A sajtószabadság a demokrácia egyik pillére, de az Európai Bizottságnak csak korlátozott eszközei vannak arra, hogy megvédje a független médiumokat - szabadkozott Věra Jourová, az értékek és átláthatóság portóliójával megbízott uniós biztos az Európai Parlementben szerdán. A jogállamisági ügyek egyik felelősének tartott biztos azon a vitán szólalt fel, amelyen a magyar, lengyel és szlovén kormányoknak a szabad sajtó elhallgattatására tett kísérleteit vitatták meg az EP-képviselők. Záróbeszédében pedig megemlítette, hogy az Indextől felállt újságírók új hírportált indították Telex néven, és gratulált minden újságírónak, aki a független médiáért küzd.

A felmondó indexesek az egyik utolsó munkanapjukon

Túry Gergely

Jourová a vitát megnyitó beszédében elmondta, hogy a szeptemberben publikált jogállamisági jelentésben is tárgyalták a média helyzetét a három országban, és júliusban újat fognak kiadni, illetve hogy a decemberben nyilvánosságra hozott "demokrácia-akcióterv" javaslatokat tesz a kormányoknak az újságírók védelmével kapcsolatban. Az uniós biztos azt is kifejtette, hogy reméli, a magyar jogállamiság védelmében folyó hetes cikk szerinti eljárást az uniós kormányok nemsokára napirendre veszik, és akkor ismét lehet majd a média helyzetének legújabb fejleményeiről beszélni. Név nélkül, de egyértelműen Orbán Viktor híres kijelentésére utalva azt is elmondta, hogy

azok az erős vezetők, akik a tetteikkel győznek, nem pedig úgy, hogy elhallgattatják a velük egyet nem értőket.

A biztos ugyanakkor arra is kitért beszédében, hogy az EU-nak új eszközökre van szüksége a média védelmében, ugyanis jelenleg az uniós intézmény hatásköre korlátozott egyben az ügyben. (Hogy ez nem teljesen igaz, arról a cikk második felében írunk részletesebben.)

Věra Jourová

MTI / AP / Reuters / Johanna Geron

Párhuzamos valóságok

Ezután pontosan olyan érvek hangzottak el, mint az elmúlt tíz év összes jogállamiságról vagy kifejezetten a sajtószabadságról megrendezett EP-vitáján.

• • A közmédia mocskot önt arra, akik ellent mernek mondani a kormánynak.
  • A sajtószabadságról csak annyit: a médiatermékek 70 százaléka baloldali, akik a kormányt támadják.
  • A közmédia az EU-ellenesség és az ellenzék elleni támadások goebbels-i eszközévé vált.
  • Tényeket sorolok az ellenzéki erők álhíreivel szemben.
  • Rendben van az, hogy a kormány közpénzből finanszírozza a kormányközeli lapokat, miközben a független média évek óta nem látott állami hirdetést?

Bár mind az öt kijelentés származhatott volna magyar politikustól az egymásnak ellentmondó valóságokat tükröző vitában, csak a legutolsó idézet vonatkozik hazánkra. A mondatok sorrendben az alábbi politikusoktól hangzottak el: Jeroen Lenaers holland néppárti EP-képviselő Lengyelországról; Ramona Tomc néppárti képviselő, a kormányon lévő Szlovén Demokrata Párt tagja; Radosław Sikorski, a lengyel ellenzéki Polgári Platform képviselője, volt külügyminiszter; Beata Szydlo a lengyel kormánypárt Jog és Igazságosság EP-képviselője, volt miniszterelnök és Donáth Anna, a momentumos politikus.

Donáth Anna

Máté Péter

Az újdonság az volt, hogy egyre nagyobb teret kapott Szlovénia, ahol az Orbán egyik legnagyobb szövetségesének számító Janez Janša miniszterelnök az elmúlt hónapokban hazai és külföldi újságírók ellen is kirohanásokat intézett a közösségi médiában, miközben a kormány a források megvonásával igyekszik befolyásolni az állami hírügynökséget.

Ezt Ramona Strugaria román EP-képviselő, a liberális-centrista Európa Megújul frakció tagja úgy foglalta össze, hogy "az elmúlt évtizedben az Orbán-rezsim tökéletesítette a taktikát, amellyel az állam letarolja a médiát, és ezt most Lengyelországba és Szlovéniába exportálja.”

A szlovén szálat leszámítva a vita éppen abban a mederben folyt, ahogy az elmúlt években megszokhattuk: a jogállamisági ügyekben aktív külföldi EP-képviselők az érintett kormányokat és a tehetetlen Európai Bizottságot és tagállami kormányokból álló Európai Unió Tanácsát kritizálták, illetve az adott országok képviselői leginkább belpolitikai játszmáknak megfelelő üzenetet közvetítetettek - többnyire az anyanyelvükön.

Hidvéghi Balázs fideszes EP-képviselő az ülésen számtalanszor említett Klubrádió ügyét "mondvacsinált hisztériakeltésnek hívta", és az egész vitát pedig a "baloldal ismételt hazugságainak" titulálta, akik szerinte "most már Szlovéniát is támadják, mert karakteres jobboldali kormányok kormányoznak."

Hidvéghi Balázs

MTI / Koszticsák Szilárd

Ezzel szemben Molnár Csaba DK-s képviselő arról beszélt, hogy "a magyar közmédia lassan az észak-korei közmédiával indíthatna közös gyakornoki programot" és csak akkor lehet Magyarországon szabad sajtó, ha az "Orbán-kormányt elűzzük".

Gyöngyösi Márton jobbikos politikus viszont arra tett javaslatot, hogy az európai polgárok kiegyensúlyozott tájékoztatása érdekében az EU hozzon létre uniós forrásból finanszírozott közmédiát.

Sok hűhó semmiért?

Az Európai Unió erőfeszítései a magyar – illetve lengyel, és újabban szlovén – sajtószabadság védelmében lényegében megrekedtek a szavak szintjén. Az EP valóban napirenden tartja az ügyet, a testület átlagosan két-háromhavonta megvitatja a magyar sajtószabadság helyzetét, illetve időről időre állásfoglalásokban szólítják fel az érintett kormányokat, az uniós kormányokat tömörítő Európai Unió Tanácsát vagy épp az Európai Bizottságot, hogy tegyen érdemi lépéseket a magyar sajtó érdekében.

Ugyanis EP-képviselők indulatos felszólalásai és a jogi következményeket mellőző határozatai mindössze politikai nyomásgyakorlásra alkalmasak, hiszen a kezük meg van kötve: valódi felhatalmazása a Tanácsnak és a Bizottságnak lenne arra, hogy lépjen.

A kormányok egyrészt haladhatnának a hetes cikk szerinti eljárással, amelyben a tizenkét vizsgált téma egyike a sajtószabadság: az uniós ügyekkel foglalkozó miniszterek tarthatnának ismét meghallgatást, ahol kérdőre vonhatnák Varga Judit igazságügyi minisztert és más kormánytagokat a kormánynak elkötelezett Médiatanács döntéseivel vagy az állami pénzből nyíltan Fidesz-propagandát közvetítő közmédiával kapcsolatban. Sőt, konkrét ajánlásokat is megszavazhatnának az Orbán-kormány számára magyar sajtó szabadságának és sokszínűségének megőrzése érdekében. (Arról, hogy mire szolgál a hetes cikk szerinti eljárás és miért nem halad a folyamat, az EUrologus Jogálom című sorozatának első részében írtunk részletesebben.)

Varga Judit

Máté Péter

Azt leszámítva, hogy a jogállamisággal foglalkozó Didier Reynders és Věra Jourová uniós biztosok időnként csípős megjegyzésekkel illetik az Orbán-kormány politikáját, az Európai Bizottság sem használja ki az összes lehetőségét a magyar sajtó védelmében. Az akkor még EP-képviselőként tevékenykedő Jávor Benedek, a Klubrádió és a Mérték Médiaelemző Műhely 2016-ban és 2019-ben is arra kérte fel az uniós intézményt, hogy indítson versenyjogi vizsgálatot a közmédia finanszírozása, illetve a kormánypárti sajtóhoz ömlő állami támogatások kapcsán, amelyek egyértelmű hátrányba hozzák a független médiumokat.

Az EU-nak ugyanis kizárólagos hatásköre van az uniós belső piac zavartalan működését biztosító versenyjog területén, melynek tiszteletét túlzott állami beavatkozás esetén a kormányok ellen indított kötelezettszegési eljárásokkal, vagy éppen a piaci fölényüket kihasználó cégekre kirótt büntetésekkel az Európai Bizottság rendre ki is kényszeríti. Azonban a magyar médiaviszonyokkal kapcsolatos panasszal továbbra sem haladt a versenyjog terén egyébként igen harcias Bizottság. A brüsszeli újságírók júliusban, az Index körüli botrány, illetve februárban a Klubrádió kapcsán érdeklődek az ügyről. A Bizottság szóvivői annyit tudtak csak mondani, hogy a testület „tisztában van az üggyel, amely aggodalomra ad okot” és „vizsgálja” a kérdést – immár öt éve.