“Újra nyit a nyár, hát zárjon be a gyár! Mindent szabad, de semmi se muszáj!

Álljon le a gép, nyaralni megy a nép! Jár ez a két szép hét!”

Mr. Rick Zárjon be a gyár című magnum opusát a következőképpen foglalja össze a zeneszoveg.hu mesterséges intelligenciája: “A szöveg a munkahelyi élet nehézségeiről és a nyári szabadságról szól. A munka nehéz és fárasztó, de a nyár megérkezésével a dolgozók szabadságra mennek. A nyári szabadság időtartama alatt nincsenek szabályok, és a dolgozóknak lehetőségük van a pihenésre és a szórakozásra. A szabadság alatt a dolgozók sorban állnak a büféknél és élvezik a különböző szórakoztatási (sic!) lehetőségeket. A szöveg végén a szerző felveti a kérdést, hogy miért nem lehet mindig nyár.”

Mr. Rick fontos, mindannyiunkat érintő kérdésre tapint rá ezzel a felvetéssel. Az még hagyján, de a “jár ez a két szép hét” sor csak azt nem rúgja a mezőhegyesi szupermén erejével mellbe, aki kőgazdag vagy általános iskolás. 50 hét robot, 2 hét nyár. Az élet nem habos torta, Rick ezt jól érzi. 

Ebben a két hétben kellene pihenni, amit hőségriadóban nehéz, márpedig az utóbbi hetekben szinte folyamatosan hőségriadó volt. Az egyetlen hely, ahol ilyenkor meg lehet maradni, legalábbis a közhiedelem szerint, valamilyen víz partja. Ott, a víz partján, fürdőzés történik, ami az egyik legjobb magyar szó, és rokona az oltakozásnak, anyai ágon. 

Majdnem mint itthon

Reviczky Zsolt

Július 16-án, kedden volt eddig az év legmelegebb napja. Dobálózhatnánk adatokkal, hogy például Körösszakálon 41,4 fokot mértek, ami mindössze fél fokra van az idehaza valaha mért legmagasabb hőmérséklettől, de erre semmi szükség, mert mindenki tudja, hogy rohadt meleg volt kedden. Elfogytak a boltokból a ventilátorok és a mobilklímák, megdőlt a mindenkori áramfogyasztási rekord. 

Ideális körülmények ezek egy strandriporthoz, a magyar fürdőzési szokások górcső alá szemrevételezéséhez. A kánikulai riportoknak gazdag hagyománya van Magyarországon, olyan megismételhetetlen klasszikusokkal, mint Turai Balázs animációja a magát seggrepesztve érző fasziról, akinek van fürdőruhája, kettő is, vagy a három liter sör, tüskével (!), és a módszer teszteléséről szóló videó a régi Indexen. 

Jómagam nem szoktam úszni egyébként, strandolni pedig kifejezetten nem szeretek, sem medencében, sem álló, sem folyó vízben. Sose értettem, hogyan lehet órákat eltölteni a hekkszagban az algidás napernyő alatt 40 fokban a hugymeleg Balaton mellett. Ennek ellenére a strandoló embereket szeretem. Kevés hely van, ahol hosszabban el lehet nézelődni, mint a strand. Strandolni valódi non-event, a lényege, hogy ne történjen semmi, nincsenek hirtelen cselekvések, minden ritualizálva van, amitől a szemlélődő úgy érezheti magát, mintha valami liturgikus eseményen lenne. Van valami szakrális a strandolásban, kár lenne tagadni. A törölköző kiterítésében, a magunkhoz vett jégkásában, a napernyő felállításában.

Természetes fürdővizeinkről

Szóval a körülmények adottak, már csak a strandokat kell kiválasztani. Eszembe jutott, hogy egy május végi hírügyeletben írtam egy hírt a témában, “A hazai természetes fürdővizek nagy része kiváló minőségű, de van 6 gyanús strand, amitől hányhatunk” címmel, ezt vettem tehát alapul. A cikkből kiderült, hogy a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (NNGYK) 2023-ban 283 természetes fürdővizet tartott nyilván Magyarországon, az ezek közül ellenőrzöttekből 177 kapott kiváló, 52 jó és 10 tűrhető minősítést. 

A tűrhetőnél is rosszabb, a már kifogásolt kategóriába tartozó “fürdőhelyeken a fürdőzők elsősorban hányással, hasmenéssel járó megbetegedésnek, szem- vagy fülgyulladás kockázatának vannak kitéve”. A 6 kifogásolt strandból kettő van Budapesttől kevesebb mint egy óra vonatútra, a dunakeszi Duna-parti strand, és a gárdonyi Tini Strand, úgyhogy ezeket választottam, hogy másnak már ne kelljen. 

A Velencére menő vonaton 16 fok van, kint 38. Inkább hamarabb leszállok, hogy elkerüljek egy nyárközepi náthát, és Velence megállóból eltekerek Gárdonyba. Szinte látni a horizonton, ahogy párolog a tó 30 fokos vize.

A Tini Strandon majdhogynem csönd van, sziesztaidő. 

Ezektől dőlt meg az áramfogyasztási rekord.

A menü: szokásos.

Az úr nem hallott róla, hogy az NNGYK mit gondol az itteni vízminőségről.

A hangulat pazar, a közeli vihar, úgy tűnik, elkerüli a strandot – legalábbis ez a szakmai véleménye két öregúrnak, akik egy fa árnyékában beszélgetnek. A meleg viszont marad, egyetértettek ebben is.

Irigylem a néni kalapját, ő felkészültebben érkezett.

Az alsóörsi strandon, ahova sokat jártunk gyerekkoromban, hallottam egyszer ezt a párbeszédet. Idős asszony mászik ki a Balatonból, a barátnői a parton napozva kérdezik, milyen a víz? “Nedves.”

Velencéből elég volt, ideje, hogy ügyes ütemérzékkel a lehető legnagyobb melegben visszainduljak Budapestre, onnan pedig tovább Dunakeszire. A klíma elromlott, hála Istennek, biztosan megfáztam volna.

A Dunakeszi szabadstrand mindennel együtt nagyjából fél órára van a Nyugatitól, és az egyik legjobb Duna-parti strand, ahol valaha jártam. Az óriásira nőtt platánoktól szinte mindenhol árnyék van, ember pedig alig. Az NNGYK nem tudja, mi a jó.

Feltűnően más itt a közönség, mint Gárdonyban. Alacsonyabb az átlagéletkor, magasabb az átlagbér. Az egyik leghalálosabb magyar népbetegség, a krónikus túlsúly sem annyira feltűnő. Van lángos itt is, de pulled porkos szendvics is, az árak viszont ugyanazok.

Sem itt, sem Gárdonyban nem figyeltem meg azonban azt a jelenséget, amit Bödőcs Tibor szervkereskedő világtalálkozónak hív, vagyis az előre csomagolt strandkaját. Egy másik Bödőcs poén, a lélektani széf, vagyis a törölközővel szimbolikusan letakart értékek ugyanakkor továbbra is abszolút releváns.

Nagyon szakszerű fürdőzés:

Egy jó minőségű kislabda egyes kutatások szerint akár órákkal meg tudja hosszabbítani a strandon töltött időt.

Végeredmény: Az NNGYK kifogásai ellenére még nem kezdtem el hányni. A gárdonyi Tini 10-ből 5 pontot kap, mind az ötöt a hangulatáért, árnyék ugyanis nem volt, a víz pedig 30 fokos és annyi is marad. Dunakeszi 8 pontot kap a 10-ből, tényleg remek hely, ráadásul nagyon közel, de túl europäer a hangulat ahhoz, hogy magyar strandként többet kapjon. Fok: 41,4 a 41,9-ből. Disszidálni: kár lett volna.

(Nyitóképünk illusztráció. Fotó: Fazekas István)