Annak igazságát, hogy a meghódított férfit a gyomrán keresztül lehet megtartani, határon innen és határon túl sem lehet megcáfolni. Történt, hogy  az 1960-as évek legvégén egy cseh fiatalember, szíve választottja, a magyar lány kedvéért otthagyta szülőhazáját és Magyarországra nősült. A fiatalasszony, Vnuk Piroska, hogy a hazai ízek hiányától ne szenvedjen az ő szerelmetes hitvese, Milos, szép lassan megtanult csehül főzni. A recepteket, melyeket innen-onnan, a morva barátoktól, prágai rokonoktól, cseh szakácskönyvekből szedegetett össze, gondosan feljegyezte egy kockás füzetbe. Hol volt még akkor, a színes-szagos szakácskönyvek, főzős blogok, internetes receptgyűjtemények áradata! Anno ilyen kézzel rótt receptes füzet volt fellelhető szinte minden háztartásban.

 A Vnuk család kockás füzetéből született meg az első Cseh ételek című könyv 2002-ben, amelytől, lássuk be, nem visszhangzott a magyar gasztro sajtó, mentségére legyen mondva, tán azért, mert még nem is igazán létezett.

Nos, ez került most új kiadásban, 2015-ben jelentősen kibővítve (a Bohémia kiskönyvtár sorozatban), a könyvesboltok polcaira, amit sajnos Vnuk Piroska már nem élhetett meg. De a párja még bármely könyvbemutatón, ankéton, baráti találkozón büszkén tanúsítja, milyen finom is volt a főztje.

Ganésha Bt

Hogy ilyen ritkaság mifelénk egy cseh szakácskönyv, az némileg meglepő, hiszen Csehország számtalan honfitársunk kedvelt úti célja, a cseh konyha, pedig ugyancsak népszerű a magyar turisták körében. Arról nem is beszélve, hogy mai fogásai – akárcsak a magyaré – javarészt az Osztrák-Magyar Monarchia idejéből származnak, és ennek megfelelően a magyar, az osztrák, a délszláv, a lengyel, de még az olasz és a német konyhai hagyományok is felbukkannak Bohémia ételeiben is.

Talán a legtipikusabb „közös” ételünk a gulyás, mely a mai napig egyaránt megtalálható a cseh, az osztrák és a magyar konyhában is – persze némi nemzeti karakterrel ízesítve. A cseh gulyás inkább pörköltszerű, és jellemző körete a csehek nemzeti ételének tartott knédli. Persze ez utóbbi is nagyon közép-európai, hiszen rokonságot ápol a bajor gőzgombóccal, vagy a mi zsemlyegombócunkkal is.

A híres „svíčková” a vesepecsenyéből készült, vadas mártásos étel rokonait is megtalálhatjuk a hazai konyhánkban, de el kell ismernünk a csehek nálunk erősebbek a mártásokban. Ezek teszik elsősorban változatossá a cseh konyhát, melynek ugyancsak jellegzetes ízt adnak a sokkal gyakrabban és hangsúlyosabban használt fűszereik, a kömény, a majoránna, a kapor és az elmaradhatatlan torma.

De mint arra a könyvből is fény derül, a halban, a gyors vacsorákban, a hidegkonyhában, a zöldséges ételekben, a sörkorcsolyákban is gazdag cseh konyha nagyon ott van a sós és édes sütemények, a lepények, kalácsok és kuglófok világában is.

Hogy semmi ki ne maradjon, arról az új kiadás felelősei, a Bohémia folyóirat szerkesztői – Molnár Éva és Polgár László – gondoskodtak, akik a lapjukban megjelent receptekkel is tovább bővítették a Vnuk család gyűjteményét,  és gondozták annak megjelenését is.

A mai elegáns szakácskönyvek világában Gyulai Líviusz humoros illusztrációival igazán nagy kedvet csinálnak a szerkesztők ahhoz, hogy egy darabka Csehországot varázsoljunk az otthoni ebédlőasztalra. Bónusz Kovács Gábor sörantropologustól, rovatunk állandó szerzőjétől egy kis cseh sörtörténet a kötet végén.

 RECEPT

Most pedig lássunk egy nagyon tipikus receptet. Anno a 70-es években, amikor  Csehszlovákiába jártunk sörözni, tornacipőt és jazz lemezeket venni, mi csak így jegyeztük a nevét: „kaposztam, húsom, knedlakom”.

  Szóval az egyik legismertebb ételük a Vepřová pečeně, knedlík, zelí (Sertéssült knédlivel és párolt káposztával). Vesznek négy személyre egy szép darab 80 dekás sertéshúst, leginkább combot. Egyben hagyják, alaposan besózzák, nem sajnálják a köménymagot a tetejéről. Megolvasztanak 15 deka zsírt, tepsibe, alkalmatos sütőedénybe öntik, belehelyezik a húst. Kevés vízzel meglocsolják, időnként sütés közben megfordítják nagy óvatosan, és addig sütik, míg kívül ropogós, ám belül szép rózsaszínű, puha lesz. Nincs mese, itt ügyeletet kell tartani a sütőnél, nem elkóborolni a konyhából. Lehet viszont közben csinálni a knédlit, párolni a káposztát.

 A knédliből mindjárt négyfélét - bögrést, burgonyás-hagymást, könnyűt és diétást  - is találunk Vnukék konyháján. Pontosabban ötöt, mert ők a zöldfűszeres grízgombócot is zelené knedliky-nek, azaz zöld knédlinek hívják. Ez fölöttébb egyszerű találmány: Veszünk két egész tojást meg kettőnek a sárgáját és 10 deka vajjal habosra keverjük, hozzáadunk 20 deka grízt (búzadarát, ha így jobban tetszik) és 4-5 deka apróra vágott, friss zöldfűszernövényt ( snidlinget, bazsalikomot, petrezselymet, oreganót). Összedolgozzuk, kis gombócokat formálunk, zubogó, forró sós vízben 6-8 percig főzzük őket. Leszűrjük, tálaljuk.

Nem bonyolultabb sokkal a diétás knédli, avagy knedliky dietni sem. S meglehet az illúziónk, hogy szépen megbékéltethetnénk vele még egy dietetikust is. 8 kiflit kell beszereznünk, kockákra vágva kiszárítanunk, hogy aztán bezzeg sózva meglocsolgassuk 2 evőkanál olvasztott vajjal. Ez még mind semmi, öntünk rá egy bögre (2 dl) tejet, amiben már előzőleg elkevertünk 2 tojássárgáját és egy kanál apróra metélt petrezselymet. Hagyjuk őket, egy órácskát szoba-konyha hőmérsékleten barátkozni. A pihentetés után belekeverünk 3-4 evőkanál réteslisztet. Hogy ezt a sokkot kiheverje a tészta, megint nyugi 15 percig. Aztán jöhet a gombócgyártás ( 5 cm-es átmérő az ideális), forrásban levő sós vízben kifőzés, ez kb. 13-15 perc.

A párolt káposzta is ripsz ropsz, megvan: egy szép kb. 80 dekás fejest negyedelünk, csíkokra vágjuk (a pláne persze, ha előre gyalultat veszünk), sózzuk, megszórjuk köménymaggal és 3 evőkanál étolajon megpároljuk. ha megpuhult, cukorral, kis ecettel ízesítjük.

Jó étvágyat kíván a Vnuk család. A kiadó meg azt kívánja, tapasztaljuk meg, milyen jó érzés, hogy: „nemcsak csehül állni lehet, de csehül főzni is.”