Toyota Land Cruiser teszt: jó kocsid van, hallod-e?

Toyota Land Cruiser teszt: jó kocsid van, hallod-e?

Utolsó frissítés:

Szerző:

szerző:
Biró Csongor
Tetszett a cikk?

Nem számít még öregnek egy hatvanéves. Pláne, ha japán, pláne, ha Toyota, pláne, ha Land Cruiser. Kipróbáltuk a hatvanéves évfordulós modellt. Több mint 2000 kilométert tettünk meg, vezettük komoly terepen, autópályán és még folyóban is.

Ötfokozatú automatikus váltóval társítva a 3 literes D-D4 motor legnagyobb nyomatéka 420 Nm 1600-3000-es fordulaton, teljesítménye 3400-as fordulaton immár 190 lóerő. Mindez szép lenne egy kompakt autóban. A Land Cruiser korábbi változata a maga 173 lóerejével iszonyúan lomha volt. A mostani változat erősödött ugyan, de lomhasága megmaradt. Automatikus váltóval a gyorsulás 100 kilométer/órás sebességre 10,2 másodpercig tart. Ezt a valóságban sokkal hosszabbnak érezzük, néhány előzésnél majdnem otthagytuk a fogunkat, csak abban bízhattunk volna, hogy a hatalmas vas, amelyben ülünk, kevesebb kárt okoz bennünk, mint a szembejövőben. Az első meleg helyzet után százszor meggondoltam, hogy kiugorjak-e a kamionok mögül. Viszont legalább Euro 5-ös a környezetvédelmi besorolása. A fogyasztásán ez nem látszik, a 2000 kilométeres hosszú teszten 10,1 liter/100 kilométer átlagot mértünk.

Teherautós röfögését szeretetből elnézzük, hideg reggeleken motor-előmelegítő funkciót is kapcsolhatunk. Bármennyire sem sietünk és nyugodtan, felülről élvezzük az életet, a négyhengeres motor kevés egy ekkora behemóthoz, luxusautóhoz méltatlanul gyenge. V6-os illik hozzá, de a nagyobb modell V8-asát sem vetnénk meg, egy jó négyliteres V6-os benzin mociról nem is beszélve.

©

A hatvanadik évfordulót speciális szőnyeggel, fehér hátsó lámpaburával, krómdíszekkel, külső felirattal és gazdag felszereltséggel ünnepeli a Land Cruiser (az évfordulós dizájncsomag felára 153 ezer forint). A négykamerás terepmonitor városban és parkoláskor is nagy segítséget nyújt. Gyerekeket, állatokat nem lehet látni a vezetőülésből, de még alacsonyabb felnőtteket is alig. Ebben segít a kormányról kapcsolható mindent látó kamerarendszer, amely a 4,2 hüvelykes képernyőn mutatja meg az előttünk, mögöttünk és mellettünk történő eseményeket, tárgyakat. A jó kilátás mellett jól látszunk, felkeltjük a szemlélődők érdeklődését, Havadtőn egy terelésnél egy nagybajszú kalapos meg is jegyezte: Jó kocsid van, hallod-e?

A Land Cruiser valódi hétszemélyes autó, a második üléssor 40:20:40 arányban osztottan dönthető és tologatható, a harmadik sor kisebb méretű székei csak elektromosan mozgathatók. A kapcsolók a csomagtérben és a C oszlopnál is megtalálhatók. Ugyanitt 220 voltos csatlakozóra leltem, így nem volt gond, hogy szolgálati laptopom 48 percig bírja újratöltés nélkül. A tesztautó előttem 20 ezer kilométert futott, de ez nem látszott rajta, a kocsi egyben volt, nem zörgött és nem nyiszogott semmi sem. Pedig van benne anyag, 2,4 tonnás a kicsike. Csomagtartója hatalmas, öt személlyel hosszabb túrán használva, tetőig pakolva minden befért. Az óriási hátsó ajtó miatt körülményes a parkolás, de szerencsére a hátsó szélvédő külön nyílik. Ha ezt kihasználjuk, garantáltan sáros lesz a mellkasunk, vagy a pocakunk. A hvg-s bringát úgy nyelte el, hogy még én is rajta maradhattam volna.

Az intelligens kulcs révén már az autó közelébe érve felgyúlnak a fellépő fények, amelyek a nagy kocsi könnyebb megmászását teszik lehetővé, érintésre nyílnak az ajtók, a motor gombnyomásra indul. Megemelve valódi kolosszus méretű az autó, szegény 85 éves nagymamámat úgy kellett belökni a hátsó ülésre, de az első ülésre felkapaszkodó feleségem is többször visszaesett. Nekem bejött a kakasülő, olyan volt vezetni, mint egy bébi kamiont, ledobtam a hátamról minden görcsöt, lazán, hátradőlve vezettem, élveztem a haladás harmóniáját, hagytam, hogy sodorjon a nagyság tehetetlensége, a mindent megtenni akarás és képesség ösztöne.

A luxus bőrfotelek, a fa kormány, a háromzónás klíma és a kilenc hüvelykes képernyővel felszerelt hátsó szórakoztató rendszer mind a legmagasabb VX Executive felszereltségi szint tartozékai. Jó volt elmerülni a kényeztetésben, de az bosszantott, hogy míg a gyerekem hátul a Monty Phyton legjobb jelenetein röhögött, nekem bambulnom kellett a négyes út forgatagában. Nem jöttem rá annak a megoldására, hogy lehet független eszközöket hallgatni/nézni elöl-hátul. Legalább beszélgettem pár órát feleségemmel (néhány jelenetbe azért belehallgattam, a nem döglött papagáj esete kép nélkül is izgalmas).

Beltere olyan, mint egy hatvanas évekbeli űrhajóé, darabos, de funkcionális, zsúfolt és látványos. Minden nagy, sok kapcsoló a kormány alatt van, vezetés közben veszélyes piszkálgatni.

A légrugók fölött megtett 2000 kilométer megerősítette bennem, hogy ez az eszköz nagyon jó dolog. Úgy suhantunk át a kátyús Alföldön, hogy alig éreztük, a Hargita úttalan útjait pedig lépegetőként hagytuk magunk mögött, nem volt akadály (a Ceausescu háza felé vezető úton csak azért fordultam vissza, mert közben sült az erdei vaskályhán a szalonnás, hagymás, tojásos, túrós szalmapityóka), nem volt ellenfél – kicsit unalmas is volt a tereppróba, már-már beteg dolgokat találtam ki. Ilyen volt az a hirtelen ötlet, hogy a Királyhágó utáni szokásos pihenőnél, Feketetó előtt beleléptem a Sebes-Körösbe. Ha már beleléptem: legyünk merészek, vegyünk nagy levegőt – gondoltam. Miután ezt mind megtettem, kis szünetet tartottam. Jött az újabb őrült gondolat: hatoljunk bele a folyóba, esetleg jussunk át rajta. Még utoljára megszemléltem a terepet, sokat nem láttam a túlsó partból, de az innenső gömbölyű kövei és 30-40 centis mélysége kihívta a bennem szunnyadó öreg ördögöt. A családot felkészítettem a legrosszabbra, a szokásos sopánkodást egy-egy kamerával fojtottam el. Felemeltem a légrugóval a kocsit, zártam a középső difit és határozottan, lassan elindultam a Körösön át. A szívem hevesen dobogott, majd egyre vadabbul, elöntött a melegség. Nem pisiltem be, de az arcom égett. A felénél már éreztem, hogy sikerülni fog, na, akkor huppant egy nagyot a kocsi, éreztem, hogy gáz kell, nyomtam neki, az orrát kidugta és már csak a nagyon meredek partfalon kellett felkapaszkodni. Az valójában nehezebb terep volt, mint a folyó, de a szárazföldön magabiztosabban mozogtam. Annyira feldobott az akció, hogy a tetőn megfordultam és visszafelé is belemerültem a folyóba. Kicsit bűnösnek éreztem magam, a kéjes gyönyör akkor csapott át ijedtségbe, amikor az utolsó métereken nagyon mélyre hatoltam, és már a kocsi orrával toltam a vizet. Bő gázt adtam és diadalittasan tértem vissza a kiindulópontra. Nem árulnak zsákbamacskát a japánok.

Mivel Romániában november 1-jétől kötelező a téli gumik használata - amennyiben havas, jeges, jégbordás úton autózunk -, a nagy Toyotánk megkapta téli köpenyeit. A Toyo minden terepre alkalmas téli gumijai jobban bírták a sarazást, mint a nyári Michelinek. Megszondáztattak a Gyimesek lábánál a Hidegségben. Míg az alkoholmérővel kínlódtam, szemem sarkából láttam, hogy a rendőr a gumimat skubizza. Látta, amit látnia kellett, nem szólalt meg, a 0,0 százalékos eredmény tudatában búcsúzott.

Bár Land Cruiser kapható 11,9 millióért is (háromajtós változatban), a tesztelt évfordulós modell csúcsfelszereltségű változatáért 19 milliót kell fizetni.

Műszaki részletek és adatok, valamint rengeteg kép az Autómenedzser.hu autós portálon.

Hozzászólások