A Toyota és az endurance-versenyzés legmagasabb kategóriájába, az LMP1-be idén visszatérő Porsche is fente a fogát a Le Mans-i 24 óráson 2000 óta csak kétszer nem diadalmaskodó Audira. A fordulatokban és drámákban rendkívül gazdag viadalon, szakértők szerint az utóbbi évtizedek legmozgalmasabb összecsapásán mindkét gyártó közel járt a négykarikások skalpjához, de a tervet nem tudták megvalósítani. Igaz, előzetesen semmilyen jel nem utalt arra, hogy a Fässler, Treluyer és Lotterer alkotta triónak lehet érdemi esélye a győzelem megszerzésére, ráadásul ezúttal az Audi javára legfeljebb tapasztalatok tekintetében billent a mérleg.

Audi-ünnep Le Mans-ban

Audi Motorsport

Az LMP1-es prototípusok kategóriájának üzemanyag-hatékonyságot előtérbe helyező, idén életbe lépett új szabályozásához mindhárom gyártó eltérő megoldású hibridekkel reagált. A Toyota 3,7 literes, atmoszférikus, V8-as benzinmotort és szuperkondenzátoros hibrid rendszert alkalmaz a T040-ben, míg a Porsche 2 literes, V4-es turbómotorral és lítium-ion akkukkal működő hibrid rendszert alkotott a 919-be. Mivel ezekben az autókban a hibrid rendszer 6 mJ-os teljesítményre képes, az Audi 4 literes, V6-os turbódízellel és lendkerekes hibridrendszerrel üzemelő R18 e-tron quattrójában pedig csak 2 mJ-ra, az üldözők helyzete előzetesen kedvezőbbnek tűnt. A megbízhatósági-vb (WEC) idei első két futamát megnyerő Toyota 7-es rajtszámú autója meg is szerezte pole pozíciót a korábbi Forma-1-es pilóta, Kazuki Nakajima révén, az Audinál a Porsche is jobb eredményt produkált a kvalifikációk során, de az egynapos futam leintéséig sok dolog történt a legendás La Sarthe-versenypályán, ahol bebizonyosodott: a Le Mans-i 24 órás nem véletlenül a legkomolyabb megbízhatósági próbatétel.

A 7-es rajtszámú Toyota a rajtnál megőrizte az elsőséget és sokáig utolérhetetlennek tűnt, de Nakajima és két társa, Alex Wurz és Stephane Sarrazin elektronikai gondok miatt 14 óra után kénytelen volt feladni a küzdelmet. Ekkor az Audi 2-es rajtszámú egysége, a későbbi győztesek álltak az élre, de csak alig három óra erejéig. A Lotterer, Treluyer és Fässler alkotta trió R18 e-tron quattróján turbógondok jelentkeztek, amit a négykarikások szerelői 23 perc alatt orvosoltak. A vezetést ekkor az 1-es rajtszámú Audi – ezt a kocsit kellett újjáépíteni Loic Duval borzalmas szerdai bukása után – vette át, de csak alig 5 órán keresztül száguldhatott az élen a Tom Kristensen, Lucas di Grassi és a beugró Marc Gené triója: épp a kilencszeres Le Mans-győztes dán ült a volán mögött, amikor ezen a kocsin is turbógondok jelentkeztek, amit az Audi virtuóz szerelői ekkor már 17 perc alatt képesek voltak kijavítani.

A győzelem pillanata

Audi Motorsport

Noha semmilyen jel nem utalt arra, hogy a Porschének lehet esélye a győzelemre, az Audik kálváriája után a 20-as rajtszámú, Mark Webber, Brendon Hartley és Timo Bernhard nevével fémjelzett 919 Hybrid került az élre. A 2-es Audit ebben a fázisban vezető Lotterer igyekezett nyomást gyakorolni az élre álló egységre: Bernhardnak a menekülés következtében egy lassú defekttel kellett dacolnia, így a tervezettnél korábban hajtott a boxba, ahol az autót Webber vette át. A Le Mans-ba az 1999-es horrorbukásai után első ízben visszatérő, az F1-ből tavaly elbúcsúzott ausztrál csak az 22. óra végéig tudta megőrizni a vezető pozíciót: a 919 Hybrid egy állítólagos olajpumpa-hiba miatt lelassult és a garázsba gördült, így a 2-es Audi állt újra az élre, ahonnan a leintésig kirobbanthatatlan maradt. 

„Amikor jelentkezett a turbóprobléma, nagyon csalódottak voltunk, mert úgy tűnt, hogy képtelenek leszünk felállni” – mondta a finis után Lotterer, aki társaival együtt harmadszor alkotott Le Mans-i győztes egységet. „Balszerencsések voltunk, de Le Mans-ban soha nem lehet tudni, hogy mi történik és a csapat is nagyon motivált. Csodálatos munkát végeztek.” Fässler hozzátette: „A turbógondok miatt öt kört veszítettünk, amit általában lehetetlen behozni, de most mindenki másnak is adódtak gondjai. Abban a tekintetben nagy szerencsénk volt, hogy semmilyen büntetést nem kaptunk.”

Toyota TS040

Toyota Motorsport

Őket a héten számos viszontagságot megélő 1-es Audi-egység követte, míg a 3. pozícióban a 8-as rajtszámú Toyota, Sebastien Buemi, Anthony Davidson és Nicolas Lapierre futott be. Megért egy misét a japánok állva maradt triójának versenye is: nem sokkal a futam szombat délutáni rajtja után, a szakadó esőben a 8-as Toyota ütközött a 3-as rajtszámú Audival, a Filipe Albuquerque, Marco Bonanomi és Oliver Jarvis alkotta trió autójával. Bonanomi a gyatra látási viszonyok között lelassult az előtte haladó lassabb autók mögött, a mögöttük érkező Lapierre pedig ennek hatására megpördült és Toyotájával eltrafálta az Audit, valamint Sam Bird a GTE-Pro kategóriás Ferrariját is. Bonanomi és Bird azonnal kiesett, míg Lapierre visszaevickélt a boxba, ahol kijavították a kocsit, a folytatásban pedig a trió képes volt felkapaszkodni a dobogóra. „Bizonyos tekintetben csalódott vagyok, mert favoritként vágtunk neki a versenynek, de nem sikerült győznünk. Másrészről viszont örülök, mert többkörös hátrányból küzdöttük vissza magunkat a harmadik helyre. A baleset utána dobogó elérhetetlenül távolinak tűnt számunkra. Mindent mérlegre téve nehéz számunkra ez a nap, mert többre számítottunk” – mondta Buemi, aki a viadal előtt a hvg.hu-nak felvázolta, hogy miben látja a Le Mans-i győzelem kulcsát.

Nem csak az Audi és a Toyota veszített egy autót, hanem a Porsche is: a Marc Lieb, Neel Jani és Romain Dumas 14-es rajtszámú 919 Hybridje az utolsó előtti órában adta fel a küzdelmet. A Porschék és a többiek kálváriájából profitálva az egyelten állva maradt privát LMP1-es, a Rebellion Racing 12-es rajtszámú R-One Toyotája végzett a 4. helyen Nick Heidfelddel, Nicolas Prosttal és Mathias Bechével a volánja mögött. 

Porsche 919 Hybrid

Porsche Motorsport

Az LMP2-es kategóriában a Jota Sport 38-as rajtszámú Zytek-Nissanja diadalmaskodott a Simon Dolan, Harry Tincknell és Oliver Turvey alkotta versenyzőtrióval, akik drámai csatában múlták felül a TDS Racing Ligier Nissanját. A későbbi győztesek a futam kezdeti, esős, kaotikus szakaszában visszaestek, majd felzárkóztak és végül az utolsó előtti boxkiállásnál utasították maguk mögé a Pierre Thiriet, Ludovic Badey és Tristan Gommendy alkotta hármast. Ebben a géposztályban a 36-os rajtszámú Signatech-Alpine, Paul Loup Chatin, Nelson Panciatici és Oliver Webb triója végzett a kategória-dobogó legalsó fokán.

A GTE-kategóriában Ferrari-győzelem született az AF Corse51-es rajtszámú 458 Italiája révén: a Gianmaria Bruni, Toni Vilander és Giancarlo Fisichella alkotta hármasfogat sima győzelmet aratott a Jan Magnussen, Antonio Garcia és Jordan Taylor trió Corvette C7-ese előtt. A GTE-géposztályban indult a mezőny két celebritása, az amerikai színész Patrick Dempsey és a korábbi világbajnok focikapus, Fabien Barthez is: előbbi – aki egy Porsche-kötelék tagjaként szerepelt – az abszolút értékelés 22. helyén végzett, míg utóbbi – egy Ferrari 458 Italiával induló társaság tagjaként – a 27. pozícióban zárt.