Amikor Daniel Ricciardo 2014-ben megérkezett a Red Bullhoz, a csapatnál még nagyon sok pezsgőt tartottak behűtve az előző négy év sikereiből okulva. A Red Bull 2010 és 2013 között úgy uralta a mezőnyt, hogy az már Michael Schumacher Ferrarinál eltöltött éveit idézte: Sebastian Vettel ellen egyszerűen nem volt érdemes fogadni. Az ausztrál Ricciardo tehát joggal érezhette, hogy a Red Bull-kiképzés lépcsőit megmászva, többek között a Toro Rossónál kötelező köröket letudva végre nekiláthat a legfontosabb a projektnek, és egy világbajnok autóban megkezdheti a menetelést a világbajnoki cím felé. Három és fél évvel később viszont egyelőre inkább tapasztalatokkal, semmint címekkel lett gazdagabb, és bár az idei évnek úgy vágott neki a csapat, hogy most aztán tényleg megszorongatják a Mercedest és a Ferrarit (különösen, hogy tavaly a második helyet csípték el a konstruktőri versenyben, Ricciardo pedig a harmadik helyen végzett a két Mercedes-pilóta mögött), az autó teljesítménye elég gyorsan visszarántotta őket a földre.

A budapesti Nagy Futamra érkező Daniel RIcciardóval egy nappal az után beszéltünk, hogy az Orosz Nagydíjon már öt kör után kiesett, mert kigyulladt a jobb hátsó fékje, így érthetően nem volt annyira feldobva, mint a Szocsiban élete első F1-es futamgyőzelmét begyűjtő Valtteri Bottas (vele itt olvashatja interjúnkat). A Forma–1-ben eddig eltöltött évek azonban minden jel szerint megtanították arra, hogy a helyükön kezelje a dolgokat, a sikereket és a kudarcokat egyaránt.

Reviczky zsolt

És a siker egyik kulcsa éppen az, hogy minél gyorsabban és minél hatékonyabban túltegye magát egy ilyen pocsék hétvégén.Természetesen kíváncsiak voltunk a módszerére: „A recept annyi, hogy előre kell nézni. Ha mondjuk, történetesen a szezon utolsó versenye sikerül rosszul, akkor sajnos belátható időn belül nincs újabb esély a javításra, de szerencsére még a szezon elején járunk, így aztán most már Barcelonát várom. Azt hiszem, az a legjobb, ha megértjük, mi miért történt, mert attól kitisztulnak kicsit a gondolataink, és onnan lehet aztán továbblépni. Még sok lehetőség lesz majd a javításra, a jó eredényekre, szóval kell a pozitív perspektíva a továbblépéshez.”

Ezt a pozitív perspektívát nehéz nem az ausztál sok megawattos mosolyával azonosítani. Ricciardóban van egy olyan irigylésre méltó lazaság és könnyedség, amelyet a pályája elején sokan összekevertek a hanyagsággal. Pedig csupán arról van szó, hogy Ricciardo egyike annak a kevés pilótának, aki, miközben keményen dolgozik, képes elhitetni, hogy erőfeszítések nélkül ér el eredményt. A sikerei úgy születtek meg, hogy kívülről leginkább csak az látszott, mintha meg sem próbálná. Valahogy így:

It's Friday

A post shared by Daniel Ricciardo (@danielricciardo) on May 5, 2017 at 6:41am PDT

Pedig nagyon próbálja, és nagyon akarja. Tavaly már arra panaszkodott, hogy 27 éves, és még mindig nem világbajnok. Aztán amikor a Hungaroringen a tavalyi Magyar Nagydíj hétvégéjén alkalmunk volt részletesebben is belemenni ebbe a mondatba, már kicsit finomított rajta, és azt mondta: „Nyilvánvalóan még mindig fiatalnak érzem magam, a kor végső soron csak egy szám, de szeretném a legnagyobb sikert elérni ebben a sportágban, és az a világbajnoki cím. És inkább hamarabb, mint később. Mondjuk még 30 előtt lenne igazán jó.”

Mivel elkezdődött egy újabb szezon, és egyelőre minden jel arra mutat, hogy a világbajnoki cím idén sem lesz karnyújtásnyi távolságra (négy futamból összesen egy dobogó jött össze), aktuális volt ismét a kínzó kérdés, hogy mit érez akkor, amikor a csapat részéről megint és újra annyit mondanak neki, hogy néha egy pilóta legfontosabb erénye a türelem. Ricciardo először egy hullámot ír le a kezével, hogy jelezze, milyen a viszonya a türelemhez. „Megpróbálsz nem túl sokat várni, de természetesen reménykedsz, legalább abban, hogy a dolgok előbb-utóbb ott tartanak majd, ahol lenniük kell. Szóval most épp türelmes vagyok, mert várjuk a fejlesztéseket Barcelonára, de ha Barcelona nem sikerül jól, akkor talán megint fogytán lesz a türelmem. Ez általában így működik. Szeretném azt hinni, hogy idén még gyorsulunk, ez fontos lenne, mert nyerni akarunk. Mint mielőtt a Red Bullhoz érkeztem, amikor a csapat vagy tíz futamot megnyert zsinórban Sebbel. Na, az pont kimaradt nekem, de remélem, hogy a nyerő széria visszatér nemsokára. Ha így tér vissza, és gyorsan, akkor ahhoz rengeteg türelmem lesz.”

Reviczky Zsolt

A Red Bullt azért is frusztrálhatja a helyzet, mert nagyon is jól tudják, hogy milyen az, amit néhány éve a Mercedesnél élnek át a sorozatos sikerekkel. De azt is tudják, hogy vannak tartalékaik, amelyek lehetővé teszik a felzárkózást. Ricciardo szerint az elmúlt évek is az bizonyították, hogy ha nem is kezdték jól a szezont, később mindig fejlődtek, és ez azt is jelzi, hogy nyomás alatt egész jól teljesítenek. „Most az emberek nyomasztanak, hogy miért nem vagyunk olyan gyorsak, mint a Mercedes vagy a Ferrari. Valójában most van a szezonnak az a szakasza, amikor megmutathatjuk, mennyire jól dolgozunk nyomás alatt. Hiszek a csapat erejében. Az a jó ebben az egészben, hogy a csapatban többé-kevésbé mindenki ott volt, amikor világbajnoki címeket nyertek, vagyis az elhivatottság és a győzni tudás magabiztossága ott van bennük.”

Reviczky Zsolt

Ricciardo kihívásainak a sorában az autó lemaradása mellett szerepel az is, hogy egy szemtelenül gyors és fiatal csapattársa van. Nem mintha Sebastian Vettel mellett nem edződött volna meg mentálisan (ráadásul a teljesítményével sikerült egy év alatt teljesen átlagosnak feltüntetnie az akkor már négyszeres világbajnokot). Max Verstappen viszont olyan erővel rúgta be az ajtót, hogy az könnyen elbizonytalaníthatta volna az ausztrált. Ő viszont sokkal inkább a saját fejlődésére koncentrál, és úgy tűnik, megvan benne az a belső erő és egyensúly, amely nem hagyja, hogy bármi is elvonja a figyelmét: „Úgy gondolom, mindig lehet másoktól tanulni. Még akkor is, ha mind úgy gondoljuk, hogy mi vagyunk a legjobbak – és a topversenyzőkben mind megvan ez hit –, mindig van valami, amit jobban lehet csinálni. Ez a sport nagyon komplex, mindig változnak a szabályok, mindig alkalmazkodnod kell annak érdekében, hogy versenyképes maradj. Ami Maxot illeti, egy gyors csapattárs mindig segít többet kihozni magadból. Nem mondom, hogy van olyan konkrét dolog, amit megtanultam tőle, de az biztos, hogy miatta többet ki tudok hozni az autóból, mint amennyire képesnek hiszem.”

Ennyi feszültség és komoly téma után szóba kellett hoznunk az F1 egyik legnagyobb rejtélyét, azt, hogy pontosan mi is történik a híres monacói járaton, a gépen, amelyen időről időre együtt utazik haza a mezőnynek az a része, amelyik a hercegséget mondhatja otthonának. És ami az utazás néhány pillanatát megörökítő videók alapján igazi bulijáratnak tűnik.

#Repost @massafelipe19 with @repostapp ・・・ 1x0 me !!! Barca 1 x Real 0 ������������������������ @danielricciardo @maxverstappen1

A post shared by Daniel Ricciardo (@danielricciardo) on Apr 26, 2017 at 10:31am PDT

„Azok az utak nem túl gyakoriak, de amikor összejönnek, tényleg elég jó a buli. A Szocsiból induló gépről lemaradtam, mert most Budapestre jöttem, és Helmuttal (Marko – a szerk.) utaztam, szóval ez nem volt olyan izgalmas, mint nagy eséllyel a Monacóba tartó járat. Ha vasárnap este repülünk vissza, akkor azért előkerül egy-két ital, zenét is hallgatunk, vicces tud lenni, ja, fiúk egymás közt, kicsit lejönnek az adrenalinról. Nem túl gyakran vagyunk együtt ilyen laza közegben, de a futamok után az van bennünk, hogy végre ne a versenyről beszéljünk, csak érezzük jól magunkat. Először talán 2014-ben utaztunk így, azóta valamivel visszafogottabb lett a dolog, mert akkor kicsit tényleg túllőttünk a célon”.

Nagyon úgy néz ki, hogy Ricciardo mindig a helynek és az alkalomnak megfelelően bontakoztatja ki az energiáit. Már csak egy világbajnok autóra lenne szüksége.