szerző:
Gy.Zs.
Tetszett a cikk?

A legtöbb családban hosszú hétvégék ürügyén testes túlélő készleteket halmoznak fel. Aztán már a hűtőt sincs kedvük kinyitni, amiben ott förmed rájuk az ünnepi fogásokból maradékká lefokozódott holmi. Mit kezdjünk vele?

Nem tudom, más hogy van,de én az ilyen sátoros ünnepek után, mint a húsvét, leginkább házmesterhalnak képzelem magam  a konyhában. Ez az a nyugodt természetű, fenéklakó az akváriumban, amelyik csak turkál s turkál, eltakarítva minden ehetőt, ami az útjába kerül. Nyugodt természetről szó sincs, de eltakarításról annál inkább.

Ha olyan ideális háziasszonnyá bírnék válni, mint akitől Magyar Elek Ínyesmester elvárta, hogy tudja, mi az illő menetrend karácsonytól húsvétig, kevesebb maradékkal küzdenék. Amit ő javasol, az már eleve „maradék feldolgozás” is. Csak a jövőre nézve idézem: ”Ünnep vasárnapján föltétlenül báránynak kell az asztalra kerülnie. Bizonyos alkatrészeiből tárkonyos raguleves készül, míg másokból tejfeles paprikás. A zsenge bordák kisütve párolt zöldségek és krumplipüré társaságában vonultatnak fel.”   Szerencse, hogy hozzáteszi: a sonka minőségén lehet leginkább lemérni a háziasszony tudományát. Az egész minimál kötelező menetrendből nekem csak a sonka volt meg, és van is. Még mindig.

Gy.Zs.

Renitens családom már a nyuszi távozta előtt kikövetelte a maradék diadalát, vagyis a sonkás tésztát. Körömszakadtig aprítottam pici kockákra füstölt sonkadarabot, mert nem szívlelem a darálós masszát. A felkockázott kövérje a nagy, mély, kivajazott, morzsázott – száraz kenyérvéget reszeltem - jénai tál aljába került. A kifőzött laskatésztát a tejföllel, tojássárgájával turbózott, kevés őrölt fehér borssal, vágott medvehagymával fűszerezett sonkaapró halmazzal forgattam össze. A tetejére kis vajdarabok, még jó adag tejföl, s megint csak morzsa került, aztán sutty, irány az előmelegített sütő, pirulásig.
Sonkaügyben rövid szünet, amely az eltett füstölt lé levessé avanzsálásával töltetik ki. Mert az ember valami melegségre vágyik, főleg, ha áprilisban van tél. A fűleves nagyon is megteszi ilyenkor. Elég hozzá 1-1 csokor petrezselyem, zellerzöld  – ha nyeles angol zeller tartózkodik a háztartásban, akkor a szárakat szabdaljuk fel –, pár szál kapor  összevagdalva.

Kevés olajon megpároltam, meghintettem őrölt borssal, beledobtam egy babérlevelet, rázúdítottam a hűtőben várakozó sonkalevet. A szerint, milyen sós, lehet vízzel felengedni. Elég, hogy egyet forrjon, s már jöhet a sűrítés egy szem főtt krumpli és tejföl/ tejszín, mi több,pluszban jó evőkanál tejszínes torma összeturmixolva, a fazékban kevergetve. Ha van maradék főtt tojásunk is,akkor a sárgáját tálaláskor a leves tetejére reszeljük.

A kemény tojásokat a rakott karfiolba reszeltem mimózásan, vagyis fehérjéstől együtt. Elvtelenül a piac helyett a legközelebbi zöldségboltból vettem magamhoz két fej karfiolt, amit rózsáira szedve, zöldfűszeres sóval forralt vízben megpároltam. A maradékból maradt sonka megint csak felaprózódott, juhtúróval, tejföllel, kevés őrölt szerecsendióval és a reszelt tojással összeforgattatott. Kivajazott hőálló tálba került a lecsurgatott karfiol fele, rá a sonkás cucc, beborítva a többi karfiollal. A továbbiakban a sonkás tésztához hasonló vajas, morzsás, tejfölös, sütős bánásmódban részesült.
Nagyjából ezzel a végére is jártam a maradék feldolgozásnak. De azért íme, egy rendes recept is „ízek és kultúrák” jeligére, kiadónk nemzetközi konyhasorozatának spanyol kötetéből.

Recept: Sonkás, krumplis tortilla

Gy.Zs.

Hozzávalók/ 4 főre/: 30 dkg krumpli, 20 kg füstölt sonka, 4 tojás, 1 hagyma, só, olaj, petrezselyem
Elkészítés: A meghámozott krumplit vékonyan felkarikázzuk, bő forró olajban arany barnára sütjük. Szűrőlapáttal nedvszívó papírral bélelt tálba szedve, félretesszük. A maradék olajban megpároljuk a felkarikázott hagymát, rádobjuk a vékony, rövid csíkokra vágott sonkát, átpirítjuk, leszűrjük, félretesszük. Pici sóval felverjük a tojásokat – vigyázzunk, a sonka sós - és összeforgatjuk a hagymás-sonkás – krumplis trióval, belevágjuk a petrezselymet is. Serpenyőben két evőkanál olajat felforrósítunk, és beleborítjuk az egész készletet, spatulával, fakanállal elegyengetjük. Őrizzük a tűzet és a tortillát – mert ez már maga az, úgyis mint a sonkaevő spanyolok egyik nagy kedvence – míg a tojás megdermed. Akkor ügyesen a serpenyő tartalmát egy nagyobb,lapos tálra borítjuk. A következő bűvészmutatvány, hogy a tálról a megsült felével fölfelé visszasegítjük a serpenyőbe, hogy a másik oldala is méltó befejezést nyerjen. Közepes lángon, 2-3 perc alatt ez be is következik. Tálalhatunk. Vághatjuk, mint a tortát szeletekre, negyedelhetjük, ahogy tetszik. Hidegen, melegen, langyosan is jó. Az olajos, citromos dresszinges zöld salátát szívesen fogadja maga mellé. Meg egy pohár bort, sört.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!