Idén februárban már negyedszer hívják furmintozni a szervezők a hazai borisszákat. Az éttermi, borkereskedői akciók mellett elmaradhatatlan esemény a Nagy Furmint Február Kóstoló, amelyen Magyarország több borvidékéről több mint száz furmintot lehetett tesztelni.

Adva van egy világszerte elismert Hungaricum, a furmint. Aztán adva van egy világhírű borvidék, amely állandóan panaszkodik, ugye, Tokaj. És adva van egy olyan kezdeményezés, amelyik panaszkodás helyett nem a külfölddel, hanem a hazai fogyasztókkal szeretné megismertetni azt a kincset, amelyért tisztességben megőszült kapitalista borkereskedők a fél pincéjüket odaadnák. Ez volna dióhéjban a Furmint Február.

Persze, nemcsak Tokaj panaszkodik, és nem is csak ott termelnek furmintot. Nem is csak Somlón, hanem mindenütt az országban. Ahogyan azt a Furmint Február ötletgazdája, Kézdy Dániel elmondta, "fontosnak tartottuk, hogy az összefogás által minél szélesebb fogyasztói körrel ismertessük meg a szőlőfajtát, már csak azért is, mert az utóbbi években más borvidékeinken is jelentős telepítésekbe kezdtek a borászok.” Ami pedig a marketinget illeti, alig akad olyan város, ahol legalább egy-két étteremben ne lenne februárban néhány különleges furmintkóstoló, esetleg erre a fajtára hangszerelt gourmet vacsora.

in

A csúcsrendezvényt, a monstre furmintmustrát azonban továbbra is a Mezőgazdasági Múzeumban tartották. Itt volt villányi és zalai furmint, ilyen fajtából készült pezsgő, sőt, ecet és verjus is. Mi több, ezen az eseményen mutatkozott be a frissen újraindult salgótarjáni üveggyár furmintpohara. Mi ezzel a pohárral kóstoltuk végig a bemutatókat, és nem volt rá panasz: ki tudja, talán a burgundi és bordeaux-i kóstolópoharak után valóban megérett az idő saját, hazai furmintos pohárra.

Nem (csak) a poharat dicséri, hogy a legelső, általunk kóstolt furmint úgy fejbevágott, hogy percekig kerestük a tudatunkat: a Berecz házaspár Kikelet Pincészetének 2011-es Farkas-dűlős bora szép és érett, a 2012-es mádi hordóminta meg csak a pult alól kerül a poharunkba, ám virgoncsága teljesen felvillanyoz. Tulajdonképpen azért is velük kezdtük a kóstolót, mert sok új, eddig ismeretlen furmint és évjárat felfedezése vár még ránk, és jobb előre kijelölni a biztos pontokat.

Új szereplő a rendezvényen a nemrégiben alakult Basilicus Szőlőbirtok, amely csinos szórólapokkal, a palackról is leolvasható QR-kóddal hívja fel magára a figyelmet. Meg egy komplett borkultúra központtal, amit Tarcalon húztak fel, és amely orientálni kívánja a Tokajjal ismerkedőket. A lényeg a furmintjuk, amely sok reményre ad okot - különösen a 60 éves tőkékről szüretelt Mestervölgy - a 2011-es bor illata egyszerre izgalmas és játékos.

Az újdonság erejével hat az erdőbényei Karádi és Berger Narancsi-dűlőből származó 2009-es bora. A 14,5-ös alkohol valósággal letaglóz, a furmintról mi más képet dédelgetünk a szívünkben, ennek ellenére van helye ennek a bornak is a furmint-palettán, különösen káposztás ételeknél, vagy ahogyan Karádi Szilvia mondja, édesköményes karajnál. Jóllehet egy-két asztalnál hébe-korba félrekezelt borokba is belefutunk, csodálatos azt látni, hogy a termelők készek kísérletezni. Jó, nem minden külföldi közgazdász érti meg a magyar unortodoxiát, ám a hazai borújítók mindenütt elismerő szavakat kapnak. Talán az indítékuk miatt: nem a legnagyobb borokat szeretnék megalkotni, hanem a lehető leghűségesebben szeretnék megmutatni egy-egy terroir, dűlő adottságait, képességeit.

Érdekes vállalkozás a szerencsi Árpád-hegy Pince furmintja a Veres-dűlőről. A 21 éves tőkék 2011-es borából mindössze 400 palack készült, a meleg, száraz évjárat kicsit megszelídítette az egyébként brutális savakra képes furmint-klónt. De csak kicsit, mert a 7 gramm maradékcukor ellenére még éppen száraz maradt a bor. Aztán belefutunk a többnyire Balatonon vitézkedő Katona Borházba is, amely néhány hektáron Hegyalján is borászkodik. Vicces, Le Moustache-nak elkeresztelt (a Bajusz-dűlőből származó) 2012-es boruk palackját óriási bajusz rajza díszíti - mindezt már azelőtt megrendelték, hogy elterjedt volna a mai napig tartó facebookos bajusz-mém.

A bor méltó a címkéjéhez, könnyed, picit édeskés, de nem édes, behízelgő furmint. Mondanánk, hogy "női" furmint, de ezen sokan megsértődnének, ezért inkább azt mondjuk, hogy első randin tuti siker, afféle belépőmodell a hungaricummal ismerkedni vágyó népek számára. Érett, botrytises illatú 2007-es furmintjuk három évig érlelődött hordóban, ezt tegyük félre az intimebb beszélgetésekhez.

Muszáj belekóstolni Szepsy István mélybenéző Úrágya és Betsek furmintjaiba, a 2011-es borok sok tokaji termelő számára az etalont, vagy inkább a kályhát jelentik, ahonnan érdemes elindulni. Ugyanannál az asztalnál ifjabb Szepsy István Szent Tamás Pincéje ugyanabból az évjáratból behízelgőbb, könnyebben értelmezhető nedűit kóstoljuk. Aztán megérkezünk a másik mértékadó pincészethez, az Árvay család standjához, amely telis teli van papírnehezékekkel.

Régi szokása Árvayéknak, hogy a talaj összetételét demonstrálandó minden kőzetből elhoznak néhány mázsányit mutatóba. Érthető ez a gyakorlat, hiszen ha azt mondják, hogy például a birtokbor főleg riolitos talajon termett, ez nem feltétlenül jelent annyit a key account managernek, mint a szőlősgazdának. Ha azonban a beavatásra váró borissza egyszerre kortyol a borból, és veszi kézbe a talajmintát, nagyobb eséllyel fogja elismerni azt a mineralitástól duzzadó italt, ami éppen lecsúszni készül a torkán.

Még gyors kört futunk Sauskánál és a Breitenbach Pincénél - utóbbi 2011-es Halas furmintja maradandó örömöt szerez -, s már csak arra jut időnk, hogy bekukkantsunk Bott Judit Határi-dűlőről származó borosflaskájába. Kicsit reklamálunk is, hogy hol van a Csontos és a Teleki, melyek legjobb évjáratain több boriskola számtalan évfolyama tanulta a dűlőszelektálás jelentését értelmezni, de a piac nagy úr: e borok már rég elfogytak. Nincs más hátra, meg kell tanulni szeretni a Határit is. Van egy olyan érzésünk, hogy ez nem is lesz olyan nehéz.