A friss irányelv egy polgári kezdeményezésnek köszönheti megalkotását. A Right2Water mozgalom keretében 1,8 millió európai polgár kérte a csapvíz minőségének javítását és az egyetemes hozzáférést.

Ez az első polgári kezdeményezés, amelyből európai szabályozás született.

Ennek értelmében a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a középületekben ingyen lehessen csapvizet fogyasztani, és lehetőség szerint az éttermek, menzák és egyéb vendéglátóhelyek is legfeljebb csak alacsony felszolgálási díjat számoljanak fel ezért. A kormányoknak emellett külön intézkedésekkel kell biztosítaniuk, hogy a társadalom kiszolgáltatott csoportjai, így a menekültek, a nomád életmódot folytató közösségek, a hajléktalanok és a roma kisebbségek is könnyebben ivóvízhez jussanak.

Javítani kell a csapvíz minőségén ahhoz, hogy az emberek a palackozott víz helyett inkább a csapvizet válasszák, a vízminőség javítása pedig a szennyező anyagok, köztük az ólom határértékeinek szigorításával érhető el. Számítások szerint ezzel uniós szinten 600 millió eurót takarítanak meg a háztartások.

Az Európai Bizottság 2022 elejére összeállít és folyamatosan vezet majd egy listát azokról a vegyi anyagokról és vegyületekről, amelyek a tudomány szerint károsítják az egészséget, vagy amelyektől tartanak az emberek. Többek között gyógyszerek, endokrin károsító vegyületek, illetve mikroműanyagok lesznek rajta. Európai jegyzék készül azokról az anyagokról is, amelyek érintkezésbe kerülhetnek az ivóvízzel.

A téma jelentéstevője, a luxemburgi Christophe Hansen a szavazás után azt mondta:

„Az Európai Parlament rendkívül fontosnak tartja, hogy az új irányelv még biztonságosabbá tegye a csapvízfogyasztást, és a szabályozás az új keletű szennyező anyagokkal is számoljon. Ezért nagyon örülök, hogy a rendelkezések már a mikroműanyagokra és az endokrin rendszert károsító, biszfenol-A jellegű anyagokra is kiterjednek.”

A fideszes Tóth Edina fontos lépésnek nevezte a parlamenti döntést. Emlékeztetett, hogy egy olyan világban élünk, ahol tévesen úgy tekintünk a vízre, mint korlátlan erőforrásra. „Európában is állandó problémát okoz az ivóvíz hiánya, termőterületek száradnak ki, vízbázisok szennyeződnek el és vízlelőhelyek apadnak el, ezzel visszafordíthatatlan kárt okozva a társadalmunknak" – figyelmeztetett Tóth.

A tagállamoknak két évük van arra, hogy megalkossák és hatályba léptessék a szükséges nemzeti jogszabályokat.