De mit lehet még mondani a lecsóról, amelyben már többszörösen, variációstól megörökítettük a tökéletest? A nyáriasságát egyébként nem kisebb szakavatott kérdőjelezte meg, mint maga Krúdy Gyula, aki azt állította, hogy az ember nyáron paprikát és paradicsomot eszik, télen meg lecsót. Hát nem szívesen, de kivételesen leülnénk egy tál frissen gőzölgő nyári lecsó mellett vitatkozni a nagyrabecsült mesterrel. A nem szívesen, az nem a lecsóra vonatkozik, hanem a vitatkozásra.

facebook

Persze lehet, hogy Krúdy csak nagyon megelőzte a korát, pontosabban azt a bő fél évszazadot, amit szocializmusnak hívnak. Mert nemcsak azt köszönhetjük közeli múltunknak, hogy a lecsó szavunk, ha nem is annyira, mint a gulyás, bevándorolt testvéri nemzeteink szótáraiba, de azt is, hogy ízes egytál ételünkről azt hitték, az jellemzően egy konzerv. Ebbéli formájában pedig persze, hogy téli, illetve négyévszakos eledel. Lecsót néztünk a Wikipédián, és a címszóhoz mellékelt hivatkozások között ráakadtunk bizonyos Tóth Szilárd tanulmányára, amely pont ezt a lecsó egyenlő konzerv dolgot boncolgatja. Nem hisszük, hogy tömegesen tetszettek a lecsófőzéshez kattintgatni, s olvasgatni ezt az elég hosszú apróbetűs fejtegetést, így most megosztunk néhány megjegyzést.

Azt mondja a szerző, hogy a lecsó tipikus szocialista és posztszocialista vándorszó, amely azzal magyarázható, hogy "ezt a magyar nevű ételt hazánk geopolitikai helyzetéből adódóan más zöldség- és gyümölcskonzervekkel együtt elsősorban Kelet-Európába exportáltuk", s onnan meg továbbutazott észak felé. Főleg lengyel és ukrán közvetítéssel került Lettországba, Észtországba, vagyis a volt szovjet tagállamokba. A Finn-öböl túlpartjára már nem bírt átevickélni, legközelebbi nyelvrokonaink nem is ismerik se a szót,  se a lecsót.

De mit ismertek a leczo (lengyel) címkével barátaink? "Hagyományos magyar étel párolt paradicsomból, paprikából, hagymából, kolbász és császárhús hozzáadásával." A lecsót a lengyelek annyira megszerették, hogy kifejlesztették belőle a gombás változatukat, és azt is magyar leczóként vitték a baltikumra. Észt szakácskönyvben és társalgási zsebkönyvben bukkant ilyen gyöngyszemekre idézett tanulmányunk szerzője: "Párolt zöldség, úgynevezett lecsó. Nagyon elterjedt zöldségköret sült kolbászhoz Magyarországon és a Balkánon." Illetve: "párolt paradicsom és paprika kolbászdarabkákkal".

S nem szakadt le az ég, melegítették és megszerették a lecsót... Persze, ha nekik jó volt és ízlett, akkor lecsó. Ugyanis a 2010-es Magyar Szlengszótár szerint, minden ami jó, remek, az lecsó!

Erre gondoltak a múlt hétvégi Etyeki Piknik szervezői is, amikor a lecsófőzésből versenyt rendeztek – amúgy manapság illik országszerte fesztiválozni is belőle –, hogy legyen mihez inni a rozékat. Recepteket ugyan nem, de hírt kaptunk a nemes vetélkedésről. Kiderült, hogy a fődíjat abszolút (?) lecsójukkal a Siklósi Gasztrohölgyek csapata vitte el. A legcsípősebb holmit az Ördög Lecsó csapat, a legjobb tarhonyást az Immo1, csirkést a Muskétások teamje kreálta. A legfranciásabb a No Salty-é, a legkreatívabb a Lecsókollak csapaté lett. Ez utóbbiról még fotónk is van, nem véletlenül küldték ezt. A bográcsban ugyanis borosdugók meredeznek-úszkálnak! A főzők szerint ettől kap a lecsó egy kis boros aromát, ami csak jót tesz neki. Azt nem sikerült kitudnunk, hogy a főzés mely fázisában dobálják – az ezek szerint borosüvegekből kiszippantott – parafa ízesítőt a lecsóba, de van elképzelésünk, legalább annyi, hogy se nem az elején, se nem a legvégén.

etyeki piknik

Úgyhogy most felhozunk egy ismétlő alaplecsó receptet, bográcsban vagy lábasban ki lehet próbálni pár dugó hozzáadásával. Bort, fröccsöt úgyis mindenképpen javaslunk mellé.

Hozzávalók – 4 főre:

1 kiló zöldpaprika (ami sárga) + csípősre gerjedőknek egy csöves, erős zöld, 40 dkg paradicsom, 10 dkg vöröshagyma, 15 dkg füstölt szalonna, 20 -25 dkg füstölt kolbász (óh, hol is vannak azok a régi lecsókolbászok?), 1 teáskanálnyi édesnemes paprika, ízlés szerint só, opció: 4 tojás.

Elkészítés:

A felkockázott füstölt szalonnát üvegesre izzasztjuk, aztán rádobjuk a felaprózott hagymát. Kavargatjuk, pirítgatjuk, de nem hagyjuk megbarnulni, ellenben rászórjuk az őrölt paprikát. Elkeverjük gyorsan a zsírral, nehogy égjen, megkeseredjen. Jöhetnek a felkarikázott paprikák (más iskola szerint a paradicsomoké az elsőbbség, nálunk nem) és a só, bár ezzel várhatunk a legvégéig is, amikor már minden alkatrész belekerült. Lefedjük – ha bográcsba került, állunk a közelében –, félpuhára pároljuk és hozzáadjuk a negyedekbe vágott paradicsomot – aki nem szereti a paradicsom pödörődött héját a tányérban, az előtte forrázza le, s nyúzza meg. Most nagyon figyelünk, hogy még mielőtt összeesne a paradicsom, a lecsóba kerüljenek a kolbászkarikák is. Lehetőleg nem nyomorgatjuk fakanállal a rakományt, inkább rázogatjuk az edényt, bográcsot.

Ha a lecsó leve elfőtt, és szépen összeállt, eldönthetjük, nyakon öntjük-e még az elhabart tojásokkal, vagy már kapjuk is a tányérokat és esszük a la natur, friss kenyérrel, kovászos uborkával.

A számtalan variácót most fel sem emlegetjük, recept még itt.