Egy testnevelésórán kezdődött az egész. Az akkor hétéves kisfiú, számára természetes módon, a lányokhoz állt be a tornasorba, mire a tanár úgy letorkolta, hogy ijedtében gyorsan kiállt a „rossz” helyről. Megszégyenítve ácsorgott az óriási csarnokban, nem értette, miért ne állhatna oda, ahová szerinte tartozik.

Candy Darling transznemű színésznő, Andy Warhol múzsája

Wikipedia / Peter Hujar

„Női ruhákba bújva és kisminkelve tettünk egy próbakört az utcán”

Ez a pont Davinánál csaknem egy éve jött el, amikor rászánta magát az átalakulási folyamatra.

„Évekig bújtam a szakirodalmat, a Transvanilla (Transvanilla Transznemű Egyesület) oldalától elkezdve a külföldi oldalak cikkein át a youtube-os Male to Female timeline videókig mindent elolvastam és megnéztem. Bátorságot merítettem a látottakból, és egyre magabiztosabbá váltam a döntésemet illetően. Egy fetish-partin megismert transzvesztita barátomat kértem meg, hogy segítsen az átalakulásban. Vele tettem meg az első nyilvános próbakört kisminkelve és női ruhákba öltözve három évvel ezelőtt. Noha eleinte egy kicsit zavarban voltam, hamar belejöttem, felszabadultnak és boldognak éreztem magam. Egy évvel ezelőtt úgy éreztem, itt az idő, belevágok.”

April Ashley transznemű nő, egykori brit modell, aki 1961-ben “bújt elő”. 2012-ben tüntették ki a a Brit Birodalom Érdemrendjével.

Museum of Liverpool

 „A férfi énemet magam mögött hagynám teljesen”

A hormonterápiába azonban csak szakember segítségével kezdhetett bele: meg kellett látogatnia egy pszichiátert és egy szakpszichológust, akik személyiségtesztek és elbeszélgetések alapján adták ki azt a szakvéleményt, amely szükséges a hivatalos nem megváltoztatásához, valamint a hormonterápiás gyógyszerek beszerzéséhez.

„Amikor megkaptam az F64.00-s szakvéleményt, amellyel hivatalosan is transzszexuálisnak nyilvánítottak, nagyon boldog voltam. Ezután egészségügyi orvosi vizsgálatok tucatjait végezték el rajtam, és csak miután mindent rendben találtak, látogathattam meg a nőgyógyászt, aki hormonterápiás gyógyszereket írt fel, tesztoszteronblokkolót és ösztrogént.”

Geena Rocero transznemű női modell

AFP / Dennis van Tine

A Male to Female hormonterápia során a gyógyszerek bekerülhetnek tabletta, injekció vagy tapasz formájában is a szervezetbe. Egy négyhavi adag körülbelül húszezer forintba kerül, ami igen költséges hosszú távon. Az androgén-antagonista, köznapi nyelven tesztoszteronblokkoló, elnyomja ugyan a férfihormon-termelést, de a megszüntetésére a gyógyszeres terápia helyett sokkal eredményesebb és kényelmesebb a herék műtéti eltávolítása. A beavatkozás után már elhagyható a tesztoszteronblokkoló, a hivatalos nem megváltoztatása után pedig az ösztrogén társadalombiztosítási támogatással is felíratható, így a gyógyszerek havi 500-1000 forintból megvásárolhatók.

„Majdnem egy éve szedem a tablettákat, és úgy érzem, nemcsak kívülről, hanem belülről is sokat változtam. Mivel azonban gyakran még férfiként jelenek meg – többek között a munkahelyemen, ahol a kollégáim elfogadnak olyannak, amilyen vagyok – a hivatalos nemváltást egyelőre még korainak érezném. Erősen hajlok azonban a nemi megerősítő műtétre, mert egyre inkább azt érzem, hogy a férfi énemet magam mögött hagynám teljesen. Van viszont jó néhány olyan férfias jellemzőm, többek között a hangom is, amelyen rendkívül veszélyes és költséges műtéttel tudnék csak változtatni, ez pedig kissé visszavet. A mostani barátnőm viszont mindenben támogat és mellettem áll.”

„Amikor a férfi nevemen mutatkozom be, megfacsarodik a szívem”

Davina ugyanis transzleszbikus nő, aki a cisznemű nőkhöz vonzódik. (Ciszneműnek számít minden ember, aki nem transz, vagyis a születéskor kijelölt biológiai neme megegyezik a nemi identitásával és annak testi megjelenésével – a szerk.)

„Továbbra is csak egy cisznemű nővel tudom elképzelni az életemet, így még az első tabletta bevétele előtt gondoskodtam róla, hogy lehessen később egyenes ági utódom.”

Zackary Drucker transznemű művész fotója, This Is What It Looks Like (To Go From One Thing to Everything) projekt, Luke Gilforddal együttműködve.

Luke Gilforddal

A hormonterápia megkezdése óta nemcsak a külseje változott, hanem – ahogy ő fogalmaz – érzékenyebbé vált, könnyebben elsírja magát például egy romantikus filmen.

„Meg kellett tanulnom sírni, és nem elfojtani magamban a szomorúságot, úgy, ahogy azt a fiúknak, nagyon helytelenül, már egészen kiskoruktól kezdve tanítják. Előfordulhat, hogy a gyógyszerektől egyébként is érzékenyebb lettem, de úgy érzem, belülről is sokat dolgoztam azon, hogy bátran ki merjem mutatni az érzelmeimet. Hivatalosan ugyan még a legtöbbször a férfi nevemen mutatkozom be, de olyankor megfacsarodik a szívem.”

„Nem látom, hol van ez a genderőrület”

Amikor Bagdy Emőke transzneműséggel kapcsolatos kijelentéséről kérdezem Davinát – amely szerint „a gender-identitás körüli őrület, ami kavarog a világban, különösen megkívánja, hogy szülőként legyünk egyértelműek. Ha fiúnak születtél, neveljünk téged fiúnak, mert benne van a génjeidben, más az agyműködésed, a hormonszinted, más ember vagy, mint egy lány” – azt feleli:

„Nem látom, hol van ez a genderőrület. Én nem azért bújtam elő, mert manapság a mainstream médiában is helyet kap a transzneműség. Születésemtől fogva az vagyok, aki, nem külső hatásra cselekedtem így vagy úgy, hanem belső indíttatásból. Amikor tüzetesebben is utánanéztem a témának, csak egy megerősítést nyertem, hogy mások is keresztülmentek hasonlókon. Az interneten olvasottakból bátorságot merítettem, de nem ezért fogtam bele az átalakulásba.”

Zackary Drucker transznemű művész és élettársa, Rhys Ernst közös munkája, amelyen keresztül megmutatják a kapcsolatukat.

Zackary Drucker, Rhys Ernst

Davina azt mondja, önmagához került közelebb azáltal, hogy szembenéz az évtizedekig elfojtott vágyaival, és végre felvállalja magát. A családja nagy része is elfogadja ilyennek, egyetlen rokont kivéve, aki mélyen vallásos ember lévén a lelki üdvéért imádkozik.

„Mindent egybevetve azonban azt mondhatom, végre boldog vagyok. Ettől függetlenül néha rám tör a szomorúság, amikor gyönyörű transznemű tinédzserlányokat látok a neten, mert eszembe juttatják, hogy én csak harmincegynéhány évesen vágtam bele mindebbe. Ha pedig megnézek egy cisznemű nőt, akkor nemcsak azt mérem fel, mennyire tetszik, hanem bizony egy kissé irigykedem is arra, hogy nőnek született. Ez egy szűnni nem akaró, folyamatos vágyakozás, hogy az legyek, aki vagyok: egy valódi nő.”