A brit gyarmatbirodalom összeomlásának és a pasztörizálás bevezetésének következtében sokáig úgy tűnt, hogy az IPA a feledés homályába vész. Szerencsére azonban a huszadik század végén, köszönhetően az amerikai házi sörfőzőknek, feltámadt halottaiból és a sörínyencek egyik kedvencévé lépett elő. Nem véletlen, hiszen a komlóval és az alkoholtartalommal való játszadozásra, ha úgy tetszik kísérletezésre, abszolút alkalmas. A bőkezűen használt komló lehetőséget teremt arra, hogy az átlagos pilzeni keserűértékét minimum megduplázva egy alkoholfokban, azaz malátában is gazdag, ízbombát hozzanak a sörfőzők létre.

Az amerikai BridgePort IPA készítéséhez például nem kevesebb, mint öt komlófélét – cascade, chinook, golding, crystal, nordwest ultra – használnak. Ugyanakkor a legtöbb IPA jellemzője a komlókeserűség mellett felbukkanó, gyümölcsös – leginkább citrusos – aroma. Képzeljük el ezt a laboratóriumi körülményeket igénylő aprólékos íz-egyensúly teremtést nagyipari körülmények között. Ugye reménytelen?

Az IPA amerikai újjászületését követően Európában is ismét megélénkült az érdeklődés, a majdnem elfelejtett sörtípus iránt – és nemcsak Angliában kezdték meg újra a főzését, hanem még Japánban is. A prágai Pivovarsky Dum-ban is bekerült a szortimentbe és persze nem maradhatott ki a sorból a dán Mikkeller és a skót BrewDog sem.

Az európai IPA persze nem azonos az amerikaival, és ennek oka elsősorban az európai és az amerikai komló szignifikáns különbségeiben keresendő. Mindenesetre izgalmas sörkóstolást lehet rendezni a különféle IPÁ-k összevetéséből. Szerencsére a beszerzéshez nem kell Bécsig utazni, a Rákóczi úti sörkülönlegességek boltjában is többféle IPA kapható.