajthatóak a manőverek, hiszen a két keréksor alatt eltérő tapadású felület található. Könnyen keveredhetünk ilyen helyzetbe, bármelyik pillanatban egy felelőtlenül előző autós miatt, aki elfoglalja a sávunkat és lekényszerít minket az útról, vagy egy figyelmetlen pillanatnak köszönhetően magunktól sodródunk le az aszfaltcsíkról. 

Ha ilyen helyzetben kényszerülünk vészfékezésre egy ABS nélküli autóval, azt fogja eredményezni, hogy autónk megpördül alattunk, úgy, hogy az autó fara a kevésbé tapadó, azaz az útpadka irányában fog elfordulni. A tudásában felkészületlen vezető kezéből a sors ilyenkor már ki is ragadta az irányítást. 

Ha nem cselekszünk megfelelően és kellő gyorsasággal, esélytelen a helyzet kezelése. Irányíthatatlanul pörgünk addig, amíg valaminek neki nem csapódunk. Az esemény kimenetele erősen kérdéses, pedig a megoldás nem nehéz, csak némi begyakorlást igényel. Az erőteljes fékezés hatására elindul az autó feneke jobbra (ha a menetiránynak megfelelő oldalon hajtunk le az útról). Erre úgy reagálunk, hogy villám gyorsan felengedjük a féket és kívánt mértékű ellenkormányzásba kezdünk. (Az ellenkormányzás jelentése: arra tekerni a kormányt amerre az autó feneke mozdult, vagy egyszerűbben fogalmazva amerre menni szeretnénk.) A fék felengedésére azért van szükség, mert a teljes erejű fék használata állóra fékezi az első kerekeinket, így hiába mozdítjuk a kormányt, az autó erre nem reagál. A forgást nem végző csúszó kerekek ugyanis nem képesek oldalvezető erő átadására. 

Ha elég gyorsak voltunk és kellő mértékben különvált cselekedeteinkben a fékezés és a kormányzás periódusa, akkor sikerült autónkat ismét irányba állítanunk. Ilyenkor következhet újból a maximális erejű fék, hogy a lehető legnagyobb mértékű lassulást érjünk el a körülményekhez képest, hiszen nem mindegy, ha becsapódásra kerül sor, az milyen erővel történik meg. A fent említett folyamatok addig váltogatják egymást, amíg meg nem állunk. Minél nagyobb volt a sebességünk az esemény bekövetkeztekor, annál gyorsabb és határozottabb reakciót igényel tőlünk a sikeres megoldás. Ha abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy autónkban már megtalálható a sok esetben már alapfelszerelésnek számító ABS (netán az ESP), akkor a blokkolásgátló elektronikája megoldja helyettünk a helyzetet és a négy keréknél eltérő fékerőt alkalmazva biztosítja, hogy járművűnk mindig irányban maradjon a fékerőtől és a felület tapadásától függetlenül.


A fent említett útszakaszokon autózva gyakran tapasztalhatjuk a nagy teherautó forgalom miatt az autósok gyakrabban és olykor nem kellő körültekintéssel kezdenek bele az előzésekbe. Nem ritka jelenség, hogy konvojban akár három vagy négy autós is sávváltásba kezd. Az lenne a jó, ha ilyen helyzetekbe nem mennénk bele, még akkor sem, ha a szembejövő forgalom lehetővé teszi az előzést, mert az időben történő visszasorolás lehetősége kétségessé válik. Ha mégis olyan helyzetbe kerültünk, hogy a szembe jövő sávban ragadtunk és kérdéses, hogy be tudunk-e sorolni, vagy inkább kezdjünk fékezni, hogy vissza soroljunk az előzendő jármű mögé, villámgyors döntést igényel. Ebben lehet segítségünkre, ha belenézünk az előzendő teherautó visszapillantó tükrébe, ahol látni fogjuk a vezető arcát, amiből kiderülhet számunkra, hogy észrevett-e minket és hajlandó-e a fékezésre, annak érdekében, hogy elősegítse a besorolásunkat. Ilyenkor mások figyelmességének és az esetleges jóindulatának szolgáltatjuk ki magunkat

Stevie A. E. Kala