A világ legnagyobb hitelminősítőjének nyolcoldalas elemzése szerint még mindig nem világos, hogy ez a befektetői túlreagálás milyen mértékű lesz. A történelmi tapasztalatok azt sugallják, hogy a hitelpiacok meglehetősen gyorsan normalizálódnak, de ez így is hónapokat vehet igénybe.

Az S&P-elemzés szerzői szerint az ilyen hitelpiaci megroppanások 5-10 évente bekövetkeznek; a legutóbbi példák közé tartozik az ázsiai válság 1997-ben, vagy az internetes tőzsdei buborék kipukkadása 2000-2001-ben. A mostani jelenséget azonban az teszi sajátossá, hogy a korábbiaknál szélesebb bázisú, áll a hitelminősítő helyzetértékelésében.

A Standard & Poor's szerint a legnagyobb mértékű befektetői kivonulást az értékpapír-fedezett jelzálog-követelések piaca szenvedte el, a kockázatkerülés azonban jócskán túlterjedt ezen a szektoron. Még néhány hónappal ezelőtt is a vállalatok akadálytalanul jutottak refinanszírozási forrásokhoz a tőkepiacokon, ez azonban mára teljesen megváltozott, és az amerikai vállalati szféra újadósság-kibocsátása a mélybe zuhant.

A piaci fagyhullámot mind a befektetési ajánlású, mind a magas hozamú kibocsátói kör megérezte, de az S&P által besorolással ellátott spekulatív cégadósi kategória kibocsátásai gyakorlatilag befagytak, áll az elemzésben.

A hitelminősítő által közölt táblázat szerint a magas hozamú - vagyis "BBB mínusz" alatti, nem befektetői - osztályzati sávba sorolt amerikai vállalati kategória még májusban is 57 új adósság-kibocsátással jelent meg a piacon, 27 milliárd dollár névértéken; abban a hónapban a spekulatív osztályzatú vállalati kötvénycsoport átlagos hozamfelára az irányadó amerikai kincstárjegy felett 288 bázispont volt.

Júliusban már csak négy új befektetői sáv alatti vállalati adósság jelent meg a piacon összesen egymilliárd dollár értékben, miközben az átlagos kockázati felár 343 bázispontra nőtt. Augusztus első felében pedig - a 15-ei állapot szerint - az S&P listáján magas hozamú besorolással szereplő amerikai vállalatok közül már egy sem vitt új adósságot a piacra, ahol a kincstárjegyhez mért átlagos spekulatív besorolású hozamprémium 419 bázispontra emelkedett tovább.

A befektetési ajánlású vállalati csoport - jóllehet viszonylag jobban szerepel - szintén meredeken visszafogta kibocsátásait: ez a kategória májusban 298 kötvényt adott ki 131 milliárd dollár értékben, júliusban azonban már csak 93 új kibocsátás volt, 32 milliárd dollár összértékben, áll a Standard & Poor's londoni elemzésében.   

A hitelminősítő megjegyzi, hogy a spekulatív besorolású adósi szektorban 2007 második negyedére elért rekord alacsony kockázati felárak fenntarthatatlanok voltak, és mostani szélesedésük megfelelőbben tükrözi a kockázatokat. Lehet, hogy a felárszélesedés egy kissé eltúlzott, de ez része az elsődleges és másodlagos piacokon folyó átárazódási folyamatnak, teszik hozzá a Standard & Poor's elemzői.

A cég szerint a drágábbá és nehezebbé váló tőkepiaci finanszírozás a vállalati szektorban elsősorban a közepes és a kisvállalatokat érinti. Mindemellett a lakásvásárlók is megérzik a szigorodást, ahogy a jelzálog-kölcsönzők emelik a kamatot és feszesebbre húzzák az eddigi laza kihelyezési szabályokat, amelyek hozzájárultak a jelenlegi hitelválsághoz, áll az elemzésben.

A spekulatív besorolású adósságok átlagos kockázati felára a nem elsőrendű jelzálog-adósi piacról érkező rossz hírek újabb hulláma óta mintegy 130 bázisponttal bővült. A Standard & Poor's szerint lehet, hogy ez egy kissé majd visszaszűkül, de oda már nem fog visszatérni, ahol a második negyedév előtt volt.

Az elemzés szerint az elmúlt évekre általánosan is jellemző volt az adósminőség folyamatos romlása. Húsz évvel ezelőtt a spekulatív besorolású új adósságok aránya a Standard & Poor's által besorolással ellátott kibocsátásoknak mintegy a harmada volt; tavaly év végén e magas hozamú kategória adósság-kibocsátásai adták az S&P-besorolások több mint felét.

Egy másik nagy nemzetközi hitelminősítő, a Moody's Investors Service meglehetősen derűlátó minapi londoni összefoglalójában az állt, hogy az eddigi időszak "körültekintés nélküli tőkeözöne" és a hitelpiaci összeroppanás között elég széles mezsgye húzódik: a jelenlegi folyamatot "normalizálódásnak hívják". A Moody's szerint a mostani fejlemények egy olyan két-három éves időszakot zárnak le, amelynek során a központi vitatéma az volt, hogy a hitelkockázat-vállalás megfelelően kompenzálva van-e - más szóval: a hitelkockázat miért volt olyan alacsonyra árazva.

A világgazdaság egyes jellemzői - főleg az ázsiai és a nyersanyag-exportáló térség megtakarításainak átáramoltatása, a világgazdaság figyelemreméltó stabilitása és robusztus növekedése, valamint az alacsony és stabil inflációs ráták - igazolhatták a "normálisnál" alacsonyabb kockázati felárakat. Ugyanakkor az is meglehetősen egyértelmű volt, hogy az adósi nem fizetővé válások arányát "rendkívüli finanszírozási körülmények" tartották eddig mesterségesen alacsonyan, áll a Moody's elemzésében.