Interjút adott a Bestnek Molnár Gusztáv: a Drága örökösök Szlávenje jó ideje aktív résztvevője a Tantermi Színház nevű kezdeményezésnek, és azt tervezi, ennek keretein belül darabot ír a fiatalkori alkoholizmusról.

Ha valakinek, akkor nekem erről van mondanivalóm, mert alkoholista voltam, 2017. június 8-án ittam utoljára

– idézte fel a lapnak a színész.

Molnár középiskolásként kezdett inni, az egyetemen is ő volt a bulizós, vicces srác, aki a legjobban és a leggyorsabban be tudott rúgni. „Elmentek mellettem az évek, a többiek már öltönyben jártak, volt kocsijuk, én meg, közel a harminchoz még mindig részegen mentem haza hajnalban. Ha társaságban voltam, idegesített, hogy a többiek milyen lassan isznak, nem egyszer otthagytam őket, elmentem a kocsmába, és inkább egyedül, de gyorsabban ittam."

A színész párját is nagyon megviselte a probléma, mert bár ittasan nem volt balhés, de kiütötte magát és elaludt. „Végül, ma jól tudom, nem volt más választása, válaszút elé állított: inni és szórakozni akarok, vagy gyereket nevelni és boldog családi életet élni."

Molnár ezután fogadkozott, esküdözött, és saját magához sem volt őszinte. A változást az Anonim Alkoholisták gyűlése hozta el a számára, de két hónap után visszaesett.

„Másodszor is nekifutottam, mert sikerült belátnom, túl gyenge vagyok és elvesztettem az irányítást. (...) Rájöttem, nem vagyok rossz ember, hanem beteg, hogy nem vagyok egyedül a problémámmal, és hogy nem szégyen segítséget kérnem. Minden alkoholistának azt javaslom, lássa be, gond van, a tagadás ugyanis a legnagyobb ellenség. Aztán azt, hogy beteg, és merjen segítséget kérni, ne szégyellje magát. Azt is el kell fogadni, hogy az nem működik, hogy fokozatosan kevesebbet iszom, vagy csak ritkán, egyszerűen le kell tenni a poharat" – mondta a színész.

Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: