A Golfnak jól megy mostanában, a német piacon igazi bestseller, de a pesti utakon is egyre többet látni belőle. A motorválasztékból valamikor a TDI dízel volt a legkelendőbb, de amióta gyártják a turbó benzines TSI-t, azóta ezt kedvelik leginkább a németek. A Polo és a Yeti után az 1,2 tonnás Golfban is munkára fogták az 1,2 literes erőforrás, amely feltöltéssel 105 lóerős. 175 newtonméteres nyomatéka nem erőművész, de a mindennapok igényeit tökéletesen kielégíti. És egy Golfban ez a lényeg, mintapolgár.

További képek a galériában. Kattintson a fotóra!

am

Kigyorsításnál felsír a turbó, alapjáraton teljesen néma az autó, már-már azt hittem stop/startos (a Blue Motion Technology kivitelben van ilyen funkció). A 37 decibeles alapjárati zajnál sokkal hangosabb az a bosszantó kerregés, amelyet valami burkolati összeférhetetlenség okoz alapjárton.

Árban közeledik a versenytársaihoz a Golf, az 1,2 TSI motorral pár ezer forinttal 4 millió forint alatt elvihető a háromajtós alapmodell, a tesztelt ötajtósra nem vonatkozik az akció, alapára 4,3327 millió forint. Felextrázva (metálfény, mp3-as gyári rádió, automatikus kétoldali klíma, ködlámpa és könyöktámasz) 4,59 millió forintot mutat az árcímke, cégeknek és családapáknak is megfontolandó ajánlat.

Az ezerkettes blokk ugyanolyan jól vizsgázott, mint az ezernégyes a Passatban. Erőn felül teljesített, bízhattunk a tartalékaiban, autópályán is dinamikusan haladt, lámpánál még csikorogni is hallottuk a kerekeit. Az ESP a háttérben felügyel, nem avatkozik be, parádés futóműve tapad, befekszik a kanyarokba, váltója precíz, de kormányzása lehetne közvetlenebb is. A kátyús utakat jól tűrte. A korábbi TSI-tapasztalataimra rácáfolva keveset fogyasztott a Golf, a kétszáz kilométeres tesztelés során 5,7 literrel beérte 100 kilométerenként.

A műszerfal ergonomikus, a műanyag kormány sokaknak nem tetszik, az ülések jól tartanak, magam mögött óriási hellyel gazdálkodhatok. A csomagtartótól ne várjunk csodát, a Golfot nem málházásra találták ki.

Biró Csongor

am