Valljuk be, a legjobb körökben is ismerősek a tünetek: fejfájás, szédülés, hányinger, hányás, gyengeség, diszkomfort tetőtől talpig. S vagy emlékszünk rá, hogy mit ittunk össze, vagy nem, de ez a végeredményen nem változtat. Valahogy össze kell szedni magunkat. Minden családban akadnak apáról fiúra szálló tuti receptek. A legismertebb a kutyaharapást szőrivel. S ez müködik a legkevésbé, mert már attól rosszul vagyunk, ha az üres palackokra nézünk. Szóba jön a káposztalé, a gyógysör, a citromos kávé, a leszűrt húsleves, az evőkanálnyi  szódabikarbónával kikevert nagy pohár víz stb.

Lukács Enikő

Mindegyikben akad igazság, hiszen a legnagyobb szükségünk a folyadék utánpótlására van. Furcsa egy dolog ez, ittunk, ittunk, ittunk, mégis kiszáradtunk. Az alkohol ugyanis dehidratálja a szervezetet, kimos  belőlünk hatalmas adagot az ásványi anyagokból, küzd a májunk eszeveszetten. A házifeladat: töltsük fel magunkat  és segítsünk a májunknak. Ilyenkor utólag megfogadhatjuk nagyanyáink tanácsát: tiszta víz az én italom, én bíz abból sokat iszom!

Ha egy-egy nagy pohár vízbe feloldunk egy aszpirint, máris megkezdtük a kúrát. Pláne ha még C-vitaminnal, magnéziummal, gyömbérrel is turbózzuk az italunkat. A gyömbéres-citromos limonádéhoz lehetőleg a frissen reszelt, vagy vékonyra szeletelt gumót használjuk. S tényleg, a jó öreg szódabikarbóna is belekerülhet a citromos - nem szénsavas - limonádénkba. Teával is megkezdhetjük a rekonstruálást, jó, ha akad körülöttünk valaki, aki nem az english breakfastes tasakot lógatja nekünk a forró vízbe, hanem tudja, hogy mi az a gyógytea. Ami lehet gyömbéres, csalános, cickafarkas, édesgyökeres, pitypangos, citromfüves, orbáncfüves, mentás is-is, vagy-vagy. Max. három összetevőnél több nem javallt.

A feketekávét jó, ha kerüljük, mert csak tovább rontunk a helyzeten. Lehet, hogy éberségünket átmenetileg visszanyerjük, ám vízhajtó hatásának köszönhetően, csak tovább száradunk. Ha már kávé, akkor legyen koffeinmentes, lehetőleg cikóriából, és a tejet, tejszínt tegyük vissza a hütőszekrénybe, ne a csészénkbe.

Ha tudjuk - és többé-kevésbé müködik az emlékezőképességünk - , hogy melyik illóolajra nem vagyunk allergiásak, akkor próbálkozhatunk pár csepp borsmentával, édesköménnyel, ánizzsal, gerániummal, levendulával, borókával. Az első kettőt mézben feloldva, vízbe keverve benyelhetjük, a többit inkább párologtassuk a szobába, vagy csepegtessük a fürdővízünkbe.

A gasztronómiához mindennek nem sok köze van, de azért tálalhatunk is. Persze, hogy savanyú, savanykás - főleg - kanalaznivalókat. Nem véletlenül találta fel az emberiség a korhelyleveseket.

Próbálkozzunk, van reménysugár. Minden éjszakának eljő a hajnala, ahogy a bölcs brazíl mondja...