A nagy naptejvita abszurditásán túllépve egy újabb fontos kérdéssel szembesülhetünk így a hétvége és a nyár elején: miért van az, hogy egy kiadós napozás után – amit abszolút pihenésként könyvelünk el, hiszen nem csinálunk semmit, csak fekszünk – csak még fáradtabbnak érezzük magunkat? A paradoxonra van tudományos magyarázat, méghozzá nagyon logikus.

Egy lazító napozás ugyanis igencsak kemény munkát jelent a szervezetünknek, amely ilyenkor minden erejével azon van, hogy szabályozza a hőmérsékletünket – napozás közben leginkább izzadással. Vagyis mélyen belül nagyon dolgozik, miközben látszólag csak pihenünk. Ezért is van, hogy olyan könnyen elalszunk a medence partján.

A strandkimerültség másik oka lehet a dehidratáció, vagyis az, hogy nem iszunk eleget. Már egy viszonylag szerény mértékű dehidratáltság is képes lenyomni a hangulatunkat és fáradtságérzetet kelteni bennünk. Ha egész nap süttetjük magunkat és elfelejtünk inni, akkor alaposan előkészítjük a kimerültségünket.

Ha mindehhez még egy kis napszúrást is begyűjtünk, akkor igazán nagy munkára kényszerítjük a szervezetünket, amely minden erejével azon lesz, hogy a folyadékot a bőrünk irányába szállítsa, és így kezelje a nap okozta károkat, ami azt is jelenti, hogy a testünk többi részétől viszont elvonja a vizet.

A tanulság az, hogy tényleg okosan kell napozni. Aztán ne felejtsük el kipihenni a strandolást.