Apa, a Kia eddig normális autókat csinált, nem? – állapítja meg a gyerek megdöbbenve, amikor először komolyan megindul a Stinger. Igaza is van. Egy olyan autómárka hathengeres, 370 lóerős csúcsmodelljében száguldozunk, amely lényegében azzal lett sikeres, hogy szívdöglesztő formák helyett egy szolgáltatás – garanciaidő – volt a márka legnagyobb vonzereje.

A Stingerrel egyértelműen elérkezett a fordulópont. Kevés autót néztek meg mostanában ennyire az általunk teszteltek közül. Nyilván él a tipikus utcakép az emberek fejében, amelynek részei a komolyabb BMW-k, Audik vagy akár Porschék is. De amikor megjelenik valami teljesen új, az átlagnál fajsúlyosabb tárgy, akkor az nagyon vonzza a tekinteteket.

Van, akinek fogalma sincs mi ez, és van, aki büszkén mondja: „Ez, kérlek szépen, egy Kia” – ahogyan az egyik utcasarkon szólt oda kollégájának egy férfi, érezhető hangsúllyal, hogy ő tudja mi ez, és hogy „gondolnád”, hogy ez egy Kia?

Képgaléria

D.P.

Pedig a stílusa talán még nem teljesen kristálytiszta. A Stingerben megvan a kellő elegancia, miközben eléggé dögös, az elején ott a tigrisarc, a formája egy jókora Grand Turismoé, a hátulja olyan maseratis. Van még egy-két túlzó spojler, meg kamu légbeömlő, de idővel biztosan kinövi majd ezt is. Ez egy jókora, 4,83 méteres cirkáló, amelynek a tengelytávja is 2,91 méter, ez a közvetlen versenytársakéhoz – BMW 4-es Gran Coupe, Audi A5 Sportback – képest is jelentős.

Prémium nüanszok

A belső terét ugyanaz jellemzi, ami a külsejét. Az illesztések, az anyagok kiválóak, a vöröses kárpitozás és az ülések a BMW-modelleket juttatja az eszünkbe, ami mindenképpen pozitívum. Minden megvan, ami kell – a különbségek is. A műszerfal dizájnja még elmarad egy Mercedesétől CLS-étől, a középkonzol infotainment-kijelzője pedig még egy Volkswagen Golfétól is. Ezt egyébként is nehéz megérteni a dél-koreai vagy japán autók esetében – amely országok amúgy a kütyü-technológiában diktálják az iramot –, hogy miért nem tudnak az autós kijelzőkben is hibátlan minőséget alkotni.

D.P.

Egyébiránt a kötelező extrák, vezetési asszisztensek, amelyekkel a prémium márkák ellen induló autónak rendelkeznie kell, mind megvannak: távolsági radaros tempomat, head-up display, aktív sávelhagyásra figyelmeztető, elektronikusan állítható felfüggesztés. Sőt, a félig önvezető mód időkorlátozás nélkül teszi a dolgát, a fél M0-son át lehet gurulni, lényegében kormányfogás nélkül.

Motor, dinamika

A Stinger, ahogyan az emblémája mondja, egy nagy túraautó (GT), ami érződik menet közben is. Nem az a karakter, amelynek mindig versenyeznie kell. Pedig az elején biztosan sokat kell majd bizonyítania a piros lámpáknál ezt is. A 4,9 másodperces 0-100-as rajtjával és összkerékhajtásával mondjuk piacképes ebben a műfajban is, sőt, ha a hajtási módok közül a SPORT+-t, választjuk – és ezzel a kipörgésgátlótól is elbúcsúzunk –, valódi hátsókerék-hajtású autóvá válik a Stinger. Innentől kezdve a 370 lóerővel és 510 Nm-es nyomatékkal gyerekjáték elfüstölni a hátsó abroncsokat.

D.P.

Amiben talán a legerősebb a Stinger, az az irányíthatósága. Szinte tökéletesen eltalált a kormányműve, nagyon érezni minden rezdülését a járműnek, a kormány súlyozása is közel van a tökéleteshez. A Brembo fékek elitisták, ezt a komoly tömeget nagy tempóról is fáradhatatlanul fékezik.

Kicsit talán tényleg nehéz a Stinger a maga 1896 kilogrammjával, ez az, amivel a legjobban meg lehet szorongatni. Hiába az Eco- vagy Smart-mód. (Utóbbira egyébként elsőre azt hittük, hogy szétkapcsolja a hajtást és így csak két tengelyen hajt a kocsi spórolásból, de nem. Szoftver gyűjtögeti a vezetési adatainkat és ennek megfelelő karaktert állít be az autónál.) Így viszont még a 60 literes tank is csekélyke, mert 12 liter alá nehezen lehet leszorítani az átlagot, így meg pont 500 kilométert lehet megtenni egy tele tankkal. Igaz, nem is egy aszkéta, kilométerfaló dízelben ülünk, hanem egy 3342 köbcentis, jókora V6-os motorblokk fitogtatja erejét előttünk. Kár, hogy a V6-os motorhangját nem hagyták kicsit jobban szabadjára. Sőt, egy kis csalás is van a dologban, mert részben a hangszórókból jön a morcos effekt. Nem a „műmotorhang” miatt, de ki kell emelni a Harman Kardon hangrendszert is, amely külsőségeiben a mercis csúcshifi „Burmestert” idézi, a lyuggatott alumíniumfedeles hangszóróival. De ami legalább ilyen fontos: a flancos külsőhöz topkategóriás hangzás is jár.

D.P

Árak, konklúzió

Összességében félreértés volna az a felvetés, hogy ki akar 18 millióért Kiát venni. Próbáljon meg valaki összekonfigurálni egy hasonló méretű, képességű, felszereltségű autót ennyiért, főleg hat hengerrel. Nem lesz túl nagy a választék, ha lesz egyáltalán. A Kia Stinger számíthat arra közönségre, amely a BMW, Mercedes, Audi, Jaguar, Alfa Romeo modellek igencsak magas szervizigénye és az ezekhez tartozó költségek nyomán megadja majd az esélyt ennek is. És az a bűvös 7 év itt is nagyon csábító.