Tízévente jön ki úgy a lépés a legtöbb autógyárnak, hogy valami igazán maradandót alkosson. A Peugeot 206, a mostani 208-as tulajdonképpeni elődje igazi szupermini klasszikus volt. A cicaszemű autót imádta mindenki, amely számokban is kifejeződött. A Peugeot valaha volt legkelendőbb autóját 6,8 milliós példányszámban értékesítették. Amilyen jól ment a 206-os, oly annyira nem sikerült az utódlás. A 207-est, amely 2009-ben vette át a helyét, csak udvariasan lehetne örökösnek titulálni. A 208-assal nem kevesebb volt a feladat, mint visszahozni a veszni tűnő nimbuszt.

Az egészet azzal kezdték, hogy nem nagyobb, hanem kisebb lett az újdonság (7 centivel), mint közvetlen elődje, a 207-es. A méretcsökkenés révén azonnal visszanyerte kiskocsis karakterét, ami már önmagában szimpatikus lehet a célcsoportnak. Nem mellesleg a felhasznált új anyagok révén több mint 100 kilót is fogyott átlagosan az elődhöz képest, amely annyit tesz, hogy a legkönnyebb változat ezer kiló alatt marad.  

Ugyanakkor az autó nem arányosan kicsi. Az „arca” például meglehetősen nagy. Leginkább pár lépést hátralépve, nagyjából „járókelő nézetben” a legarányosabb a formája és mutat jól a forgalomban. Az oldalsó-hátsó traktusba belógó lámpatestek túlzásnak hatnak, még ha egyediek is, ezek szoktak a leggyorsabban avuló dizájnelemekké válni.  Érdekes részlet, hogy míg a kerékjáratok más autóknál kiszélesednek a masszívabb jelenlét érdekében, a Peugeot 208-nál ezen a helyen befele törés van a karosszérián.

Képgaléria kisoroszlánról.

D.P.

A 208-as belsejére fokuszálták azt, amitől akár maradandó is lehet a kocsi. Az egyik legnagyobb trükkje a kormánya. Olyan, mint egy szimulátor-kormány. Kicsi, kőkemény műanyag, még csak nem is szabályos kör. A szerkezet révén a kormánykarima felett kell elvileg nézni a műszerfal eseményeit.  Az egyedi megoldás működik, de csak akkor, ha beleférünk a franciák tervezte átlagba. A kevésbé átlagos adottságokkal ez biztosan gondot jelent, még akkor is, ha a kormánykerék magasságában és hosszanti tengelye mentén is állítható. Ha minden passzol, akkor viszont a kis kormánnyal, amely elég könnyen forog, városban tényleg dodzsemszerű a vezetés. A kanyarokra szépen rá lehet rántani a kormányt.

A másik nagy trükk a 208-asban a középkonzolon lévő infotainment központ volna. A cél jó. Mentesíteni a gombok hadseregétől a műszerfalat. Főleg, ha a közönség, aki ilyen kocsit használ úgyis okostelefonos. Legyen a műszerfal olyan, mint a jól ismert készüléke. Csak egy nagy képernyő, ezen akármennyi gomb elfér, legalábbis virtuálisan.

A rendszer egyébként jól is működik, kicsit még több is elférne benne szoftveresen. Két hibája van, egy nagyobb és egy kényelmi. Valószínű sokan gondolnák alapból, hogy a kijelző mozgatható, legalább függőleges irányban. Hát nem, fixen van elhelyezve nem éppen a legjobb szögben. Az életszerű hiba pedig, hogy, ami nappal túl sötét fényerőben, az este túl sok, nem lehet egy érintéssel átváltani. Praktikus lenne egy ilyen gomb.

A tesztautónkban dolgozó méretes 1.6 literes 92 lóerős dízel már-már sok is ehhez a kasznihoz. Nem is kell agyonváltogatni magunkat. Alacsony 1600-as fordulatszámnál a városi forgalomhoz igazított motor ereje bőven elég. Nem is tart soká, nagyjából 3000-es fordulatig, utána már ne is nagyon várjuk, nem történik semmi. De mindez rendben is van így, egy első sorban takarékosságra és női sofőrökre fókuszáló konstrukció esetén. Mindezt hozzápasszítva az átlagos fogyasztáshoz, amely a gyári adat szerint 4,5 liter százon, a mért adat szerint pedig 5,7 liter volt, több mint barátságos. 

A kipróbált modell egyébként az úgynevezett e-HDi, vagy „mikrohibrid” sorozat tagja, amely egy fejlett start-stop elektronikát jelent, olyat, amely akár 20 km/h-s sebességnél is leállítja a motort. A működésének lényege egy önindító-generátor, amely akkor aktiválja magát, amikor a motor kikapcsolt. Ha kinyomjuk a kuplungot akkor rendszer aktivvá válik és újraindítja a motort. Egy másik kiegészítő elem is társul az e-Hdi technológiához a váltásokra figyelmeztető kijelzés személyében.

A Peugeot 208 keményen ellenáll a sportos duhajkodásnak. Hiába kapcsoljuk ki például az ESP-t - külön gomb van rá - nagyjából fél percen belül újra aktiválja magát. Akkor meg minek? A váltókar útja pedig olyan hosszú, hogy az egyes szinte keresztben áll. A többi fokozatot is szépen hosszan kell tenni. Szintén a kényelmes vezetést szolgálja, de hosszútávon visszaüthet a fotelszerűen puha a vezetőülés. A tesztautó mindössze 16 ezer kilométert tett meg, a sofőrülés melletti anyós szék mégis már most sokkal keményebb volt. Viszont a gyereküléstesztet jól abszolválta a kis 208-as, a hátsó sorba könnyen beférnek az ülések és nem is kínszenvedés eltalálni a biztonságiöv-csatokat, ahogyan keresztbe átnyúlva próbáljuk becsatolni a gyerekeket.

A kormány felett kéne ellátni. Képgaléria.

D.P.

A tesztelt modell 92 lóerős 1,6 e-HDi motorral öt ajtóval 4,16 millió forint, amire valamilyen akciót mindig ráakasztanak. A méretében nagy, de pont emiatt kíméletes életvitelre számító dízelre vélhetően nem sokat kell majd költeni. A közép felszereltséget jelentő Active felszereltségben pedig benne van hat légzsák, ESP, masszív klíma, USB-csatlakozó illetve a parkoló asszisztens. Az opciós listáról bekerült a halványkék színű szegéllyel kiemelt napfénytető is 255 ezer forintért, ami simán elhagyható.

A 208-as pont olyan autó, amit nagyon meg lehet szeretni. Elsőre egy kicsit berzenkedik az ember, hogy jó isten ilyen kormányt, milyen a kijelező, hol vannak a gombok, de szép lassan minden a helyére kerül és pár nap múlva már a legjobb ismerősként találkozunk reggelente.