szerző:
Vándor Éva
Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Vlagyimir Putyin orosz és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök nemcsak egy most már több mint száz napja tartó háborúban áll szemben egymással, hanem habitusban, kommunikációban és stílusban is egymás ellentétjei. Az ex-KGB-s feszül az ex-színésznek, a cenzor a közösségi médiás gurunak, a gonosz a hősnek, Dávid Góliátnak. Putyin az elmúlt száz napban a diktátor mintaképe lett, Zelenszkij a demokrácia védelmezője. Megnéztük, hogy áll a kommunikációs- és stíluscsatájuk.

Háború Ukrajnában
„Különleges katonai műveletnek” nevezett nyílt háborút indított Vlagyimir Putyin Ukrajna ellen. A harcok 2022 február óta tartanak, a Nyugat fegyverszállításokkal és gazdasági szankciókkal nehezíti az oroszok előrenyomulását. Cikksorozatunkban minden fejleményről beszámolunk.
Friss cikkek a témában

Kommunikációs terepen az orosz-ukrán háborút a két ország vezetőjének a habitusa, stílusa, ha úgy tetszik: az aurája is meghatározza. Egyrészt ott vannak a tények, amelyek megteremtik a szakadékot közöttük: a 25 évnyi korkülönbség, vagy az, hogy Vlagyimir Putyin egy atomhatalom élén áll, és ezt nem fél fenyegetésként felhasználni, miközben az atomfegyvereiről harminc évvel ezelőtt önként lemondó Ukrajna vezetője a legkülönbözőbb fórumokon sürgeti a többi országot, hogy fegyverszállítmányokkal segítse a hazáját. Putyin 22 éve került a hatalomba meglehetősen gyanús körülmények között, és azóta is gyanús eszközökkel tartja magát az ország élén. Zelenszkij három éve miniszterelnök, demokratikus választáson nyert, mégpedig hatalmas, 73 százalékos fölénnyel. Talán nem lényegtelen adalék, hogy Putyin annak idején nem gratulált neki a győzelemhez.

A világgal való kapcsolattartásban is hatalmas szakadék tátongott közöttük a háború kitörésekor. Míg Putyin Moszkvából olvasta fel a beszédeit a kamerába, addig Zelenszkij a ma már védjegyévé vált mobiltelefonos bejelentkezésekkel biztosította az ukránokat és a világot, hogy ellenáll minden támadásnak, hogy fizikailag is az ukránok mellett áll. Míg Putyin hosszú tárgyalóasztaloknál parancsolgatott a kormánya tagjainak, addig Zelenszkij közös szelfire állt össze a sajátjaival, azt üzenve, hogy bár hullanak a rakéták, de mindenki a helyén, mindenki teszi a dolgát.

Putyin néha dühös grimaszokba hajló faarca éles kontrasztot képezett Zelenszkij színészszakmában edződött mimikájával, amit egyszerre volt képes az emberek megnyugtatására és mozgósítására is használni. De ugyanígy különböznek a médiaplatformokban is, amelyeket az ügyük és üzenetük szolgálatába állítanak: Putyin az állami propagandagépezetet használja, Zelenszkij a közösségi médiát. Mindezzel az orosz elnök önkéntelenül is meghaladottnak, színpadiasnak tűnik, míg Zelenszkij frissnek, mainak és valóságosnak.

A két elnök közötti szakadék akkor is szemmel jól látható, ha nem a szavaikra, hanem a kinézetükre figyelünk, a háborús hadviselés része ugyanis az öltözködés is, és ezt a műfajt Zelenszkij csúcsra járatta. A katonazöld pólói, cipzáros felsői, olykor golyóálló mellénnyel kiegészített katonai egyenruhát idéző öltözetei egy olyan ember képét nyújtják, aki a történések közepén van, és egyúttal az egész világnak üzeni, hogy az országa veszélyben van, nincs idő nyakkendőt venni, mint ahogy nincs idő késlekedni a szankciókkal vagy a fegyverszállítmányokkal sem. Az öltözet magabiztosságot is kölcsönöz neki a kamerák előtt, és tökéletesen közvetíti az üzenetét.

Putyinnak viszont van ideje öltönyt venni és nyakkendőt kötni, ő a tárgyalóasztaloknál akar olyan benyomást kelteni, mint aki ura a helyzetnek. Ugyanakkor, amikor az oroszokat nem megfélemlíteni, hanem lelkesíteni próbálja, mint márciusban, amikor egy zászlókkal és integető polgárokkal megtöltött moszkvai stadionban próbálta meg az Ukrajna ellen indított háború érdekében megteremteni a nemzeti egységet, hajlamos stílusbakit elkövetni. Putyinnak sikerült ugyanis egy 14 ezer dolláros (5 millió forintos) olasz gyártmányú pufidzsekiben megjelennie, vagyis csaknem másfélszeresét viselte magán az átlag oroszok éves bevételének. Ennyit a nemzeti egységről.

SERGEY GUNEEV / SPUTNIK / SPUTNIK VIA AFP

A dizájnerkabát nemcsak mémalapanyagnak volt jó, hanem bizonyítéknak is arra, hogy Putyin mennyire eltávolodott az országa valóságától. Persze, ha azt akarta sugallni, hogy Oroszország még véletlenül sem egy szegény, az általa indított háborútól szintén szenvedő ország, akkor végül is célszerű volt ezt az erőt egy vagyont érő kabáttal demonstrálni. A disszonancia azonban nyilvánvaló volt.

Ha az imázs felől közelítünk, a háború száz napjának az egyik hozadéka volt, hogy Putyin bármennyire is fitogtatni próbálta a férfiasságát, az erőt, a határozottságot valójában nem ő, hanem Zelenszkij sugározta.

Putyin politikájának kulcseleme a macsóság, az ő világértelmezésében a Nyugat többek között épp azért „hanyatlik”, mert megadta magát a genderideológiának, teret adott a nőknek és a melegeknek, hagyta, hogy „összezavarja” a multikulturalizmus, miközben persze eltávolodott a vallástól, a spiritualitástól (mondjuk ki: Kirill pátriárkától). Röviden: ez a feminin jelleg, ez a gyengeség a Nyugat veszte, miközben Putyin és Oroszország még mindig tudja, hogy mi az erő, mi a férfiasság, hogyan kell meztelen felsőtesttel meghódítani a vadont. Ehhez képest ott van Zelenszkij, aki lazán lépett fel rózsaszín öltönyben az ukrán tévés táncos vetélkedőben.

A macsóság Putyin vezetése alatt a külpolitika egyik sarokköve is lett, és az orosz közbeszédben már a 2004-es ukrán forradalom idején megkérdőjelezték a Maidan forradalmárainak és a vezetőiknek a férfiasságát. Amikor pedig nem sokkal a háború kitörése előtt Zelenszkij hangot adott annak, hogy nem tetszik neki a 2014-es minszki egyezmény, Putyin egy sajtótájékoztatón egy nemi erőszakot éltető szovjet punk számra utalva annyit mondott: „Akár tetszik, akár nem, szépségem, együtt kell élned vele.”

Putyin mindig is sportot űzött a a macsósága fitogtatásából, a férfiasság nála összefonódott a hatalommal, egyik a másiknak a feltétele. Ahogy egy korábbi cikkünkben írtuk, a férfiasság mint politikai üzenet talán sehol nem működik olyan hatékonyan, mint Oroszországban, ahol az emberek retinájába égett a férfierőtől duzzadó, meztelen felsőtestű Vlagyimir Putyin képe. Az orosz elnök férfias ábrázolása része a politikai közbeszédnek, és eszköze is Putyin hatalmi legitimációjának. Putyin Oroszországában a férfiasság egyfajta politikai PR-stratégia, a választók az elnök ellentmondást nem tűrően kirajzolódó izmait látják, amikor félmeztelenül horgászik vagy lovagol, a hatalmat látják, amikor leterít egy szibériai tigrist, a bátorságot látják, amikor búvárfelszerelésben felbukkan a Fekete-tenger mélyéről.

AFP / Alexey NIKOLSKY

Ezek a képek egy bizonyos látószögből nevetségesnek tűnnek, a tekintélyuralmi rendszerek szakértői viszont arra hívják fel a figyelmet, hogy Ukrajna orosz lerohanása is megmutatja: a genderről alkotott elképzelések nemcsak az egyes emberek közötti konfliktusokra vannak hatással, hanem az egyes államok közöttiekre is. Ahogy a USA Today cikke írja: Putyin férfiasság brandjének – a korlátlan hatalomnak, amely sok más autoriter országra is jellemző – erőszakos, halálos és globális következményei lehetnek. A gender és az erőszak területén szakértőnek számító Jackson Katz a lapnak azt mondta, miközben Ukrajna orosz inváziójának vannak geopolitikai és geostratégiai okai, létezik egy olyan mögöttes oka is, amelynek a genderhez, illetve a férfiasságról kialakított sztereotípiákhoz van köze, Putyin hagyományos maszkulin ideáljában ez az erőszak és a brutalitás. Nála nemcsak macsó pózolásról van szó, hanem konkrét, fizikai brutalitásról, amely ezekben a férfiassági narratívakban gyökerezik.

Ahogy a szakértők emlegetik, ez a fajta „militarizált férfiasság” az erőszakban látja a leghatékonyabb megoldást, és szorosan összekapcsolódik a nemek közötti egyenlőtlenséggel, a nőgyűlölettel, a melegellenséggel. Putyin mindegyik rubrikát kipipálhatja. Mindehhez hozzáadódik még, hogy a Putyinhoz hasonló vezetők nemcsak törekednek a dominanciára, hanem minden áron azon vannak, hogy ne tűnjenek érzékenynek, sebezhetőnek, ami megnehezíti velük a tárgyalást: inkább még erőszakosabbak lesznek, mintsem hogy ne lássák őket elég férfiasnak.

Jackson Katz abban bízik, hogy Ukrajna lerohanása észhez téríti majd azokat, akik a múltban nem vették komolyan, sőt kinevették Putyin macsó erőfitogtatásait, ezeknek ugyanis következményeik vannak az emberek életére Oroszországban és azon túl is.

Putyin mindenesetre száz nappal később is ragaszkodik a maga kommunikációs forgatókönyvéhez, a kontroll látszatát keltve elnémítja az ellenzéki hangokat, megfosztva ezzel az oroszokat egy másik nézőponttól – és a valóságtól. A harcok még zajlanak Ukrajnában, de a globális kommunikációs háborúban Putyin vesztésre áll: Zelenszkij az, aki hozza a hiteles, dinamikus, megbízható vezető figuráját. Az meg minden szempontból sokadlagos, hogy Putyin szemében mennyire férfias.

„Figyelj, Viktor!", avagy Zelenszkij csodafegyvere: mit tudhat egy színész a háborúról?

A háború kitörése óta az ukrán elnök lerombolt minden korábbi elvárást és elképzelést arról, hogy milyen államférfi lehet egy színészből. A „nép szolgája" elképesztően hatékony kommunikációs arzenállal veszi fel a harcot Vlagyimir Putyin hadseregével és narratívájával. A világnak szóló üzeneteiben pedig egyre kevesebb a kifinomultság, és egyre több a zsigeri figyelmeztetés.

Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:

 

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!