Fotó: Bíró Milán

A Volvo először ebben a típusban próbálkozik a nagy autó, kis motor kombinációval. A célnak megfelel, ha nem is tűnik sportosnak a nagy kombi a 140 lovas géppel, minden helyzetben meglehetősen dinamikusnak bizonyult. 

A korábban tesztelt Volvókhoz képest újdonság volt ebben a kocsiban a vétlen sávelhagyásra figyelmeztető rendszer – amely pityegéssel jelzi, hogy figyelmetlenül váltunk sávot, 65 kilométer/óra fölött -, valamint az elalvásra figyelmeztető jelzés, amelyet nem tudtam kiprovokálni (a kettő együtt plusz 165 ezer forintért). Utóbbi lényege, hogy országúti tempónál kamerák figyelik az autó úttartását, és ha sokáig bizonytalan nyomvonalon halad, hangjelzés kíséretében megjelenik egy üzenet: tartson pihenőt. A biztonsági övek becsatolására vehemensen figyelmeztet, nem csak elöl, még a hátsó üléseken is. 

am

A kézi váltó hibátlanul működött, a parkolófék elektronikus, ami, ha sebességbe tesszük az autót, magától kiold. A motor indítása gombnyomásra történik. A klíma kétzónás, automatikus, a befújás erősségét is lehet állítani a központi menüben. A kormány multifunkciós, a nagyszerű benne az, hogy elengedése nélkül lehet vezérelni a hangrendszert, a telefont és a tempomatot. A műszerfal kijelzői tetszetősek, az analóg számlapok hátterében a digitális kijelzők minden fontos menetadatról tájékoztatnak. Nagyautósan fordul, alulkormányozásra hajlamos, a tolatóradarnak nagy hasznát vesszük. 

Fotó: Bíró Milán

Csomagtartója hatalmas és széles, nyitása elektronikus, sínek, rögzítők és rejtett rekeszek teszik nélkülözhetetlenné. Nagyon tetszett a hátsó szélső ülésekbe beépített kétfunkciós gyári gyerekülés (70 ezer forint). Használatuk egyszerű, nem foglalnak el külön helyet, mert az ülésből szabadíthatók ki, 15-36 kiló közötti gyerekek számára ideálisak, kötelezővé tenném minden autógyártó számára, alapáron. 

am

A futómű kényelmes, nagyautósan hullámzik, fiam és feleségem őszinte sajnálatára, akik a hasonlóan hajózó nagytestű autókban mindig rosszul vannak. Szerintük én vezetek rosszul. Bírtam a kocsit, a bőrfotelek süppedése, valamint a mindent belengő komfort és kényelem, a gyermekkoromra emlékeztető tehénszag, a tökéletességre fejlesztett ergonómia az általam tesztelt eddigi legjobb Volvóvá emelik a V70-est. Pedig ez nem is fullos verzió. 10,1 milliós alapárához azért szépen rápakolt a megrendelő. Az alapáras fűthető első ülések és a magyar nyelven kommunikáló fedélzeti számítógép mellett volt állítható intenzitású sebességfüggő szervokormány (60 ezer forint), xenon-fényszórók (190 ezer forint), audiorendszer (145 ezer), tolatóradar (135 ezer), Bluetooth-os telefonelőkészítés (90 ezer forintért működött is, ráadásul kiválóan). Néhány további extrával kiegészítve a V70-es tesztautó kínálati ára 11,5 millióra ugrott. 

am

Nem olcsó autó, de azt kell, hogy mondjam, megéri. Volvót ennyire még nem kedveltem meg, pedig nem is mentem vele sokat. Kényelmes volt, megbízható, viszonylag halk és takarékos. Persze, mint minden autóban itt is találtam hibát, a mennyezetbe épített, a biztonsági övek becsatolását kijelző kis panel zörgött rossz úton. Más zavaró tényezőre nem emlékszem, talán még az erősen túlzó fogyasztásmutatót említhetem, 6,2 litert jelzett, amikor leadtam az autót, ehhez képest és 8,2 literes fogyasztást mértem a főként városban megtett 300 kilométer során. A 8,2 nem rossz, de jobban örültem volna a 6,2-es átlagnak. 

B. Cs.