A határok megerősítése, a határokon lefolytatott gyors eljárások, a rugalmas szolidaritás és a hatékony és gyors visszafordítások alkotják az Európai Bizottság új menekültügyi jogszabálycsomagjának főbb elemeit. A Migrációs és Menekültügyi Paktummal az a célja a brüsszeli testületnek, hogy az ad hoc megoldások helyett egy állandó rendszert lehessen működtetni.

A dokumentum indoklásában elmondják, hogy közös nevezőre kellett hozni a menedéket, biztonságot kereső emberek érdekeit és a külső határokon lévő országok aggodalmait. Ugyanakkor a patthelyzetet is fel kell oldani, mert a jelenlegi rendszer nem működik, ezt a kihívást az EU az elmúlt öt évben nem tudta megoldani.

Nem az a kérdés, hogy a tagállamok kiveszik-e a részüket a szolidaritásból, hanem hogy hogyan

– jelentette ki Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke a tervezetet bemutató sajtótájékoztatón. Von der Leyen szerint a tervezetben “a tagállami felelősség és szolidaritás méltányos egyensúlyban van”, az uniós országok ugyanis nemcsak a rendszer előnyeit élveznék, hanem a terheken is osztoznának.

Határeljárás

A Bizottság egy integrált határeljárás bevezetését javasolja, amely már az EU területére történő belépést megelőzően tartalmazza az érintett átvilágítását, egészségügyi és biztonsági ellenőrzést, ujjlenyomatvételt és az Eurodac adatbázisba történő regisztrációt.

Ez az előzetes vizsgálat legfeljebb öt napig tartana, és ezalatt kellene eldönteni, hogy a kérelmező menedékkérelmi eljárása megindulhat-e, mert van esélye a nemzetközi védelemre, vagy vissza kell küldeni a hazájába, mert semmi esélye sincs a menekültstátusztra (leegyszerűsítve: gazdasági migráns).

A hatóságoknak ezentúl mindkét esetben 12 hetük van arra, hogy a menedékkérelmi vagy a kiutasítási eljárást lefolytassák. Alapesetben a migránsok a határon maradnak az eljárás ideje alatt, de az egészségügyi problémákkal küzdő menedékkérőket, a 12 évnél fiatalabb gyereket nevelő családokat és a kísérő nélküli kiskorúakat el kell szállítani a tranzitzónából.

Kötelező szolidaritás

A dublini menekültügyi rendszer főszabályaként az tagállam felelős a menedékkérelmek elbírálásáért, ahol a kérelmező az EU területére lépett. Kivételt jelent, ha az illető tudja bizonyítani, hogy valamelyik közeli hozzátartozója egy másik uniós tagállamban él legálisan - akkor automatikusan az az ország foglalkozik majd az ügyével. A 2015-ös válság azonban rávilágított arra, hogy ez a megoldás fenntarthatatlan, ha nagy tömegben érkeznek a menedékkérők, és a határországoknak szüksége van a többi tagállam segítségére is.

Ezért az új javaslat az úgynevezett rugalmas szolidaritás elvét írja elő az uniós államok számára. Leszögezik: a tagállamok kötelesek felelősségteljesen és szolidárisan viselkedni egymással. Ez annyit jelent, hogy minden tagállamnak kivétel nélkül szolidárisan hozzá kell járulnia stresszhelyzetekben ahhoz, hogy segítsenek a rendszer stabilizálásában, támogassák a nagy nyomás alatt lévő tagállamokat és biztosítsák, hogy az Unió teljesítse humanitárius kötelezettségeit.

A tagállamok rugalmas hozzájárulása egy széles skálán mozoghat: a mentésben való részvételtől, különböző operatív támogatásokon át a menedékkérők áthelyezésééig. Emellett attól is függhet, hogy a tengerből kimentett migránsok problémájáról, migrációs nyomásról vagy annak a veszélyéről, esetleg a 2015-öshöz hasonló vészhelyzetről van-e szó.

A Bizottság viszont anyagilag az uniós költségvetésből menedékkérőnként 10 ezer euróval - gyerekek esetében 12 ezer euróval - támogatja azokat a tagállamokat, amelyek hajlandóak átvenni a határországoktól a migránsokat és lefolytatni a menekültügyi eljárást.

Azzal tisztában vannak, hogy bizonyos tagállamok soha nem lesznek hajlandóak átvenni a menedékkérőket

- magyarázta Margaritísz Szkínász, az európai életmód előmozdításáért felelős biztos a tervezet bemutatóján. Ezért alternatívaként bevezetik a "támogatott visszatérés" (sponsored return) fogalmát, melynek értelmében a tagállamok a visszautasított menedékkérők hazaszállításhoz nyújtanának segítséget a migrációs nyomás alatt álló vagy válság sújtotta határországoknak.

A hazautazás megszervezésén vagy a repülőút finanszírozán túl segítségnek számítana az is, ha a tagállam a diplomáciai kapcsolatait aktiválva megszervezi a befogadást, vagy támogatást nyújt a származási országba való visszailleszkedéshez. A kitoloncolást 8 hónapon belül kellene megoldani. Ha a határidő lejár, akkor a tagállamnak át kell vennie a kiutasított menedékkérőt a határországtól.

Kvóta vagy nem kvóta?

Nincs kötelező letelepítési kvóta

- hangsúlyozta Ylva Johansson belügyi biztos. Egyrészt azért, mert az a tény, hogy válsághelyzet esetén egy tagállam átvenne menedékkérőket a túlterhelt határállamoktól, hogy a saját hatóságai bírálják el a kérelmeket, nem jelenti azt, hogy mindenkinek meg is fogják adni az oltalmazotti státuszt és örökre ottmarad. Másrészt - hangsúlyozta a biztos - az új rendszerben minden országnak megadják a lehetőséget arra, hogy válasszon: átveszi a menedékkérőket vagy a hazatelepításhez nyújt segítséget.

Mivel az EU-ba érkező migránsok kétharmada nem jogosult a nemzetközi oltalomra, ezért Johansson szerint mindig lesz elég jelölt ahhoz, hogy az átvételt elutasító tagállamok a kitoloncoláshoz nyújtott támogatással enyhítsenek a migrációs nyomáson.

Kvóta viszont abban az értelemben lesz, hogyha a migrációs nyomás vagy válság miatt egy tagállam aktiválja a szolidaritási mechanizmust, akkor a Bizottság a tagállamok GDP-je és népessége arányában meg fogja állapítani, hogy egy-egy országnak hány menedékkérő sorsáról kell gondoskodnia. A kormányok ezután tehetnek felajánlásokat arra, hogy milyen arányban vennének-e át menedékkérőket vagy gondoskodnának a hazautazásukról.

Ugyanakkor a tervezetenek az a része egyelőre homályos, ami arra vonatkozik, hogy mi történik akkor, ha csak a hazautaztatásokra érkezik elég vagy a kelleténél több felajánlás, és az eddigiekhez hasonlóan a határországoktól senki vagy csak néhány tagállam akarja átveni a menedékkérőket. Johansson a kérdés elől többször is kitért, és az újságíróknak tartott hattérbeszélgetésen is csak arról beszélt egy bizottsági tisztviselő, hogy ez a Bizottság reményei szerint nem következhet be, ha a tagállamok elfogadják a javaslatot.

A fentieken túl az EU intenzívebbé teszi a kapcsolatait a harmadik országokkal annak érdekében, hogy a tartózkodásra nem jogosultak visszaküldése minél gyorsabb és zökkenőmentesebb legyen. Ugyanakkor folytatja a külső határok megerősítésére tett intézkedéseket.

Ezzel párhuzamosan a menedékstátuszra jogosultak jobb beilleszkedése érdekében az Európai Bizottság átfogó cselekvési tervet fogad majd el az integrációról és a befogadásról a 2021 és 2024 közötti időszakra.

Az uniós belügyminiszterek októberi találkozójukon tárgyalnak majd először a javaslatról. A magyar kormány azonban már jelezte, továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy EU határain kívül felállított menekülttáborokban folytassák le az eljárásokat.

Az európai politikai pártok elsô véleményei alapján úgy tûnik, hogy bár vannak benne jó megközelítések, igazából senkinek sem tetszik a javaslat. A csomag vitája már csütörtökön megkezdôdik az EP illetékes szakbizottságában.

Szóljon hozzá az EUrologus Facebook-oldalán!