„A jegybanki alapkamat tovább csökkenhet: az elemzők 2005 közepére 8-8,5, az év végére pedig 7,5-8 százalékos kamatszintet várnak” – írta a hvg.hu tavaly év végi befektetési összeállításában. Nos, az élet az óta alaposan rácáfolt a prognózisokra: a nemzeti bank tegnapi döntésével 7,75 százalékra csökkentette az alapkamatot, s az elemzők szerint az idén akár további 100 bázispont is „benne van a pakliban”. Az év végére tehát 6,75 százalékra eshet az alapkamat.

Feltéve persze, hogy minden úgy megy, ahogy annak „illene”. Ám ezzel kapcsolatban sok a kétkedő hang az elemzők körében. Az elmúlt két hétben ugyanis igen komoly visszaesés zajlott le mind a pénz-, mind a tőkepiacokon szerte a feltörekvő gazdaságokban, ami számos elemző szerint akár az elmúlt másfél-két év hegymenetének végét is jelentheti. Azaz a valahol régóta várt, ám senki által nem kívánt trendfordulót.

„A helyzet nem túl rózsás” – ad sommás, de elkeserítő anamnézist Török Zoltán, a Raiffeisen Értékpapír Rt. vezető elemzője. Török szerint az elmúlt két hét nagy valószínűséggel „a” fordulópont, a nyugati befektetők hangulata ugyanis alapjaiban megváltozott. Hogy miért? Török szerint a válasz egyszerű: a kockázatvállalási hajlandóság – a világgazdaság növekedésével kapcsolatos félelmek és az amerikai kamatemelési ciklus felgyorsulása miatt - világszerte visszaesett a befektetők körében, ami a feltörekvő piacokon hatványozottan érvényesülve masszív tőkekivonást eredményezett.

Azt persze Török sem állítja, hogy az esésnek folytatódnia kell, abban azonban biztos, hogy az elmúlt időszak száguldásának visszavonhatatlanul vége. Ennek megfelelően a félév végére 7,25 százalékos jegybanki alapkamatot vár (+- 25 bázispontos tűréshatárral az infláció miatt), s úgy véli, a jelenlegi 7,3-7,4 százalékról maximum 15-20 bázispontot eshetnek a rövid- és közepes állampapírhozamok. A forinttal kapcsolatban semleges álláspontra helyezkedik, s a következő hónapokban 245-250 forint között ingadozó euróárfolyamra számít.

Sokan persze nem osztják ezt a véleményt: az optimistább forgatókönyvek szerint nem történt hangulatváltás, a zuhanás nem több egészséges korrekciónál, amely már nagyon ráfért a piacra. A befektetők most már megnyugodnak, s a piacok újra elindulhatnak felfelé. Abban persze ennek a forgatókönyvnek a hívei is egyetértenek, hogy az eddigihez hasonló száguldásra nem számíthatunk, ám érvük szerint a fundamentumok továbbra is annyira jók, hogy a piacoknak mindenképpen emelkedniük kell.

Különösen igaz ez a részvénypiacra, ahol – vélekedik legalábbis Pletser Tamás, az Erste Bank elemzője – a nagy papírok ma már egyértelműen alulértékeltnek mondhatók. Igaz persze – teszi hozzá az elemző -, hogy nagy száguldásra az év hátralévő részében már nem lehet számítani, ám egy csinos kis hozam mindenképpen benne van a piacban.

A részvényelemzők többsége kiemeli az OTP-t, amely csaknem húsz százalékkal esett az elmúlt két hétben. A bankpapír mellett szól, hogy a csoport őrizni tűnik kiváló pozícióit az igen nyereséges magyar és bolgár piacon. Ugyan idehaza tovább erősödhet a banki verseny, csökkenhetnek a betéti és a hitelkamatok közötti marzsok, ám az OTP az elemzők szerint felkészült a kihívásra. Tartható tehát a profit, ami minden bizonnyal elég egy szolid kurzusemelkedéshez.

Jóval kérdésesebb a Mol, amelynek ugyan jót tett és jót tesz a drága olaj, ám nagy kérdés, hogy meddig marad ezen a szinten a fekete arany ára. Ha elindul a lejtőn, az világszerte lefelé mozdíthatja az olajcégek papírjait, ami alól bizony a Mol sem húzhatja ki magát. Még akkor sem, ha fundamentális szempontból a magyar olajrészvény inkább alulértékeltnek tűnik.