Bácsi Róbert

Az önbizalom hiányának többnyire kétféle megnyilvánulási módja van. Az egyik az, amikor képtelen az illető gyors és határozott döntéseket hozni, míg a másik szélsőséges típusa az, amikor erőszakos magatartással álcázza vezetéstechnikai hiányosságait. Ha ezen magatartásformák közül bármelyik ismerősnek tűnik számunkra, tudnunk kell, hogy magunkra és a forgalom többi résztvevőjére nézve, mindkettő komoly veszélyforrást jelent.
Ideális körülmények között a vezetés nem stresszes tevékenység. Az ember nyugodt, figyelmes, áttekinti a forgalmi helyzetet, felméri a lehetőségeket, valamint a veszélyforrásokat és ezek tükrében képes gyors, előrelátó, higgadt döntéseket hozni. Ilyenkor az egész folyamatban érezhető egyfajta áramlás. Nincs aggodalom a döntés helyessége miatt, félelem, hogy esetleg valamit nem vettünk észre. 

A bizonytalanság hatására a legrosszabb félelmeink válhatnak valóra. Számtalan dolog elkerüli a figyelmünket, késve reagálunk az eseményekre. Ilyenkor, ha mégis megúsznánk a helyzetet, a „húú…ez egy hajszálon múlott“ vagy az „óriási szerencsém volt“ gondolatok valamelyike fut át az agyunkon. Ha nem sikerült elkerülni a bajt, természetesen egyből elkezdünk kifogásokat gyártani, például „a másik volt a hibás, a figyelmetlen“. A lényeg az, hogy felmentést adjunk magunknak. Mindenki más lehet hibás, csak mi nem, mert így nem kell átgondolnunk viselkedésünket, hozzáállásunkat a közlekedéshez, magunkhoz, a másik emberhez. Érdekel-e a másik ember szándéka, törekvése, segítem-e azt, vagy inkább keresztbe teszek neki, hiszen… „dögöljön meg a szomszéd tehene“. 

A tolerancia nagyban megnöveli a figyelmünket. Ahhoz ugyanis, hogy toleráns legyek, figyelnem kell azokat az embereket, eseményeket, amelyek körülvesznek. Egy kis beleérző képességgel jobb döntéseket hozhatok, hiszen el tudom dönteni, hogy mikor szorul a másik fél az előzékeny segítségemre, mikor van olyan szituáció, amikor én látom át jobban a helyzetet a pozícióm vagy a felkészültségemnek köszönhetően. Aki ezeket elmulasztja, nyilván nem fordít túl sok figyelmet a többi emberre. Számára a többiek, akik részt vesznek a közlekedésben, csak akadályozó szerepet töltenek be. Mivel figyelme a gyűlölködésben és az idegeskedésben nyilvánul meg, sok minden elkerüli a figyelmét, ezért kénytelen a szituációkat erőszakos módon megoldani. 

Bácsi Róbert

Amennyiben tudjuk azt, hogy mire kell figyelnünk a forgalomban, sokkal előbb vehetjük észre a kialakulóban lévő vészhelyzeteket, így cselekedni tudunk elkerülésük, vagy mérséklésük érdekében. Ráadásul a gyors és pontos helyzetfelmérésnek köszönhetően lehetővé válik egy folyamatosabb és lendületesebb haladás. A példa kedvéért, ha időben érzékelem, hogy lassul a forgalom a sávomban, nem kell megállnom és duzzasztanom a sort, hanem egy figyelmes sávváltással tovább gurulhatok. Az emberek többsége előbb megáll, majd néhány másodperc elteltével néz körül, hogy mit is tehetne. Ily módon természetesen a dugók kialakulásának a gyakorisága is ritkább lenne. Remélhetőleg senki nem azt hallja ki a szavaimból, hogy a felelőtlenül cikázó, nyomulós vezetésre buzdítom az embereket. Csupán több figyelemre, érdeklődésre, toleranciára és ezáltal gördülékenyebb haladásra hívom fel a figyelmet. 

Saját tapasztalataimból merítek, amikor azt mondom, hogy amióta hasonló stílusban vezetek, a budapesti forgalmon való átkelés 35-40 százalékkal kevesebb időt vesz igénybe. A visszajelzések azt mutatják, hogy az én figyelmességem visszaköszön mások viselkedésében is. Már nem olyan ritka jelenség, hogy megköszönik, ha beengedem őket a sorba. Sőt a kézmozdulathoz, vagy vészvillogós jelzéshez egyre gyakrabban kapcsolódik mosoly is. Ami azt illeti, sokkal jobb élmény ilyen körülmények között autózni és nyugodtan, feszültségmentesen megérkezni a célállomásra. 

A biztonságos megérkezésért és a kulturált közlekedésért mi magunk sokat tudunk tenni. A törvényi szabályozással csak a bírságolással beszedhető pénz mértékét növeljük, valódi eredményt nem hoz. Viszont tökéletesen alkalmas arra, hogy általa elhárítsunk minden felelőséget magunkról, hiszen fizetünk érte. A bírság megfizetésével megvesszük a jogot, hogy továbbra is érzéketlenek és felelőtlenek lehessünk másokkal szemben, mindezt úgy, hogy a lelkiismeretünk ne szóljon közbe. 

Stevie A. E. Kala