A Sziget egyértelműen Magyarország egyik legfontosabb tömegkulturális eseménye, valamint kulturális export-import-cikke, így érdemes ebből a tágasságból is közelítenünk a fesztiválhoz. És abból a megközelítésből is, amit maga a rendezvény első embere, Kádár Tamás dobott fel a Szigetet megelőző Fülke-podcastben, mely szerint az idei Sziget egy olyan határkő, ami után sok szempontból is újra kell gombolni a kabátot.

Erről beszélt az MTI-nek kedden is, mint mondta a megújuláshoz segítség lehet számukra, hogy a Sziget új tulajdonosának (mint írtuk, az amerikai székhelyű KKR magántőkealap több mint 609 milliárd forintért megvásárolta a több európai zenei fesztivál, többek között a Sziget mögött álló Superstruct Entertainment nevű céget), nemcsak anyagi, hanem a portfóliójában található cégeken keresztül üzleti lehetőségei is vannak ezt segíteni.

Az 1993-ban Diákszigetként indult fesztivál három évtizede korszakolható. A kezdetektől a nagyjából a kétezres évek közepéig volt a – mondjuk így – underground hőskorszak, aztán jött a kommerciális nyitás, az utóbbi minimum nagyjából tíz év pedig már egy egyértelműen egy szórakoztatóipari nagyüzem. Mindez párhuzamosan haladt a nemzetközi és a hazai populáris kultúra alakulásával. És mindezen átalakulások után is, végig megőrizte szerethetőségét. A K-hídon átsétálva ma is egy álomszerű köztársaságba jutunk, ahova nem szivárog be a külvilág befeszülése, egymás állandó gyűlölete, a politikai-ideológiai mocsár.     

Ha egy rendezvény azt állítja önmagáról, hogy egy közösséget megmozgató szórakoztatóipari termék, márpedig a Sziget az, hiszen végül is közösségként szeretné látni és láttatni a közönségét – erről a törekvésről szól a fesztivál kommunikációjában például a Szitizen kifejezés –, egyben pedig a szórakoztatóipar eszközeit mozgósítja, akkor több lényeges szempontnak is stimmelnie kell, hogy sikeres legyen. És mivel a Sziget már nem úgy közösségi esemény, mint a hős- vagy a középkorszakban volt, hanem nagy tömegkulturális felület, ezért a látogatóknak is másfajta ajánlatot kell tennie, és az úgynevezett felhasználói élményt kell biztosítania.

Kriza Márton

Ilyen értelemben mindig fura, amikor elhangzik az az érv (ami az említett Kádár-podcastben is előkerült), hogy egy ilyen fesztivált nem a line up, azaz a fellépők névsora határoz meg, hanem a fesztiválérzés. Ezzel nem értünk egyet, még akkor sem, ha ma (elsősorban a külföldieknek köszönhetően) a fesztiválbérletek döntő többsége még a program kihirdetése előtt elkel. Hiszen ezt a bizalmat többek között az előző évek, évtizedek line up-ja előlegezi meg.

A fokozottan mediatizált mai fiatal korosztályok esetében sem mellékes kérdés, hogy látnak-e A-kategóriás világsztárt egy rendezvény ajánlatában vagy sem, de valószínűleg a harmincasok, és a nehezebben mozdítható középkorúak is akkor mozdulnak ki egy fesztiválra, ha egy világsztár átüti az ingerküszöbüket.

Láthattuk ezt az elmúlt években: egy Dua Lipa- vagy egy Billie Eilish-fellépés mozgatja meg igazán a közönséget. A zsúfolt Sziget-napok az ilyen eseményeknek voltak köszönhetőek. Kylie-t sem mondanánk jelen idejű popsztárnak, jó, hogy itt volt, de vele egy mai tízen-huszonéves nem feltétlenül tud mit kezdeni, a középkorúakat – mert már azok is középkorúak, akik Kylie érettebb, kilencvenes-kétezres évekbeli diszkódíva korszakához kapcsolódnak – meg nem tudja úgy megmozgatni, hogy abból egy blockbuster Sziget-nap kijöjjön.

Félreértés ne essék, mint később látni fogjuk, a Sziget idén is szolgált izgalmas zenekarokkal, előadókkal és projektekkel a Nagyszínpadtól a hagyományos csemege-lelőhely második legnagyobb programhelyszínen, a nagysátoron át (ami idén a Revolut nevét vette fel) a kisebb placcokig.

A kérdésünk az, nem laposodott-e el kissé az elmúlt bő egy évtizedben megismert formájában – lásd: cikkünk elején a korszakolás – a Sziget.

Sziget Fesztivál 2024, fesztiválozók, koncert, fesztiválok

Kriza Márton

Tény, hogy nem ez volt minden idők leglátogatottabb Sziget fesztiválja. Sokan voltak, de nem elegen. A szervezők szerint átlagban naponta 60-70-ezer látogató volt, öszesen mintegy 400 ezer. Az igazán trendi és/vagy feljövőben lévő mainstream előadók (Fred Again, Martin Garrix, Sam Smith) koncertjeire odagyűlt a fesztivál népe, de azt is láttuk, hogy olyan nap, ami „megmozgatta a várost”, nem volt. Viszont voltak időszakok, amikor feltűnően üres volt a nagyszínpad előtti rét, még pár perccel a nyitóelőadók koncertkezdése előtt is. 

Értékeljük a szervezők azon igyekezetét, hogy kötni próbálják a fesztivált a magyar talajhoz azzal, hogy felléptetnek sikeres hazai előadókat a Nagyszínpadon – de mintha azt láttuk volna, hogy ez többnyire nem több, mint fontos gesztus. A Sziget közönsége nehezen tudott mit kezdeni nem csak – a Rajkó zenekarral színpadra álló – Beton.Hofival, de még a kiemelt sávban fellépő hazai szupersztárral, Azahriah-val sem. (Nem volt könnyű külföldieket találni, akiket megkérdezhettünk az Azahriah-élményeikkel kapcsolatban, de akiket mégis megtaláltunk kifejezetten pozitívan nyilatkoztak a HVG kameráinak.)

Azahriah a Szigeten

Csepregi Máté

A kérdés az, hogy az idei Sziget, ha nem is látványosan visszaeső, de némileg visszafogottabb nézőszáma mennyire kapcsolható a hazai pénztárcák állapotához, a nemzetközi gazdasági recesszióhoz, Covid-lezárások utáni eufórikus kiáradás utáni apályhoz, ahhoz, hogy Magyarország többé nem az a hely, ahová azért jössz, mert látványosan olcsóbb itt a szórakozás. Vagy éppen a járványkorlátozásokat tán legjobban megsínylő fiatal korosztályok esetleges attitűdváltozásához. Lesz-e tömeges utánpótlása a Z generáció tagjaiból az idősödő fesztiválkorosztálynak, vagy valóban igaza van generációkutatóknak, akik szerint kevéssé érdeklődnek a tömegfesztiválok iránt a mai tizenévesek, mint a korábbiak?

Az is eszünkbe jut, hogy a magyar könnyűzene-fogyasztók az elmúlt egy évben minden eddiginél több pénzt költöttek el kedvenceik stadion- és sportcsarnok-koncertjeire. Nem meglepő továbbá az sem, hogy úgy tudjuk, a nemzetközi fesztiválpiac is mozgásban van, nem csak a Szigetet érinti ez a bizonyos értelemben fokozódó nemzetközi helyzet.

Csupa kérdés, amit valószínűleg nemcsak mi teszünk fel, hanem a szervezők is, ilyen értelemben sem meglepő – és akkor itt be is zárjuk a kört – hogy maguk a rendezők is nagy újragondolást ígérnek a következőkre.  

És akkor nem nyitnánk ki most a „drága a Sziget” című örökzöld kérdéskört, és a Magyarországon (nemcsak Szigeten, hanem más koncert- és sportlétesítményeken is) bevezetett, kevéssé a fenntarthatóságról, mint a pénzlenyúlásról szóló repohár rendszert sem hánytorgatjuk fel, inkább emlékezzünk meg azokról a pillanatokról, amikért különösen érdemes volt kilátogatni – szerintünk – a Hajógyári-szigetre.

Kriza Márton

A Nagyszínpadon kellemes meglepetés volt a nem épp mai sztárnak, inkább örökzöld pophercegnőnek nevezhető Kylie Minogue fellépése, kicsit csalódást okozott, de ezzel együtt kihagyhatatlannak bizonyult Liam Gallagher Oasis-,  vagy Raye Amy Winehouse-idézése, és akkor még nem beszéltünk Stormzy visszatéréséről, vagy Halsey-koncertjéről, ami még állítólag jó pár Bécsből Budapestre érkező Swiftie-nek is nyújtott némi vigaszt a Taylor Swift ottani koncertjének lefújása után. És óriási elektro-bulival búcsúztatta a Nagyszínpadot hétfőn a Fred Again is. Ezen a helyszínen HVG stábját leginkább talán az amerikai színészénekes, és szexikon, Janelle Monáe fiesztája nyűgözte le. Utóbbit receptre felírnánk minden honfitársunknak – jobb, mosolygósabb lenne az ország, ha átélhetné mindenki ezt a show-t.      

A már emlegetett Revolut-sátorban szintén több kötelező- és meglepetés program is volt, ami miatt nem lehetünk elég hálásak a Szigetnek. Újra kikiálthattuk a legjobb Sziget-produkciónak a Fontaines DC koncertjét, és másnap már ebben el is bizonytalanodtunk egy másik lehengerlő buli után, amit a Yard Act adott ugyanitt. De imádtuk az Editors vagy a Big Thief fellépését is és sorolhatnánk még hosszasan.

A zenei programokon túl óriási siker volt az idén visszatérő Nagy Utcaszínház: a francia Cie Gratte Ciel társulat a párizsi olimpia nyitórendezvényéről érkezett a Szigetre. Nagyon beindult a Sziget Beach Chill Zone programjában a délelőtti közös Tai Chi, annyian gyűltek össze, hogy külön hangtechnikát kellet beállítani, hogy mindenki hallhassa az instrukciókat.

Hogy merre megy tovább Sziget, egyelőre nem tudjuk, de azt igen, hogy 2025. augusztus 6-11. között lesz a 31.