2015 tavaszán a franciaországi Colmar városa ingyen csirkéket kezdett osztogatni lakóinak. A kísérleti program célja az élelmiszerhulladék csökkentése volt. A polgármester már az előző évi választáson azzal a szlogennel kampányolt, hogy „tyúkot minden családnak”, és két csirkefarmmal együttműködve el is indult az akció, amelyben a város lakóit az ingyen házi tojással kecsegtették. Első körben több mint kétszáz család jelentkezett, és mindegyikük két-két, helyi fajtából származó csirkét kapott. A jelentkezőknek vállalniuk kellett, hogy felnevelik a csirkéket, és az önkormányzat bármikor ellenőrizheti az állatok jólétét.

A BBC cikkéből kiderül, hogy a kísérlet sikeres volt, és a program azóta is fut. Már több mint ötezer csirkét osztottak szét, és nyáron újabb körre kerül sor. A város jelenlegi vezetője, Eric Straumann úgy számol, hogy ha egy csirke átlagosan négy évig él és naponta 150 gramm élelmiszerhulladékot fogyaszt el, akkor 2015 óta már több mint 270 tonnányi biohulladék szeméttelepre kerülését sikerült megelőzniük.

A gyors bomlás miatt az élelmiszerhulladékból a többi hulladékfajtánál több metán jut a légkörbe. Az Egyesült Államokban a hulladéklerakókból a légkörbe jutó metánkibocsátás 58 százaléka az élelmiszerhulladékból származik. Bár a metán rövidebb ideig marad meg az atmoszférában, mint a szén-dioxid, a globális felmelegedésre gyakorolt hatása összehasonlíthatatlanul nagyobb.

Évente az emberiség számára előállított élelmiszer harmada vész kárba, ez 1,3 milliárd tonnát tesz ki. Az élelmiszerpazarlás okozza az éves üvegházhatásúgáz-kibocsátás 8-10 százalékát, ez közel ötször akkora, mint a légiközlekedésé. Bár vannak olyan országok, ahol az állattartóknak a betegségek miatt nem javasolják, hogy konyhai maradékkal etessék a baromfikat, máshol ez bevett módszere az élelmiszerhulladék csökkentésének.

Straumann szerint a csirketartás lehetővé teszi a körforgásos gazdaság hagyományos gyakorlatainak elterjesztését, amelyek ma is időszerűek, különösen a falvakban, de már a városokban is terjed. „Az élelmiszerhulladékon tartott tyúkok friss tojást adnak nekünk” – magyarázza. A program segítségével a gyerekeket is megtanítják a természet védelmének fontosságára.

Nem Colmar volt az első település, ahol ingyen csirkét adtak a lakóknak. 2012-ben a franciaországi Pincé szintén két-két csirkét ajánlott fel minden háztartásnak, hogy csökkentsék a szerves hulladék mennyiségét. A polgármester szerint ezt eleinte viccesen fogták fel, de rájöttek, hogy nagyon jó ötlet, és meglepő sikere lett.

Belgiumban Mouscron és Antwerpen városa, valamint Limburg tartomány is biztosít tyúkokat lakóinak, akiknek alá kell írni, hogy legalább két évig nem vágják le a baromfikat. Igazolniuk kell, hogy van elég hely az udvarukon, és a csirketartás alapvető tudnivalóiról is tájékoztatják őket. Limburgban egy év alatt több mint 2500-an kérték a csirkéket.

Különösen jó ötletnek tűnhet a csirketartás a világ azon részein, ahol az egekbe szökött a tojás ára. Kaliforniában vagy New Yorkban egy tucatnyi tojás már 9 dollárba (3200 forint) kerül. Ha abból indulunk ki, hogy egyes csirkefajták évente háromszáz tojást is tojnak, kiszámolhatjuk, hogy egy tyúk tartásával évente elméletben nyolcvanezer forintnyi kiadást is meg lehet takarítani.

A gyakorlatban azonban lehetnek nehézségek. Az Oxfordi Egyetem szakértője, Paul Behrens szerint a madárinfluenza állandó aggodalomra ad okot, a brit szabályozás pedig azt is előírja, hogy a baromfikat elkerítve vagy zárt helyen kell tartani. Az Egyesült Államokban sem biztos, hogy segítene a csirkeosztogatás – itt épp a madárinfluenza miatt lőttek ki a tojásárak. A Yale Egyetem fenntartható élelmezési programjának igazgatója, Mark Bomford rámutat: a csirkék gondozásához tápra, vízre, helyre és szabadidőre van szükség, márpedig a legtöbb alacsony jövedelmű embernek ezek nem állnak rendelkezésére. Ha ezeket a költségeket figyelembe vesszük, akkor már nincs is ingyen a tojás.

Behrens arra is felhívja a figyelmet, hogy az ipari körülmények között tartott csirkék jóval többet tojnak, mint egy otthon tartott, egészséges baromfi. Előbbiek sokszor egész életükben hatalmas fájdalmakkal küszködnek, részben a genetikájuk miatt, amely arra összpontosít, hogy a lehető legtöbb tojást rakják. „Ha hagyományos fajtákat tartunk és lehetővé tesszük számukra, hogy sokáig és egészségesen éljenek, akkor elkerülhetjük a legsúlyosabb állatjóléti problémákat” – mondja a szakértő. Cserébe azonban az embereknek el kell fogadniuk, hogy az egészséges baromfi ára a kevesebb tojás.

Az élelmiszerpazarlás szempontjából pedig az lenne ideális, ha eleve nem pazarolnánk az élelmiszert. Még a komposztálás is növeli az élelmiszerhulladékot Behrens szerint, bár jobb, mintha nem csinálnánk semmit.

Colmarban a programnak volt egy nem várt előnye is, ami nem kapcsolódik a tojásokhoz vagy az élelmiszerpazarláshoz: közösség jött létre a csirketartók között, és a szomszédok gondoskodnak egymás baromfijáról is, ha valaki elutazik.